“A gondolatok, a szavak úgy követték egymást a fejemben, mintha egy filmet néztem volna”

A legnagyobb nehézsége az volt, hogy le tudja írni a fejében sodródó történetet – meséli Kozák Fruzsi, aki első, 500 oldalas regényét egy év alatt írta meg. A Viking és tündér szerzője beszél a különleges tipográfiáról, a szöveg hatására felkavarodó érzelmekről és arról is, miért nem elég, ha valakinek van célja az életben.

Olvas tovább

“Nem csupán én írtam a regényt, hanem a regény is önmagát”

Egykori jegyzeteit elveszítette, a társak emlékei pedig sokszor voltak ellentmondásosak, mégis sikerült koherens regénnyé formálni a katonáskodása két évét Tóth István Gábornak. A birsalma íze című kötet szerzője mesél arról, hogy tudta megszólítani a női olvasókat is, és miként alakította lelki fejlődéstörténetté a laktanya-sztorikat.

Olvas tovább

“Elhangzott a legfontosabb mondat is: »tényleg minden így történt, ahogy leírtad!«”

Saját családjának megrázó története után a szülőfalujának históriáját is feldolgozta Kerekes Anna. Az eleki svábok hagyatéka kötet szerzőjével kihagyott kényes részletekről, a kutatómunka nehézségeiről és a NER nemzetiségi politikájáról is beszélgettünk.

Olvas tovább

“A sárkánnyal való találkozás próba elé állítja az embert”

Szocializálnak, tanítják a viselkedésformákat és a konfliktusok kezelését – hangsúlyozza Kurdi István illusztrátor, miért tartja fontosnak a meséket. Saját, egykor a gyerekeinek mondott történeteit rendezte kötetbe most megjelent Sárkányos mesék című könyvében, amit maga illusztrált és tördelt. A beszélgetésből az is kiderül, hogy bár a kiadás szabadságával elégedett volt, a kiadók hozzáállásával már kevésbé.

Olvas tovább

“Tudtam, ha erőltetem, gagyi lesz a történet és a stílus”

Milyen a jó disztópia, milyen szempontok alapján kell írói álnevet választani és hogyan kell visszafelé regényt írni? Ezekre a kérdésekre is választ ad Martin S. Key, alias Miskei Márton, akivel első regénye, az Egy harmonikus világvége kapcsán beszélgettünk.

Olvas tovább

“El kell fogadni az ellentmondásokat: sokféle Petőfi létezett, nem csak egy”

Orvosprofesszorként kezdett Petőfivel foglalkozni Kovács Adorján, akinek most jelent meg kismonográfiája a költőről, születése 200. évfordulója alkalmából. A szerzővel készített interjúból kiderül, hogy miért ellentmondásos Petőfi életműve, miért nem ismerik jól a magyarok sem, és mi volt a titka, hogy fél év alatt össze tudott állítani egy komoly szakirodalmi hivatkozásokkal teli kötetet.

Olvas tovább

“Szerették, hogy »ki merem tenni a lelkemet«”

Az olvasók és a média is szerette Nagy Eszter első kötetét, így máris jelentkezett a folytatással, a Már megint… Naugye című naplóregénnyel. Mint a szerző Könyv Gurunak elmondta, bármennyire is szókimondó, minden azért nem kerül be a könyveibe, a gyerekeivel jóváhagyatja a róluk szóló részeket, és előfordult, hogy munkahelyi tárgyalás közben kapta elő valaki a könyvét.

Olvas tovább

“Az első húsz oldal kétszer izzasztja meg a szerzőt: először, amikor megírja, másodszor, amikor kidobja”

Ha újrakezdhetné, lazábban írna – vallotta be Gulyás Gábor, akinek most jelent meg első regénye, az Örökpanoráma. A szerző elmeséli a cím izgalmas születését, és azt is, hogy miért elsősorban saját magának írta a történetet.

Olvas tovább

“Az elsődleges kézirat nem piszkozat volt, hanem maga regény”

Keserű ifjúkori élettapasztalata ihlette új regényének történetét, ami rögtön trilógia lett – meséli Balogh Szilárd a Hajnalig I. című kötetéről. A beszélgetésből azt is megtudjuk, mire kell vigyázni, ha az ember nem számítógépen írja a regényét, és hogy mit neveznek a Vajdaságban “sanknak”.

Olvas tovább

A tél még igazi tél, a főszereplők pedig nem a telefonjukat nyomkodják

Nem használ közösségi médiát, és megtapasztalta már, hogy az iskolában nem szeretik, ha valaki “telefonozás” helyett olvas. Ezeket is elárulta magáról Arnold Kinga Anna, akivel első regénye, Az Éjfél-völgyi Gimnázium kapcsán beszélgettünk. De mesélt az ihlető olvasásról és a családi támogatás jelentőségéről is.

Olvas tovább