Húsvéti tojások októberben?

Igen! Legalábbis az irodalomban. Húsvéti tojásnak hívják ugyanis azokat a csemegéket, meglepetéseket, amelyeket az alkotó elrejt az alkotásában: az író a szövegben, a grafikus az illusztrációban. (Filmek esetében is használatos a kifejezés.)

A magyar kortárs regényekben divatosak manapság a szövegben elrejtett idézetek, például Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című ifjúsági regénye hemzseg ezektől. De van olyan író, aki a saját maga által megalkotott univerzumban dolgozza ki történetei többségét, mondjuk Agatha Christie vagy Stephen King. (Stephen King karaktereiről, helyszíneiről ez az angol nyelvű cikk számol be.) Mások a háttértörténetet dolgozzák ki nagyon pontosan, mint például Tolkien, aki nyelvészként azzal kezdte A gyűrűk ura kigondolását, hogy megalkotta Középfölde nyelvét.

Dan Brown mellett sem mehetünk el, ha húsvéti tojásokról van szó. Ő ugyanis már a Da Vinci kód megjelenése előtt két évvel elrejtette ezt a könyvcímet az előző kötetében (Deception Point), de elrejtett sok minden mást is. A Da Vinci kód eredeti borítója például egy olyan illusztrációt tartalmaz, amire ha rábandzsítunk, térbeli kép emelkedik ki, érdemes kipróbálni:

Ugyanezen kiadás hátoldalán a vörös borítón világosvörös számok találhatóak: a CIA irodájának területén lévő Kryptos szobor koordinátái, ezzel mutatva, hogy a szerző következő kötetének köze lesz a máig megfejtetlen üzenetet hordozó szoborhoz.

 

Forrás: Wiki, Jim Sanborn

És vannak még más furfangos könyvborítók és illusztrátorok is. A nagy Gatsby eredeti borítóját Francis Cudat tervezte, így néz ki:

A kép jól érzékelteti a megcsalt Daisy szomorúságát, másrészt megmutatja a helyszínt is: New York fényeit, Wilson autószervizét. Amit olvasók ezrei, sőt tán milliói nem vettek azonban észre, hogy Daisy arcán pontosan látszik, miért szomorú: észrevehetjük a tekintete tükrében, hogy éppen azt a hölgyet látja, akivel a férje megcsalja. Csak meg kell nézni alaposan!

Igen, Daisy íriszében egy-egy meztelen nő bújt meg, íme:

Sőt, a könyv első lapján egy idézet szerepel egy Thomas Parke D’Invilliers nevezetű úriembertől – aki Fitzgerald saját karaktere a harmadik regényéből.

Ilyen húsvéti tojásokat mi is elrejthetünk a könyvünkben!

Belecsúsztathatunk érdekességeket saját magunkról, ahogy például Charles Dickens is szívesen adott a főhőseinek C.D. monogrammú neveket. Például választhatjuk az egyik szereplőnek a saját születésnapunkat, vagy a főhős legjobb, hűségesebb barátjának a kutyánk nevét adjuk vezetéknévként, akire pedig haragszunk, az lehet áldozat a kriminkben (névbeli, jellembeli vagy egyéb hasonlóság alapján). Megadhatunk jelzéseket, amelyek más könyveinkre vagy a honlapunkra mutatnak, behozhatunk egy-egy szereplőt korábbi (vagy későbbi) műveinkből is. Elrejthetünk különlegességeket, amelyek alapján játékot hirdetünk, mint például a Rejtelmes karácsonyok c. kisregény-gyűjteményben több női főszereplő is ugyanazt a nevet kapta, amit az olvasóknak kellett kitalálniuk.

A húsvéti tojások kereséséhez és elrejtéséhez jó szórakozást kívánok!

Nádasi Krisz