Megírtam a jelenetet. Jó lett?

Egy jó könyvben minden egyes jelenet hozzátesz a történethez. Mindegyiknek célja van, mégpedig vagy az, hogy
  • az olvasó megtud valami újat, vagy pedig
  • a cselekmény halad előre.

Ez utóbbit talán nem kell magyaráznom.

Ha a jelenetben fontos események történnek, amelyek közelebb viszik az olvasót a történet konfliktusának megoldásához, akkor annak a résznek biztosan van keresnivalója a könyvben.

Ha az események valójában nem fontosak, mert mellékes dolgok történnek, akkor az a jelenet nem fontos, valószínűleg egy az egyben törölhetjük a regényből.

Ha csak egy helyszínt írunk le, események és akciók nélkül, akkor kijelenthetjük, hogy a cselekmény nem halad előre.

Forrás: www.flickr.com

A jelenet ettől még lehet értékes.

Ha a leírásból az olvasó megtud vagy megismer valamit, ami a történet alakulása szempontjából fontos, akkor máris megnyugodhatunk.

De mit tudjon meg? Tipikusan fontos az a jelenet, ami a szereplőkről mond el valamit, amit az olvasónak értenie kell. Ez lehet egy korábban történt esemény, például egy megőrzött titok, vagy lehet egy most történő felismerés, amikor a szereplő az adott jelenetben rájön valamire, és ez a hozzáállásán is változtat, azaz elmondhatjuk, hogy jellemfejlődés következik be.

Fontos lehet egy környezet leírása is, mert például egy szereplő lakásának vagy autójának kinézete közvetetten hozzájárul, hogy megismerjük az adott személyt. Fontos lehet egy párbeszéd, ha abból kiderül bizonyos személyek motivációja.

Összességében tehát mindig azt nézzük, amikor a regényünk fejezeteit, jeleneteit tekintjük át, hogy az adott rész hozzájárul-e a konfliktus kibontásához és/vagy megoldásához.

A minap hallottam egy másik módszerről a jeleneteinkkel kapcsolatban. Jess Lourey krimiíró egy hatodoló kategorizálást használ annak eldöntésére, mennyire jó egy jelenet. Amikor elkészült az első kézirat-változattal, ennek segítségével gyomlálja ki belőle az érdektelen jeleneteket, és azonosítja a feljavításra szolgáló, unalmas részeket. Nézzük meg az ő módszerét is!

1) Szinopszis

Jess Lourey készít egy részletes szinopszist a művéből. Minden fejezetet olyan részletesen ír le, hogy a jeleneteket is elkülöníti, és minden jelenetet egy-három mondatban összefoglal, amiből utóbb tudja, melyik részről is van szó.

2) Kategorizálás

Ezt követi a kategorizálás. Minden egyes jelenetet külön megvizsgál, hogy az alábbiak megvannak-e benne:

  • szerelem
  • érzelem
  • rejtély
  • információ
  • humor
  • akció

A szavak kezdőbetűit (sz-é-r-i-h-a) felírja a jelenet mellé, ha az a kategória illik hozzá.

  • Tehát ha ez egy romantikus jelenet, amiben tapintható a szerelem akkor is, ha nem mondják ki a „szeretlek”-et, akkor „sz” betű kerül mellé.
  • Ha bármi más érzelmet kelt az olvasóban a jelenet, mert mondjuk a szereplő a halott édesanyjáról beszél, akkor „é”-t ír hozzá.
  • Ha a jelenetben szóba kerül egy titok, vagy szerepel benne egy nyom, ami a rejtély megoldásához vezet, akkor ide „r”-t ír.
  • Ha egy jelenetben elhangzik egy fontos információ a szereplőkkel, eseményekkel, múlttal, jövővel kapcsolatban, akkor egy „i” betűt ír a jelenethez a szinopszison.
  • Ha a jelenet vicces, függetlenül attól, hogy az egyik szereplő mond valami mókásat, vagy helyzetkomikummal van dolgunk, esetleg maga a narráció humoros, akkor „h”-t ír mellé.
  • Ha a jelenetben fontos események történnek, a cselekményen van a hangsúly, akciódús, akkor „a” betű kerül hozzá.

Egy jelenethez akár az összes betűt oda lehet írni, ha mind igaz rá.

3) Válogatás és javítás

Azt a jelenetet, amelyhez Lourey egy betűt sem írt fel, szó nélkül kidobja. Amelyiket egy vagy két kategóriába tud sorolni, azt megnézi, és eldönti, hogy feljavítsa vagy kitörölje. Arra törekszik, hogy minden jelenete négy kategóriában is szerepelhessen.

Igen, ez a módszer elsőre bonyolultnak tűnik, de az írónő ennek köszönheti sikerét, érdemes hát kipróbálni!

Nádasi Krisz