Krisz ötletei / 7 ötlet az írói válság leküzdésére
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy szerettünk volna írni, mégsem sikerült. Megláttuk a fehér lapot vagy végigolvastuk az eddig írtakat – és egy sort sem bírtunk leírni.
Vagy az történt, hogy volt egy félkész kéziratunk, és ugyan éreztük, hogy írni kellene, mégsem tudtuk magunkat rászánni, hogy leüljünk.
Ekkor hajlamosak vagyunk magunkon kívül keresni a hibát és a megoldást, pedig érdemes először saját magunkba néznünk.
Mi az oka annak, hogy nem megy az írás?
Keressük meg az okot, és csak ezután lássuk neki a megoldásnak!
Én az alábbi jellemző okokat tartom valószínűnek, amikor egy író arról panaszkodik, hogy nem megy neki az írás:
- Fáradtság, személyes problémák
Ha az alapvető ráhangolódással is gondunk van – folyton a család jár a fejünkben, vagy egy munkahelyi szituáció, talán elveszítettük egy barátunkat vagy csupán rengeteget dolgoztunk (akár házimunkáról, tanulásról vagy egyéb munkáról van szó) –, akkor az írás sem fog menni. Jobb ezeket tisztán látni és inkább pihenni egy nagyot, elmehetünk sétálni vagy sportolni – mindegy, hogyan, a lényeg, hogy kiűzzük a mindennapi gondokat a fejünkből. Ha a probléma olyan nagy, hogy azonnali megoldást kíván, akkor foglalkozzunk először ezzel, és csak ezt követően üljünk le az íróasztalhoz.
- Maximalizmus
Könnyen lehet, hogy azért nem megy az írás, mert jobbat, többet várunk magunktól, és a leírt mondatainkat elemezgetjük, nem találjuk őket elég jónak. Ne engedjük meg magunknak, hogy így írjunk. Amit leírtunk, ne olvasgassuk, ne szerkesztgessük, ennek még nincs itt az ideje!
- Rossz dramaturgia
A leggyakoribb ok, amiért írói válságba kerülünk, az a cselekmény minősége. Ha a történetünk nem elég érdekes akár összességében, akár az a jelenet, melyet éppen írunk, arra sokszor reagálunk úgy, hogy nincs kedvünk az írásához. Érdemes tehát végiggondolni az eseményeket, fordulatokat, mert könnyen lehet, hogy beleestünk abba a hibába, hogy a főszereplő minden napjáról, minden percéről beszámolunk akkor is, ha nem érdekes. Potenciálisan unalmas részhez vezethet a kéziratban az is, ha a főszereplő csupán egyedül van a színen, és az ő gondolatairól írunk.
- Nem kedvelhető főszereplő
Ha mi magunk nem szeretjük meg a főszereplőt, nem érzünk együtt vele, akkor nehéz szeretni azokat a perceket, melyeket vele töltünk. Gondoljuk át, mely jellemvonásai nem szimpatikusak, mi az, ami taszít bennünket ebben a szereplőben – és hogy ezen tudunk-e, akarunk-e változtatni. Az is lehet, hogy nem a jellemével, hanem a nevével van problémánk – érdemes tehát végiggondolni, a névváltoztatás segít-e, hogyan éreznénk a szereplővel kapcsolatban, ha más lenne a neve!
- Hiteltelenné vált szereplő
Az is elképzelhető, hogy a főszereplővel nem az a baj, hogy nem szeretjük, hanem hogy nem a jellemének megfelelően viselkedik. Időnként ezt az író meg is magyarázza magának azzal, hogy a hőse nem kiszámítható, de a kiszámíthatóság és a hitelesség külön fogalom. Egyetlen szereplő sem lehet kiszámíthatatlan a szerző számára, neki is vannak elvei, van értékrendje, és mindig ezek szerint dönt. Érdemes tehát átnézni a jellemrajzot és átgondolni a történteket: mikor hogyan reagáltak a szereplők (nem csak a főszereplő)? Ha egy-egy reakció vagy párbeszéd nem hiteles, ez rávilágíthat olyan pontokra a jellemrajzban, melyeket érdemes átírni, fejleszteni. Ezáltal a kéziratban is módosítások lesznek szükségesek.
- Kutatás hiánya
Talán pontosan tisztában vagyunk vele, hogy az adott jelenetet azért nem tudjuk folytatni, mert ki kellene derítenünk, hogyan néz ki egy adott város, vagy mennyit kell a hősnek utaznia, és nincs kedvünk utánanézni ezeknek. Ha ez a helyzet, igenis vegyük rá a fáradságot, ahelyett hogy tétován továbbírnánk a történetet hozomra. A belső bizonytalanság ugyanis meglátszik a mondatokon!
- Elvesztett idővonal
A fentihez hasonló kényelmetlen érzetet okoz, amikor kissé elveszítettük a fonalat, milyen hónap is van, tehát az általános idővonalban nem vagyunk biztosak, vagy több nézőpontból írjuk a történetet és az egyes mesélők idővonaláról nem tudjuk eldönteni, ugyanott járunk-e rajta. Ekkor érdemes elővenni egy papírlapot és összeírni, mikor mi történik, hol járunk pontosan. Így átlátjuk, mely napnál is vagyunk, és máris koncentrálhatunk az ennek megfelelő cselekménysorra.
- Rossz helyszín
Kezdő íróknál előfordul, hogy divatból amerikai helyszínre teszik az eseményeket, holott nem jártak még az adott városban. A helyszíneik nem kelnek életre, mert ezek csupán elképzelt, általános utcák, terek, helyiségek – akár egy magyar város másolata is lehet a teljes helyszín. Érdemes tudni, hogy az a helyszín, amelyet ismerünk, olyan erőt biztosít nekünk íráskor, mellyel kezdőként talán nem vagyunk tisztában. Az agyunknak ugyanis nem kell még azzal is törődnie, hogy helyszíneket képzeljen el, hanem előveheti azokat a képeket, amelyeket az emlékeinkben tárol. Erősebb lesz így a szöveg, mert belekerülnek olyan apró részletek is, amelyek egy képzelt helyszín esetében nem lennének ott – például egy tócsa egy útburkolati hiba helyén okozhatja azt, hogy a szereplő kitöri a lábát.
Ha megkeressük az írói válság okát, valószínűleg máris feloldjuk a feszültséget, ami megnehezítette vagy akár el is lehetetlenítette az írást. Ennek ellenére tervezek egy cikket konkrét tippekkel az írói blokk oldására, érdemes figyelni Könyv Guru oldalát!