Krisz ötletei / 7 tipp a világ legsikeresebb írójától
Ha bevételben, példányszámban vagy hasonló rekordokban mérjük a sikert, akkor kétségtelen, hogy a világ legsikeresebb írója James Patterson. 76 bestseller könyvet írt, ő az egyetlen, akinek van olyan e-könyve, amit már több mint egymillió példányban töltöttek le és így tovább. Ami azt illeti, még néhány kitüntetést is kapott, például tavaly a Nemzeti Könyvalapítvány egyik díját nyerte el Amerikában. A magyar sajtóban időnként jelenik is meg róla cikk, de ezek általában a vagyonát firtatják. Persze, mert olyan sokat keres, hogy nem fáj neki, ha pár millió dollárt adományoz az olvasás megszerettetésére vagy a kisebb könyvesboltok megmaradását célzó projekthez.
Engem íróként azonban sokkal jobban érdekel, miért van az, hogy milliók olvassák könyveit, így utánanéztem, mi James Patterson írói módszere. Hogyan ír, miben hisz?
Nos, Patterson úr azt mondja, ő egy történetmesélő. Nem fogalmaz különösképp szépen, nem mondhatni, hogy gyönyörű mondatokat vetne papírra – és ezt nem is tartja fontosnak. Szó szerint azt mondja:
„Engem nem érdekel a stílus. Ne törődj a mondataiddal!”
Az aprólékos kidolgozás helyett a teljes képet nézi. Azt vallja, hogyha a sztori nem ragadja meg az olvasót és nem szögezi a székhez, akkor teljesen mindegy, szépek-e a mondatok. Kicsit olyan ez, hogy lehet az író olyan tehetséges gitáros, mint Jimi Hendrix – vagy lehet egy Buddy Holly, aki háromakkordos dalokkal lett világhírű. Mindig az a fontos, amit beleteszel. Koncentrálj a lényegre az apróságok helyett! És a könyvírásnak mi a legfontosabb eleme? A dramaturgia: hogy kivel mi történik.
Teremtsünk hősöket és feszültséget! Alapvető, hogy legyen egy szerethető hősünk és egy gonosz antihősünk. Ha már van ilyenünk, lássunk neki a tervezésnek. Terv nélkül ugyanis a hőseink csak kódorognak, ahelyett, hogy kalamajkából kulimászba esnének. Azt vallja, hogyha a cselekmény nem rohan, akkor sündörög. Majd leül. Szinte azonnal. Minden egyes oldalon kell, hogy történjen valami drámai, valami meglepő, valami akcióval teli, valami izgalmas.
És ebben egyet kell, értsek vele. Én is azt gondolom, hogy a vázlat, a cselekménytervezés fontosabb, mint az ihletre várni. Magyarországon azonban nem működik az, hogy megírok egy jó történetet rosszul, aztán kiadom egy szerkesztőnek és kijavítja. A magyar kultúrához hozzátartozik, hogy az író tudjon fogalmazni, legyen stílusa, ismerje a helyesírás, a központozás szabályait. Az azonban tény, hogy nem baj, ha az írásunk első változata nem elég jó, ha a cselekményre koncentrál a cizellált mondatok helyett: hiszen ha befejeztük a nyers változatot, nem kell (nem is szabad) késznek tekinteni. Ki kell javítani, át kell írni ahhoz, hogy valóban jó legyen: egyszerre stílusos és izgalmas.
Az izgalom pedig kezdődjön el már az első mondatban
– mondja James. És valóban. Egyik legsikeresebb könyve, a „Middle School: The Worst Years of My Life” például azzal indít, hogy a főhős azt meséli, ahogy „hányós húgával és Csendes Leonardóval éppen egy rendőrkocsi hátsó ülésén nyomorognak, akárcsak egy kupac rohadó szardínia”. Hű, ebben az első mondatban tényleg három ütős kép van: az olvasó kíváncsiságát felkelti, hogyan kerültek a srácok a közeg autójába, aztán van itt egy poén is a szardíniákkal, no meg a főképp fiúk fantáziáját meglódító hányós tesó kép. (A könyv hamarosan magyarul is kapható lesz a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, Gimisévek – Életem legpocsékabb évei címen.)
Nézzük meg másik híres sorozata, az Alex Cross pszichológus-zsaru eseteiről szóló egyik kötet első mondatát is! A „Kiss the Girls” (magyarul: A gyűjtő) című könyv kezdősora így hangzik: „A fiatal gyilkos három héten keresztül élt a tizenöt szobás tengerparti nyaraló falaiban.” Igen, falaiban. Nos, ha ez nem készteti továbbolvasásra az átlagembert, akkor semmi. (Egyébként a fiú a szellőzőrendszerbe mászott be, ezért fogalmazott így az író. Ebből a regényből Morgan Freeman és Ashley Judd főszereplésével filmet is forgattak 1997-ben. Ha Ön kíváncsi Patterson krimijeire, néhány megjelent magyarul az Alexandra Kiadó gondozásában.)
Ha James Pattersont a szövegről kérdezik, az író a párbeszédre szavaz. Szerinte a leírásokra ma már az olvasó nem kíváncsi, csak arra, amit a szereplők tesznek és mondanak. Felhívja rá a figyelmünket, milyen nehéz jó párbeszédet írni, de ha elsajátítjuk annak tudományát, hogyan alkossunk ravasz, humoros, drámai, rejtéllyel és feszültséggel teli dialógust, a dramaturgia mellé ez adja sikerünk másik felét.
Pattersonról érdemes még tudni egyet s mást. Például azt, hogy marketinges múlttal bír, és amikor első könyve kiadásánál a kiadója nem értett vele egyet abban, hogy a kiadványt tévében is reklámozni kellene, akkor a férfi elkészíttette a reklámfilmet ő maga és leadta a televíziónál. Meg is lett az eredménye. Mi magyar írók ugyan nem biztos, hogy rá tudjuk szánni a pénzt a tévéreklámra, annyit mindenképp érdemes leszűrni az esetből, hogy jó bornak is kell a cégér – nem elég, ha a könyvünk tényleg jó, arra is szükség van, hogy az olvasók halljanak róla. Patterson azt mondja: merjünk nagyot álmodni, majd dolgozzunk azon, hogy megvalósítsuk a vágyainkat.
Az író egyébként minden nap dolgozik. Korán kel, ír másfél órát, aztán elmegy sportolni (golfozik). Délután megint ír. Ezzel sok más író is így van, aki komolyan veszi magát. Hogy ne menjek messzire, elég a szintén rendkívül termékeny Nemere Istvánt említenem, aki még a születésnapján vagy karácsonykor is írással kezdi a napot.
Patterson manapság már nem egyedül írja könyveit: társszerzőkkel működik együtt. Ő a vázlatot találja ki: megírja az ívet, fejezetekre bontja, és minden fejezethez lejegyzi, mi történik, megír belőle részeket, párbeszédeket. Utána átadja a társszerzőnek, aki a cselekményhez is hozzáad, kikerekíti a mondatokat, majd visszaadja Pattersonnak, aki véglegesíti a szöveget. Bírálják is emiatt eleget írói körökben, de Pattersont ez nemigen érdekli, azt mondja: „Nem a Háború és békét írom.” Úgy vélem, igaza is van. Nem irodalmi babérokra tör, hanem szórakoztatni akar. Ha szellemírókkal dolgozna, azaz kiadná a munkát, de nem tüntetné fel az őt segítő író nevét a borítón, azzal nem értenék egyet. De egy nagy nevű író igenis megengedheti magának, hogy másokkal dolgozzon együtt, már csak azért is, mert a végén úgyis az olvasók döntenek – és az olvasók szeretik Patterson könyveit.
Azt a módszertant, ahogy James a társszerzőivel dolgozik, érdemes kipróbálni közös könyv, azaz több szerző által írt történet esetén is. Tehát egy közös ötletelést követően az egyik szerző írja meg a teljes vázlatot, majd a másik szerző egészítse ki. Nagyvonalakban írják meg a fejezeteket bizonyos felosztás szerint, majd cseréljenek: cizellálják a társszerző gondolatait, mondatait, amolyan szerkesztői szerepben. Ugyanis amikor többen írnak egy könyvet, a legnehezebb nem maga az írás, hanem az ezt megelőző döntés, hogyan alakuljon a cselekmény, milyen legyen a főszereplő.
Foglaljuk tehát össze, mit tanulhatunk James Pattersontól:
- Írjunk vázlatot!
- A cselekmény legyen olyan pörgős, hogy minden oldalon történjék valami új, izgalmas, drámai!
- Az első mondat legyen figyelemfelkeltő!
- Koncentráljunk a párbeszédekre!
- Írjunk mindennap!
- Sportoljunk is a munka mellett!
- Merjünk nagyot álmodni, és ezt támogassuk meg marketinggel!
Ön szerint e hét pontból melyik a legfontosabb, és miért? Várjuk véleményét, kérdését!