Az írók portálja
Nádasi Krisz írástechnikai tanácsai.
Ha úgy érezzük, írói válságban szenvedünk, érdemes megkeresni ennek az okát. Általában ugyanis konkrét indoka van annak, miért nem megy az írás, miért nincs kedvünk vagy ihletünk folytatni a történetünket. Ezekről az okokról korábban már írtam, és ezekkel összhangban szeretnék konkrét tippeket is adni az írói válság leküzdésére. Mi segít, ha nem megy az írás?
Olvas tovább
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy szerettünk volna írni, mégsem sikerült. Megláttuk a fehér lapot vagy végigolvastuk az eddig írtakat – és egy sort sem bírtunk leírni.
Vagy az történt, hogy volt egy félkész kéziratunk, és ugyan éreztük, hogy írni kellene, mégsem tudtuk magunkat rászánni, hogy leüljünk.
Ekkor hajlamosak vagyunk magunkon kívül keresni a hibát és a megoldást, pedig érdemes először saját magunkba néznünk.
Mi az oka annak, hogy nem megy az írás?
Olvas tovább
A legtöbb író munka mellett írja a történeteit. Jellemzően nem ebből él, vagy még ki sem adták az első könyvét; szeretne író lenni, de még nem érzi magát annak. Vajon fontos-e, hogy ez esetben is legyen írói rutinja, legyenek az írással kapcsolatos megszokásai?
Nádasi Krisz tanácsai
Itt a karácsony – ami a könyvvel rendelkező íróknak stresszt is jelent, hiszen marketingelni kell a könyvet, el kell adni, mert ilyenkor vesznek az emberek könyvet. Vagy mégsem?
Olvas tovább
Hamarosan itt a december, vele együtt pedig az év vége! Mi mindent jelent ez egy írónak? Nádasi Krisz ötletei.
Olvas tovább
Stephen King azt mondja, számára az a legfélelmetesebb pillanat, mielőtt elkezdene egy új történetet. Teljesen igaza van.
Mind félünk a fehér papírtól.
Jó lesz, amit írok? Elég jó vagyok ahhoz, hogy írjak egy történetet? Efféle félelmek tartanak bennünket a hatalmukban.
A történet írása közben bármelyik ponton ránk törhet ez a félelem. Tudom én ezt? El tudom kezdeni? Tudom folytatni? Képes vagyok befejezni?
Mindenkinek más ezek közül a legfélelmetesebb.
Olvas tovább
Milyen érzés leírni azt, hogy vége?
Mindnyájunknak más, de mindnyájunknak összetett. Egyrészt eufórikus pillanat: végre készen vagyok! Másrészt rengeteg bizonytalanság is társul hozzá.
Minden könyvet legalább heteken át írunk. A szereplők ott vannak a gondolatainkban, velünk utaznak a buszon, részt vesznek a családi ebéden, elkísérik az álmainkat. És aztán egyszer csak vége. Nincs többé. Nekem személy szerint ezt a legnehezebb feldolgoznom, nem akarom elengedni a hősöket, mert megszerettem őket, rendbe raktam az életüket – elvárom, hogy velem maradjanak!
Meddig egészséges a félelem, és mikortól sok? Normális az önbizalomhiány vagy sem? Nádasi Krisz most ezt járja körül.
Olvas tovább
Aki könyvet ír, előbb-utóbb szembe találja magát az olvasói véleményekkel. Nagyon örülünk, amikor valaki ötből öt csillagot ad a könyvünkre, a szövegben pedig az egekig dicséri.
De mi van, ha nem ilyen értékelést olvasunk?
Olvas tovább
Azt hiszem, a legtöbb olvasó jól ismeri ezt a kismajmot – mindig inkább azt a feladatot végezzük el, ami nem tűr halasztást; aminek nincs határideje, azt szeretjük félretenni. Hiszen tényleg ráérünk erre még.
Ez a baj az írással: a legtöbbünk számára nincsen határideje.
Mit tegyünk hát, ha szeretünk ugyan írni, de nem érezzük a sürgetést?
Olvas tovább