Hogyan kell jól írni? – Umberto Eco tanácsai

A múlt héten, 84 éves korában elhunyt olasz író-irodalomkritikus-filozófus, Umberto Eco komoly elméleti munkássága mellett számottevő mennyiségű és súlyú irodalmi művet is alkotott. Gondoljunk csak az 1980-ban megjelent, világhírű regényére, A rózsa nevére, vagy A Foucault-ingára, a Baudolinóra, A prágai temetőre. Mint olyasvalaki, akinek nem a szépírás volt az eredeti mestersége, Eco nem egyszer foglalkozott magával az írás módszertanával is.

Könyv Guru most felidézi egyik ilyen, minden gunyorossága és könnyedsége ellenére is megszívlelendő összeállítását, amelyben a szemiotikaprofesszor írástechnikai tanácsokat adott. (Az írás 1997-ben jelent meg a L’Espresso című olasz hetilap tárcarovatában, magyarul pedig a Gyufalevelek című esszégyűjteményben, 2001-ben.)

Jó tanácsokra bukkantam az interneten: eligazítanak, hogyan kell jól írni. Némi változtatással ezennel közzéteszem őket, azt hiszem, sokaknak kapóra jönnek majd, kivált azoknak, akik írótanfolyamra járnak.

  1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.

  2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.

  3. Ne használj jeleket rövidítéseket stb.

  4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.

  5. Vigyázz, nehogy… túlzásba vidd a hármaspontokat.

  6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem “sikkes” dolog.

  7. Sohase általánosíts.

  8. Az idegen szavak nem segítik a bon ton-t.

  9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: “Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”

  10. A hasonlat olyan, akár a frázis.

  11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.)

  12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.

  13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.

  14. Ne alkoss egyszavas mondatot. Kerüld.

  15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.

  16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.

  17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.

  18. Kerüld a képzavart akkor is, ha “hét nyelven beszél”: a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.

  19. Minek annyi szónoki kérdés?

  20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarba ejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, mely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.

  21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a felkiáltójelekkel!

  22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.

  23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).

  24. Gondossan ügyej a hejesírásra.

  25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.

  26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.

  27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.

  28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.

  29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.

  30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.

  31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondj annál, amennyit.

  32. A mondat akkor kerek, ha

+1. Végezetül hadd idézzük fel  Eco szintén íróknak szóló, az előzőeknél jóval filozofikusabb aforizmáját, amellyel A rózsa neve című regény végéhez csatolt Széljegyzetekben gondolkodtatta el (írással kacérkodó) olvasóit:

“Az írónak meg kellene halnia, miután szövegét megírta. Hogy ne zavarja őt, amint az járja a maga útját.”

Annyi bizonyos, hogy őt magát mostantól  nem fogja zavarni könyveinek utóélete.


Írt egy könyvet? Olvassa el, hogyan adhatja ki!