Milyen az ütős szinopszis?

Nem a regényt, hanem a szinopszist kéri elsőként a kiadó, hogy az alapján döntse el, érdekli-e annyira a mű, hogy foglalkozzon vele. Éppen ezért igen fontos, hogy összefogott, figyelemfelkeltő és megfelelően informatív legyen a regényünk tartalmát bemutató kis írás. De vajon hogyan kell megírni egy ilyen összefoglalót úgy, hogy a szerkesztő a szöveget a kezében lobogtatva átszaladjon a szomszéd szobába azzal: „Gyerekek, nem fogjátok elhinni, milyen fantasztikus anyagot küldtek be!”?

A szinopszis általában része annak az ajánlatnak, amivel a szerző jelentkezik a kiadónál, hogy „eladja” az írását (ennek részleteiről bővebben itt írtunk). Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy bár több más elem is hangsúlyosan számít az ajánlatban, ám, ha a szinopszis nem elég ütős, ha nem kelti fel az efféle összefoglalókat szakmányban olvasó szerkesztő figyelmét, akkor aligha lapoz bele szívesen a mintafejezetbe, és még kevésbé emeli majd fel a telefont, hogy elkérje a teljes regényt is.

Ahogy azt egy gyakorlott kiadóvezető megfogalmazta: a jó szinopszisból ki kell derülnie, hogy ki a főszereplő, mit akar és milyen akadályok állnak az útjában, illetve, hogy végül hogyan sikerül mégis elérnie a célját. Ez a tanács azonban, amilyen tömör, annyira általános is, nem véletlen, hogy a tapasztalatok szerint sokan megszenvednek ezzel a műfajjal. Éppen ezért Könyv Guru részletesebben is összefoglalta, hogy mit nem szabad kifelejteni egy jó szinopszisból, és mit kell lehetőleg kihagyni belőle.

Sztorimondó könyvkiadási program

Aminek mindenképpen benne kell lennie egy jó szinopszisban:

 

• Fontos a frappáns kezdés, akárcsak a jó regény esetében. Szánjuk rá az időt, mert ha sikerül megfelelően exponálni a regényünk atmoszféráját, az kíváncsivá teszi az olvasót, jelent esetben a kiadói szerkesztőt.
• A legfontosabb cél, hogy mutassuk be a regényünk főhősét, a helyszínt, ahol történetünk játszódik, és azt a problémát / konfliktust, amivel a főhősnek meg kell küzdenie. Igazán hatásos, ha ezt már az első bekezdésben fel tudjuk villantani.
• Fókuszáljunk a fő konfliktusra! Alaposan érzékeltessük, milyen akadályok állnak a főhős útjában, miért okoz számára nehézséget az azokkal való megküzdés. Derüljön ki az is, milyen fejlődésen megy át a főszereplő személyisége. Ennek kapcsán azt is gondoljuk át, hogy elég valószerűen hangzanak-e a főszereplő tettei és motivációi, van-e egyáltalán értelmük.
  Könyv Guru tanácsa: ha elsőre nehéznek tűnik a bonyolult cselekmény tömör összefoglalása, készítsük el minden egyes fejezet miniszinopszisát, és ezekből kiindulva lehet aztán kiválasztani, mi az, ami igazán lényeges, és mi hagyható ki ebből a történetívből.
• Mutassuk be a további szereplőket is, de csak azokat, akiknek fontos(abb) szerepe van a fő cselekményszál, a főhős előmenetele, fejlődése szempontjából. Ha még így sem könnyű kiválogatni ezeket a szereplőket, gondoljuk végig, hogy vajon meg lehetne-e érteni a regényünk befejezését nélkülük is. De azokat se hagyjuk ki, akik minden regénybeli feltűnésükkor feszültséget, komplikációt keltenek.
• Fektessünk hangsúlyt a cselekményt mozgató érzelmek bemutatására is. Ha ezekről nem írunk, nagyon mechanikus, száraz történetleírássá válik a szinopszis. Másrészt azért is fontos ezeknek az emócióknak a bemutatása, mert nemcsak az olvasókat, hanem a kiadó munkatársát is könnyebb a fontos érzelmekkel mozgósítani, bevonni a történetbe.
• Domborítsuk ki a regény, a történet eredetiségét. A kiadó munkatársa igen gyakran arra kíváncsi, mennyire friss az ajánlott mű gondolatilag, szerkezetileg, és könnyedén elutasítja a kiszámítható, panelekből építkező sztorikat.
• Írjuk a szinopszist jelen időben, egyes vagy többes szám harmadik személyben. Ez egyrészt mozgalmasabban hat, másrészt kifejezi, hogy a szerző ezúttal kívül helyezkedett a történeten, és úgy mutatja be az általa teremtett világot és szereplőket.
• Mérlegeljük a szavainkat: a tömör, feszes, világos, dramatizált szöveg sokkal hatásosabb, mint a dolgokat körülményesen körülíró nyelvezet. Ne azt írjuk például, hogy „az esküvő után bizonyos problémák merültek fel a nászúton”, hanem inkább, hogy „a nászút katasztrofálisan sikerült”. Nem utolsósorban azért is fontos, hogy világos és pontos szöveget adjunk le, mert a kiadóban ez alapján mérik fel az íráskészségünket.
• Mindenképpen áruljuk el azt is, mi lesz a sztori vége. Bizony, ez itt nem a fülszöveg (lásd lejjebb), és nem izgatott várakozást kell kelteni a potenciális olvasóban. Sokkal inkább arról kell biztosítani a kiadót , hogy képesek vagyunk izgalmasan, eredeti módon, netán csattanósan lezárni a történetünket; külsőleg és belsőleg is el tudjuk rendezni a főhős sorsát.

 

Amit jobb, ha nem írunk bele:

 

• Lehetőleg ne a főhős szavaival meséltessük el a regényünk tartalmát.
• Ne akarjunk minden cselekményszálat belezsúfolni a szinopszisba. Ha érdekes a fővonulat, úgyis rákattan a szerkesztő, ha meg nem, akkor a bonyolult fordulatok sem fogják meggyőzni. Ne akarjuk a szereplők múltját, hátterét belefoglalni.
• Nem érdemes párbeszédet beleszőni, csak egészen különleges esetben, ha például annyira ikonikus, az egész műre jellemző az idézett szövegrész.
• A jópofa, humoros vagy frappáns, de mellékes részleteket hagyjuk meg a végső könyvbe, itt ezek csak elvonnák a figyelmet a fő cselekménytől.
• Ne magyarázzuk el részletesen, mit tanulhat, milyen következtetéseket vonhat  le a regényből az olvasó.
• Ne szuszakoljunk be semmiféle személyes információt a szinopszisunkba vagy annak végére, maradjunk profik. Az életrajzi adatoknak úgyis az önéletrajzunkban van a helye, és a szerkesztő, ha kíváncsi is rá, nem itt szeretne arról olvasni, hogy milyen képzéseken csiszoltuk az íráskészségünket.
• Hagyjuk a címlapot, egy szinopszisnak nincs ilyesmire szüksége.
• Sose tévesszük szem elől, hogy nem fülszöveget írunk (ennek trükkjeiről korábbi itt írtunk), hanem szinopszist. Vagyis a cél nem az, hogy vágyat keltsünk az olvasóban a könyv megvásárlására, hanem hogy meggyőzzük a kiadót arról, elég érdekes történetet vagyunk képes összehozni. Éppen ezért ne tegyünk fel költői kérdéseket se.

***

Arra a kérdésre, milyen hosszú legyen egy szinopszis, többféle válasz is van. Sokan az egyoldalas, igazán tömör összefoglalót részesítik előnyben, de egy bonyolultabb cselekmény indokolhatja a 2-3 oldalt is. Mások szerint nem bűn 5-6 oldalasra duzzasztani a szinopszist, de ők kisebbségben vannak. A terjedelem nyilván azon is múlik, a  tárgyalás mely fázisában kell bemutatni a kiadónak. Az első jelentkezéskor alighanem jobb egy tömör, rövidebb vázat benyújtani.

De többek szerint nem árt a készülő művünkről talonban tartani egy 1 és egy 3 oldalas szinopszist is. Ha ugyanis egyszerre készítjük a kettőt, nem is tart annyival tovább, másrészt a kiadók vagy ügynökök sokszor különböző hosszúságú összefoglalót kérnek, és így nem jövünk zavarba egyik esetben sem. Ráadásul egy háromoldalas szöveget mindig könnyebb, mondjuk ötoldalasra „hízlalni”, mint az egyoldalas tömör változatot.

Írt egy könyvet? Olvassa el, hogyan adhatja ki!

Ja, és még egy tanács: hasznos lehet hangosan felolvasni az elkészült szinopszist. Mert másképp halljuk-értjük a szöveget olvasva, és ilyenkor jobban feltűnik, ha egy rész unalmas, redundáns, nehézkes vagy szószátyár. Nem utolsósorban pedig újra és újra feltehetjük magunknak a kérdést: vajon minden mondat a helyén van-e, és valami olyasmit közvetít, ami segíti az olvasót az egész történet megértésében?