A mai Ízelítőben Mikos Ákos: Esküvő Tour című könyvébe olvashatnak bele. A ceremóniamester tanácsait összefoglaló kötet a nyár elején jelent meg az Ad Librum Kiadónál. A szerzővel nemrégiben a Könyv Guru készített interjút.

---

BEVEZETÉS

Képzeld el magad, ahogy lassan, boldogan lépdelsz az oltár felé.

A tökéletes nap megszervezve, minden és mindenki a helyén.

A díszítés csodálatos, a vendégek epekedve néznek körül, miközben kattog a vaku, és sóhajtoznak az emberek: „Jaj, de szép!”

És akkor elhallgat a zene, te pedig orra buksz!

TRAGÉDIA.

És közben tudod, mi nem tragédia? A következő, amit látsz a megszégyenülés közben, a partnered, aki megfogja a kezed, és felhúz, majd mosolyogva a füledbe súgja: „Azért így is elveszlek!”, vagy „Azért így is hozzád megyek!”

Ez nem tragédia! Mint ahogy az sem, ha megugrik a zene a vonulásnál, ha nem ér oda időben a tanú, ha… de ezt már inkább babonából nem is sorolom.

Hadd meséljek neked Zsanettről!

Zsanett ugyanígy várta a „Nagy Napját”. Tett érte, intézkedett, szervezte, majd amikor eljött az egyházi szertartás, kiguvadt szemmel állta végig azt.

Nem az az asztaldísz állt ott, amit korábban megrendelt.

TRAGÉDIA.

Mindezt Zsanett esküvői filmjében láttam. Abban a bizonyítékban, ami elvileg Zsanett és most névtelenségbe burkolózó párja legboldogabb pillanatait hivatott megörökíteni.

Zsanett düledező szemeivel próbálta elmagyarázni valakinek – akit a kamera nem mutatott –, hogy vigye el a csokrot az asztalról, mert az nem jó.

Közben pedig a lelkész egy gyönyörű természetbe kihelyezett helyszínen arról beszélt, hogy a jövőben a házasságuk hogyan lehet a lehető legjobb. Neki és férjének.

Csak Zsanett nem hallotta a düledező szemei mögött.

Szerintem ez a tragédia!

Hála Istennek, ezt nem személyesen kellett átélnem. Öt éve veszek részt esküvőkön, mint ceremóniamester, és eddig csak körülbelül kétszer találkoztam „Zsanettel”.

Vészhelyzettel többször, de azokra van megoldás.

A másikra nincs!

Elnézést, rosszul mondom: éppen hogy van!

Én hiszek a megoldásban, ezért is invitállak ebben a könyvben arra, hogy találjuk meg együtt. A továbbiakban ezen leszünk.

Ha szeretnéd. Ha részt veszel benne.

Szakembereket kérdeztem meg az esküvők világából, rengeteg párt kifaggattam azok közül, akiknek az esküvőjén én voltam a ceremóniamester, és rengeteg szakirodalmat elolvastam, hogy öszszefoglalhassam neked a tapasztalataimat.

Ennek a könyvnek a célja egyszerű:

Nem szeretnék benne felülről lefelé kommunikálni, fölényeskedni, „én majd megmondom”-ot játszani, csak át kívánom adni mindazt, amit az évek során tapasztaltam, megtanultam, olvastam és kiderítettem a témával kapcsolatban.

Miért?

Azért, mert minden esküvőn nem lehetek ott – még jó! Nem tudom személyesen elmondani mindenkinek, hogy lehet az esküvője sokkal jobb.

Nem tudom elmondani, ezért leírom ebben a könyvben. Neki és neked!

Azon túl, hogy egy-két tippet adok az előkészületekhez, lelkileg is felkészülünk a napodra, amelyet elsősorban együtt kell átélnetek.

A társaddal.

A társ szót használom, mert ez tükrözi a legjobban, hogy menynyire ketten vagytok ebben, és mindenki más csak statiszta lehet és kell, hogy legyen körülöttetek.

Nagy valószínűséggel menyasszonyok forgatják majd ezt a könyvet – ugyanakkor: szevasz, férfitársam –, de ha ebben megegyezünk, akkor elárulom: Hölgyem! Lesz olyan rész itt, amit bátran mutogathat a párjának.

Egyébként bár nem illik, de ha megengeded, akkor tegeznélek, mégiscsak kedvesebb így a légkör.

Még valami!

Ennek a könyvnek nem célja, hogy rábeszéljen bárkit is a házasságra, vagy ezáltal az esküvőre. Itt nincs vita az ügyben, hogy kell-e a papír, vagy elég-e az élettársi kapcsolat. Itt onnan indulunk ki, hogy a házasság jó. Erős kötelék. Erősebb, mint bármilyen más kapcsolat.

Aki itt van – te –, az elköteleződött egy akarat mellett, ami lehet akár egy kis esküvő vagy egy nagy lakodalom.

A végeredmény az lesz, hogy így is, úgy is egy fantasztikus, gondtalan napot töltesz el Vele és a többiekkel.

Ilyen sorrendben.

Készen állsz? Vágjunk bele!