Kreatív írói gyakorlatok a hideg időre

Egyik nap csontig hatoló szél fúj, a másik nap szikrázó a napsütés. Hol ehhez van kedvünk, hol ahhoz. Pihenni vagy

Olvas tovább

A végét tegyük az elejére, vagy az elejét hagyjuk a végére? Avagy hogyan kezdjük el a memoárunkat

Ütős drámai pillanat vagy vidám gyerekkori sztori? Ez csak egy dilemma, amivel a visszaemlékezések írói szembesülnek, amikor el akarják kezdeni a történetüket. Könyv Guru tanácsai egy jó kezdéshez, amiből izgalmas folytatás is kerekedhet.

Olvas tovább

“Azon a forró éjszakán nem tudtam a családomnak egy üveg hideg innivalót vásárolni”

A felesége sokat segített az emlékei rendezésében, és abban is, hogy a számára kevésbé fontosnak tűnő, de aurópai szemmel izgalmas részleteket is belevegyen a visszaemlékezéseibe – mesélte Steve Boateng, akinek most jelent meg memoárjának második kötete, a Pálmabor és kukacok II. Avagy miért nem lettem nőgyógyász Ghánában.

Olvas tovább

“Ez a regény a modern női lélek beavatástörténete”

Nem lett régész, de gyerekkori álmait egy regénysorozatban éli meg Kondi Nikoletta, A sakál fia szerzője. Az interjúban mesél arról, hogyan változtatta meg az istenek kapcsolatait, és hogy miért kéne a férfiaknak is többet olvasni a női lélekről.

Olvas tovább

“Egy irodalmi szövegben egyetlen szó sincs véletlenül”

Emberi sorsok találkoznak két csésze kávé mellett – meséli Végh-Fodor Mónika új regénye, a Latte Liverpoolban kapcsán. A szerző azt is elárulja, melyik a kötet legerősebb önéletrajzi mondata, és hogy milyen volt úgy alkotnia, hogy közben óvodás kislányát fel kellett készíteni az osztrák iskolára.

Olvas tovább

“Tudatosan törekedtem arra, hogy ne változtassak az eredeti szövegen”

Versantológiák, bölcsességgyűjtemények és egy memoár után fiatal kutatóként egy szovjetunióbeli tanulmányútról készített naplóját is közreadta Kassai Tibor Látogatás a Birodalomba címmel. A szerzővel a kézirat sorsáról, a naplóírás kihívásairól és az 1958-as Szovjetunió meglepetéseiről is beszélgettünk.

Olvas tovább

“Az volt a legjobb, amikor láttam a történet végét: már csak meg kellett írni”

Abszurd skandináv humor, célzatos trágárság és egy kardigános jegesmedve. Mindezek és még sok minden más is jellemzi Mika Tillensen, vagyis Mikecz Attila új kalandregényét, a Bertram atya kalandjait. A szerző azt is elárulja, miért szerencse, hogy a történet végére ért.

Olvas tovább

Tanuljunk egy klasszikustól: hogyan írjunk (karácsonyi) történetet Dickens szerint?

Milyen írói trükköket lehet eltanulni egy több mint 170 éves klasszikus kisregényből? Mennyit számít egy jellemző szóhasználat? Miért áll öt fejezetből egy jól felépített mű? Ilyen kérdésekre is választ kapunk Dickens Karácsonyi ének elemzése kapcsán.

Olvas tovább

“A legnehezebb az volt, hogy szelektálni kellett a sok jó történet között”

Nem az a kérdés, hogy lehet-e folytatni egy 800 oldalas regényt, hanem, hogy még hány regény van a sztoriban – hangsúlyozza Oláh Tibor, akivel Kaktusz szögesdróttal című új kötete kapcsán beszélgettünk sportregényről, történetmesélésről és arról, mi kerül hetvenkétezer forintba egy könyv kiadásán.

Olvas tovább

“Egy mű soha nem saját magáról szól, és pláne nem az alkotóról”

Abszurd novellákat és a Coviddal kapcsolatos súlyos kérdéseket is tartalmaz Varga Éva Sára új kötete. A szerző mesélt a hétköznapok ihlető erejéről, a biztos pontok megrendüléséről és a hamvába holt írói kísérletek tanulságairól.

Olvas tovább