Szoba? Konyha? Fészer? – Hegedűs Rita írása

Az egyik tanítványom elmesélte nekem, mennyire érdekelné, hogy egyik kedvenc írója, Gárdonyi milyen körülmények között alkotta meg Az egri csillagokat. Szerencsém volt, mert Gárdonyi háza mellett nőttem fel, és ugyan el tudtam mesélni, de látni és mesélni róla, nem ugyanaz.

Elképzeltük együtt, milyen lehetett az akkori kert, volt-e háziállata, vajon mennyire szerette az érdekes, fekete bőrfotelt. Belesüppedt-e kellemesen, vagy előrehajolva, elgondolkozva fonta története szövevényét.

Már nem tudjuk meg. Azért az is eszembe jutott, vajon érdekelni fogja-e az én olvasóimat, nem merészelve persze összehasonlítani magamat jeles írónkkal, hogy én mit szeretek csinálni, hogy érzem jól magam, mi tölti meg a napjaimat úgy, hogy alkotókedvem száz fokon égjen.

Úgy döntöttem, elmesélem.

Szívesen rajzolok vagy festek. Majdnem mindegy, mit. Olykor örömet okoz egy egyszerű virág rajzolása, máskor halálra idegesít a kifinomult részletek megrajzolása. Van, mikor élvezem a színek összevisszaságát, van, mikor az őrületbe kerget a pepecselés. Ma már tudom, hogy ehhez a fajta alkotáshoz is csak akkor szabad nekikezdeni, ha teljes bennem az összhang, és ráhangolódtam a festésre. Ugyanez a helyzet a horgolással vagy a varrással is. Szeretem, de módjával.

Ugyanakkor ezen tevékenységek közben fantasztikusan lehet gondolkodni. Például egy-egy szereplő jellemén vagy lírai eszméken, esetleg a fejemben összekuszálódott gondolatok kifésülésén. Közben pedig nem hallgatok zenét, sem semmilyen zavaró hangot. Soha, de soha. Mert a kézzel végzett tevékenység közben jár az agyam, gondolkodom, és harmadik párhuzamos ténykedés már nem fér bele. Így másokkal ellentétben, én nem tévézés közben kézimunkázom, hanem horgolás vagy festés közben gondolkodom az írás valamelyik fázisán. És este jön a nagy pillanat: a nap közbeni gondolatok szövevényén átrágni magam, és tisztára mosni a Word fájlban.

Ritkán nézek tévét, inkább az interneten tájékozódom, és azt a filmet nézem meg, amihez kedvem van, és azt a hírműsort, amit szeretek.

A konyha is jó gondolatsegítő helyszín. A főzés és sütés is kedvenc tevékenységeim közé tartozik, ekkor is jól lehet fejben alkotni, miközben készül a kalács. És ha valami fejben nem jön össze, a kelt tésztát jól meg lehet püfölni, és lám, újra minden eszembe jut.

Jó hely a fészer is, ott csak a macska kerülget, és miközben ölbe veszem és simogatom, ő pedig dorombol a karomban, újra járnak a gondolataim. Természetesen az írás körül.

Hogy valaha meg fogja-e kérdezni valaki, hogy én, az író, hogyan éltem, és milyen dolgokat tettem, nem tudom. De álljon ez a kis írás azoknak, akik pár év múlva is kíváncsiak lesznek rám.