Krisz ötletei / Az egyetlen írói fejlesztő módszer, ami igazán működik
Óriási azoknak a tábora, akik szerint a fogalmazási készséget nem lehet fejleszteni, a kreatív írást nem lehet megtanulni – bár talán az segít, ha valaki sokat olvas és sokat gyakorolja az írást. Éppen ezért lepődtem meg, amikor egyik ilyen ismerősömtől azt hallottam: kivéve a Franklin-módszer. Na, az tényleg jó.
Mivel minálunk Benjamin Franklin írói munkássága kevéssé ismert, az írók, kezdő írók általában azzal sincsenek tisztában, Franklin hogyan érte el, hogy 17 testvér egyikeként, mélyszegénységből tudott úgy kiemelkedni, hogy bár tízévesen már nem járt iskolába, húszévesen mégis abból élt, mégpedig különösen jól, hogy újságokban publikált.
Nézzük meg együtt, mi az ő titka!
Kezdjük a kezdeteknél. Benjamin 16 éves volt, amikor felismerte, hogy ugyan a helyesírása jó, és nyelvtanból sem ügyetlen, a fogalmazása kifejezetten gyatra. Úgy érezte, képtelen gördülékenyen és tisztán fogalmazni, és amit leír, az egyáltalán nem azt jelenti, amit ő szeretett volna átadni, de ha mégis sikerül, akkor mások írásával összehasonlítva az övé színtelen.
És innen indult ki. Az volt a teóriája, hogy állandóan összehasonlítja az írását másokéval, akik szerinte zseniálisan fogalmaznak.
- Fogott egy szöveget.
Kiválasztott egy esszét, ami az ő figyelmét megragadta. Vett egy papírlapot, ahová leírta minden egyes mondat jelentését, értelmét, tartalmát. Tehát nem a mondatot másolta le, hanem egy jegyzetet készített hozzá.
- A jegyzet alapján újraírta.
Félretette a jegyzetet két hétre, hogy elfelejtse, milyen volt az eredeti szövegezés. Amikor már nem emlékezett pontos szavakra, akkor elővette a papírját, és megírta az egyes mondatokat.
- Összehasonlította.
David Martin: Benjamin Franklin Forrás: Wikipédia
Az általa írt szöveget összevetette az eredetivel, és megjelölte, mi nem sikerült: hol találhatott volna jobb szavakat, kifejezéseket, hol nem találta el a pontos gondolatot vagy a logikát. Félretette az általa írt szöveget, de nem dobta ki. Később ugyanabból a jegyzetből újra megírta az esszét, és ezt nem csak az eredetivel, hanem az előző, általa írt változat(ok)kal is összehasonlította.
- Megkeverte a jegyzetet.
Franklin azt is kitalálta, hogy a jegyzetet felvágja: hogy minden egyes mondat, gondolatblokk külön papírcsíkon szerepeljen. Összekeverte őket, félretette pár napra, majd megpróbálta őket logikus sorrendbe tenni, és ebből megírni újra a szöveget.
- Versbe szedte.
A rövid írásokat verssé fogalmazta. Ezt a tippet azért alkalmazta, hogy fejlődjön a szinonima-találási készsége és sebessége, és hogy rímelő mondatokat legyen képes alkotni.
Fogott egy írást (akár novellát), átírta verssé, majd félretette, és mondjuk két héttel később visszafogalmazta novellává. Utána természetesen összevetette a novellával.
Ha Franklinnek sikerült, akkor bárkinek sikerülhet. Aki pedig kíváncsi lett a későbbi kormányzó életére és tanácsaira, annak ajánlom az életrajzát (ahonnan az írásfejlesztő módszer is származik)!