Ha szeretne többet írni, tartsa be ezeket a szabályokat!

A 19. század derekának leghíresebb és legtermékenyebb angol írója, Anthony Trollope állítólag nagyon kemény menetrend szerint dolgozott. Minden áldott nap hajnali 5 és reggel 8 között csak az alkotással foglalkozott. Írás közben pedig megpróbált nagyon kemény ritmust tartani: 15 percenként ellenőrizte, hogy sikerült-e a kitűzött 250 szót papírra vetnie. Aztán, ha ezzel a 3 órás menettel készen volt, indult dolgozni – a postára. Nem véletlen, hogy karrierje során sikerült közel 50 regénnyel és színdarabbal (hogy más írásait ne is említsük) elkészülni.

Bármennyire illuzórikusnak tűnhet sokaknak, hogy hasonló tempót tartsanak, Trollope esete több szempontból is példaértékű. Ezúttal azt vesszük sorra, milyen (sokszor ezekhez hasonló) szabályokat kell betartani, ha egy író (akár regényt, akár blogot készít) szeretné növelni a termelékenységét.

1. Ne hagyjuk, hogy bárki megzavarjon!

Ez az egyik, már Könyv Guru portálon is többször említett szabály, de szinte a legfontosabb. Lehetetlen úgy elmélyült, a célokra koncentráló munkát végezni, ha újra és újra meg kell szakítani az alkotást (vagy bármilyen más tevékenységet). Ha csak fél vagy 1 óránk is van, azt mindenképpen olyan körülmények között töltsük, hogy azt mások tiszteletben tartsák, vagy mi tartassuk tiszteletben (például az ajtót bezárva, a telefont, közösségi médiát, levelezést és internetet lekapcsolva).

Ez a modern írók egyik leghatásosabb eszköze: a koncentrált, elmélyült alkotás. Míg mindenki más (vagy legalábbis nagyon sokan) a teljesítőképességének a töredékén dolgozik, annyiféle zavaró körülményt enged be az életébe, az írók jelentősen megnövelhetik (akár meg is duplázhatják) a teljesítményüket ennek az egyszerű, de annál fontosabb szabálynak a betartásával.

2. Figyeljük az órát munka közben!

Hát igen, Trollope 250 szó/negyed órás tempója bizonyára sok egy kezdőnek, de még egy haladó írónak is. Azt viszont eltanulhatjuk tőle, hogy érdemes figyelni, mennyit tudunk haladni egységnyi (fél-egy óra ) alatt. Némi gyakorlással, és persze sok fegyelemmel 6-700 szót könnyen el lehet érni egy óra alatt. És aztán már nem is feltétlenül a szavak számát kell kényszeresen figyelni, elég csak azt, mennyi időt töltünk munkával.

A legjobb, ha megtaláljuk a saját ritmusunkat, amit feszítetten, de nem hajszoltan, rendszeresen tartani tudunk. Vélhetően ez valahol Ernest Hemingway napi 500, illetve Stephen King napi 2000 szavas rutinja között lesz majd.

3. Használjuk a Google-hangfelismerőt, hogy növeljük a sebességünket!

Egyszerű, de nem feltétlenül kézenfekvő megoldás a sebesség és mennyiség növelésére. Ehhez persze az kell, hogy a Google Docs-ban az Eszközök menüben kattintsunk a Hangvezérelt írás… menüpontra, és onnantól kezdve (feltéve, hogy notebookon dolgozunk vagy van mikrofon csatlakoztatva a számítógéphez) máris diktálhatjuk a gépnek, mit akarunk írni. Magyarul tökéletesen „ért” már a program, bár a központozás még kézimunkát igényel. De el fogunk csodálkozni, mennyivel gyorsabban öltenek testet a mondataink, mintha magunk pötyögjük be a szavakat. Csak győzzük követni gondolatokkal! (A sebességünket már azzal is növelhetjük, ha kicsit gyakoroljuk a tízujjas gépelést valamely internetes program segítségével. Persze ez csak azokra vonatkozik, akik még nem profik a billenytűk püfölésében.)

4. Kezdjük írással a napot!

Ez is fegyelem kérdése, de nagyon termékeny tud lenni a szellemi munka, ha a nap legelső tevékenységeként végzi az ember. Ne a leveleket és az üzeneteket ellenőrizzük, ne kóboroljunk a neten hírekre vadászva (higgyük el, nagyrészt semmi új sincs tegnap este óta), hanem kezdjünk dolgozni! Tudjuk, hogy ez a legnehezebb, hogy kell az a reggeli kávé, hogy rá kell hangolódni, hogy még csak egy üzenetet kell megírni, egy telefont elintézni… de pont ez a lényeg, hogy kezdjük a legnehezebb feladattal, és sokkal jobb lesz a közérzetünk, ha 1-2 óra múlva egy jókora adag új szöveg mellől kelünk fel kicsit szusszanni.

5. Ne szerkesszünk, csak írjunk!

Szintén régi, sokat emlegetett tanács, de nem lehet elégszer felhívni a figyelmet rá. Írás közben csak a gondolatainkat, a cselekményt, az aktuális jelenet megoldását figyeljük (meg legfeljebb az órát, hogy mennyi ideig tart az aktuális írási szakasz). Ha elkezdjük a mondatokat szerkesztgetni, az egyeztetéssel, ragozással, jelzőkkel bíbelődni, aligha fogjuk elvégezni a napi penzumunkat. Pedig haladni csak úgy tudunk, ha az eredetileg kitűzött célhoz következetesen tartjuk magunkat. Nyugodjunk meg, szerkeszteni bőven lesz időnk majd, ha már kész szöveg van a kezünkben. És némileg könnyebb is lesz a teljes anyag ismeretében dolgozni vele.

6. Készítsünk teljesítménynaplót!

Ha nem tudjuk, mennyit írtunk naponta, képtelenek leszünk a céljainkat betartani. Nem kell feltétlenül a „szavak száma” menüpont rabjává válni, de azért naponta érdemes feljegyezni, mennyit haladtunk. Ehhez elég egy egyszerű táblázatot készíteni, ami például állhat mindössze két oszlopból (dátum; megírt szavak száma). Semmi sem olyan megtartó erő, mint egy szépen gyarapodó táblázat, amelyből folyamatosan erőt merítünk a folytatáshoz, hiszen látjuk, mennyit haladtunk már pár nap alatt is. Szinte csak az első hetet kell hűségesen végigcsinálni, és a másodiktól már visz a lendület tovább.

7. Mindig legyen vázlatunk!

Gyakorlott írók tudják, hogy mennyit segít, ha nem üres lapra kell írniuk. Ebben ad támogatást, ha minden egyes munkanap elején készítünk egy vázlatot arról, amiről írni akarunk. Szánjunk rá 10-15 percet az elején, hogy végiggondoljuk, mikről kell szólnia a napi szövegünknek. Ha már ott vannak a vázlatpontok, alcímek, a jelenetekre utaló félmondatok, máris sokkal könnyebb lesz „kitölteni az üres helyet”. Ezek a kapaszkodók sok terhet levesznek a vállunkról, hogy ne egy elkészült jelenet után, még annak a hatása alatt kelljen újra gondolkodnunk, mit is akartunk még írni.

8. Legyenek napi, heti, havi céljaink!

A nem látható célok biztosan elérhetetlenek. Így van ez az írással is. Ha nem tűzzük ki – a korábbiak szellemében – azt, hogy hány szót (vagy leütést, bekezdést stb.) akarunk írni, akkor nehéz lesz tartani magunkat hozzá. Ha azonban ezt egyszer kitűzzük (a képességeink ismeretében), az jelentősen növelheti a sebességünket, az önbizalmunkat és a termelékenységünket. (Különösen, ha még ezt ötvözzük azzal, hogy jegyezzük is, melyik nap mire jutottunk!)

9. Ringassuk magunkat zenével a flow-ba!

Nincs is kellemesebb, mint ha egy jó zene mellett képes alkotni. Ez az egyik olyan módszer, ami hatékonyan képes elősegíteni, hogy kialakuljon a flow-élmény, és a munka a leghatékonyabban haladjon. Ehhez persze előtte meg kell találnunk azt a stílust, ami megfelel a személyiségünknek, az aktuális szövegünk stílusának. Van, aki keményebb, rockosabb zenéket szeret, más a meditatív dallamokat, megint más a klasszikus, barokk zenék zsongító hatását. Észre fogjuk venni, hogy minél gyorsabb a zene, annál gyorsabban leszünk képesek dolgozni (egy bizonyos határon belül). Egy dolog fontos csak: semmiképpen se olyan zenét válasszunk, amiben van szöveg, mert az nagyn zavaró lehet!

10. Írjunk (majdnem) minden nap!

Ugyancsak régi tanács, de a teljesítmény növeléséhez mindenképpen meg kell említeni. Kifogásokat találni könnyű, dolgozni nehéz. Ez így van, de minél rendszeresebben írunk, annál könnyebben fog menni. Nem beszélve arról a – teljesítményt követő napló által is fokozott – hatásról, amit a munka gyümölcsének látványa jelent. Hiszen öröm valamint dolgozni, miközben látjuk, hogy van eredménye a munkánknak. Az igazi kérdés, mennyire akarjuk, mennyire ambicionáljuk a regényünket. Ha igazán fontos számunkra, akkor minden nap (néhány valóban méltányolható kivételtől eltekintve, amikor utazunk, betegek vagyunk stb.) fogunk rá időt találni.