Az írók portálja
Értékelések és ismertetések könyvekről és szerzőikről.
A memória felfrissítéséhez jó, ha van kivel felidézni az egykori eseményeket, a szöveget pedig mindjárt a számítógépbe érdemes írni, mert akkor könnyebb javítani. Két tanács, amit Felföldi Jenő, a Visszatekintés szépkorúan című, most megjelent önéletírás szerzője osztott meg Könyv Guru olvasóival a memoárkészítés rejtelmeiről.
Olvas tovább
Tudatosan szerkesztette a történeteit, hogy az állatos sztorik mellett legyen egyetemes érvényű tanulság és személyes szál is – meséli Dr. Bujáky Miklós új, állatorvosi praxisából merített kötetéről.
Olvas tovább
Nagy Judit Üsd ki a pánikod! című könyvéről újabb pozitív kritika jelent meg. Kiderül, hogy kinek szól a könyv és mikor érdemes elolvasni.
Olvas tovább
Részlet Callen Indigo Gyere velem! című regényéből.
Olvas tovább
Részlet Bettina Benton Bombay kontra Budapest című romantikus regényéből. Igazi nyári olvasmány!
Olvas tovább
Elsősorban a 25 és 95 közti női olvasókat célozta meg romantikus családregényével Pfárer Elizabet, akivel kutatómunkáról és fiókban maradt regényéről is beszéltünk új kötete, a Szövetségben az Istennel kapcsán.
Olvas tovább
Részlet Jenes Gyula Pánik a Teidén című novelláskötetéből.
Olvas tovább
A legmélyebb pontról is vissza lehet fordulni, bár ott már csak magára számíthat az ember – foglalható össze Zalay Sándor A szenvedésnek ára van című önéletrajzi regényének üzenete. Az íróval súlyos élettapasztalatán túl regényírási fogásairól is beszélgettünk új kötete kapcsán.
Olvas tovább
A távolról sem zökkenőmentes, zűrökkel teli tanév után, igazán jól jött volna egy kis nyári lazulás, lustálkodás, pihenés…
Muszáj gondolnia azonban a jövőre is, hiszen szeptembertől végzős lesz a középiskolában, és kell majd a pénz az őszi kirándulásokra, a karácsonyi ajándékvásárlásra, a szilveszteri és egyéb bulikra, nem beszélve a szalagavatóról, a februári farsangról, és így tovább.
Az elhatározást, mármint a pénzkeresési szándékot, tett követte: munkát vállalt a helyi postahivatalban, ahol kézbesítőnek alkalmazták. Tengerparti település volt az övék, néhányszáz fős lélekszámmal, kis területen, nem kellett attól félni, hogy megszakad a nagy cipekedésben, vagy, hogy nem tudja gyalogosan bejárni a körzetét.
Részlet Knizner István Így jártam Pakson című életrajzi könyvéből.
Olvas tovább