6 praktikus tanács blogot író íróknak

Nemcsak a forma és a külsőségek lényeges, hanem a tartalom is. Így van ez az írói honlapok világában is, ahol sokféle megoldást találhatunk, de számos esetben klasszikus weboldal helyett afféle blogként működtetik a tulajdonosok. Az olvasók ugyanis szeretik, ha rendszeresen frissülő információkat kapnak kedvenc írójukról, megismerhetik az alkotással, esetleg a hétköznapjaival vagy a közéleti eseményekkel kapcsolatos gondolatait. Ha pedig ebbe az irányba megyünk el, akkor érdemes pár tanácsot megszívlelnünk, amelyektől olvasmányosabb, érdekesebb, profibb lesz a blogunk. (Korábbi posztjaink között itt olvashat arról, hogy milyen jó külföldi, illetve hazai példák vannak írói honlapra, valamint, hogy miért fontos egyáltalán honlapot készíteni egy írónak.)

* * *

1. Vágjunk bele!

Igaz ugyan, hogy egy írói honlap felépítését alaposan át kell gondolni, de ha blogszerűen töltjük fel tartalommal (vagy van egy, a honlaphoz csatlakozó blogunk), akkor ebbe a legjobb, ha minél hamarabb belekezdünk. Nyomasztó lehet ugyan egy író számára az a tudat, hogy hetente, de legalább kéthetente valamilyen új szöveget kell produkálnia, de ennek az érzetnek a kivédésére számos jó módszer van. Például rendszeresen közölhetünk részleteket készülő művünkből, vagy akár kommentálhatjuk is a munkafolyamatot (vagy épp az írói görcs átmeneti állapotát). Amúgy pedig ha valóban lelkesen állunk ehhez a munkához, és az olvasókkal való kapcsolat egyik fontos eszközének tekintjük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mindig lesz ötletünk is, amit vagy folytatásokban valósíthatunk meg, vagy más, további témákat szül.

2. Készítsünk naptárat a bejegyzéseinkhez!

Amilyen fontos a lendületes (és nem agyonaggódott) kezdés, annyira lényeges, hogy tudatosan építsük fel a blogot. Vagyis ha már kialakult a blogbejegyzés-írás rutinja, akkor vegyük elő a naptárat, és gondoljuk át, melyik napra, melyik hétre, stb. milyen posztot tudunk elképzelni, illetve milyen témák jöhetnének a jövőben majd a megfelelő helyekre. Ez nagyban megkönnyíti a munkánkat, és sok stresszt is levesz a vállunkról, mert amikor egyszer megcsináltuk, utána hetekig, hónapokig nem kell majd ezen töprengeni, csak meg kell csinálni az aktuális bejegyzést. Egyik hétre jöhet például egy részlet egy jelenlegi, vagy korábbi könyvünkből, másik hétre valami személyesebb – akár egy gondolat, ami megszületett bennünk munka közben, akár egy előadáson elmondott beszéd rövid összefoglalója.

3. Adjunk ütős címeket!

Ez az egyik kulcsa az internetes kommunikációnak, amit érdemes tanulni is, ellesni másoktól, újságokból, stb. Hiába szentelünk ugyanis órákat egy zseniális poszt megírására: ha átlagos, unalmas címmel tesszük fel, aligha számíthatunk nagy közönségre. A figyelmet mindenütt a hatásos, figyelemfelkeltő címekkel lehet felkelteni, amit nem muszáj nagyon hatásvadász módon művelni, de azon mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy minket mi húzna be egy téma elolvasásába. A lényeg, hogy a felkeltett várakozást ki is elégítse a cím, mert ellenkező esetben nem sokáig maradnak meg az olvasók nálunk.

4. Kapcsolódjunk a közösségi oldalunkhoz!

Sokat segít az olvasottság és hatás növelésében, ha jól együtt tudunk működni a közösségi oldalunkkal. Figyeljünk, hogy posztoljuk az új bejegyzésünket, de visszafelé is működhet a két platform együttműködése, ami mindkettőt erősíti. Egy korábbi posztjában Nádasi Krisz írt az írói Facebook-oldal működtetéséről, ezt itt olvashatja.

5. Tanuljuk bele a blogkészítésbe!

Na, nem rendszergazdaszerűen, de azért pár apróságot érdemes megtanulni, hogy profibbnak és vonzóbbnak tűnjön a honlap. Válasszunk egy letisztult fontkészletet, keressünk megfelelő méretű és elhelyezésű címstílusokat, tegyünk mindig képeket is a bejegyzéseinkhez (nyitót mindenképpen, de akár a szöveg közé, odaillő vagy illusztráló fotót). A blogkészítő programban pedig nézzünk utána, hogy milyen az olvashatósága a bejegyzéseinknek, mennyire olvasóbarát, és javítsuk ezt a tulajdonságot bekezdésekkel, alcímekkel, linkekkel.

6. Nézzük át még egyszer a bejegyzést!

Triviálisnak hat a tanács, de egyáltalán nem az, amikor a hétköznapok rohanása közepett akarunk gyorsan túl lenni a heti penzumunkon. Ilyenkor hajlamosak vagyunk felszínesebben átfutni a szövegen, vagy azt gondolni, hogy olyan nagy rutinunk van az írásban, hogy nincs szükség még egyszer elolvasni a szöveget nyilvánossá tétel előtt. Pedig egy író renoméját mi sem rombolja jobban, mint a nem egyeztetett mondatok, stilárisan henye bekezdések, ne adj’ Isten súlyos helyesírási hibák. Egy tízperces átolvasást biztosan megér, hogy ezt elkerüljük.