Krisz ötletei / Gondolatjel, kötőjel
Már az is éppen elég bonyolult téma, hogy a mondatokban hová tegyünk pontot és vesszőt, de amikor arra terelődik a szó, hogy mikor használjunk kiskötőjelet (-) és mikor nagykötőjelet, azaz gondolatjelet (–), a legtöbben elveszítjük a talajt a lábunk alól.
Általánosságban mondhatjuk, hogy a párbeszédekben gondolatjelet használunk, a szavak, szórészek közti kapcsolatok érzékeltetésére pedig kiskötőjelet.
Például:
– Mondtam neked, hogy olvasd el azt a cikket Könyv Guru oldalán!
Alig-alig látok ki a paraván mögül.
Johann-nak adtam át a könyvet.
A párbeszédeknél minden gondolatot nagykötőjellel választunk el, soha nincsen kivétel. Íme néhány helyes központozású példamondat:
– Olvastam egy könyvet – mondta Könyv Guru.
– Vegyünk kenyeret! – mondta Prézli. – És vajat is! – tette hozzá.
– Légy oly kedves, hogy ideadod azt – mutatott Lujza a képregényre a polcon –, meg akarom nézni.
Gondolatjelet használunk a közbeékelt tagmondatok esetében is:
Felvettem az ölembe a kiskutyát – aki közben mindent megtett, hogy cukorfalatnak nézzen ki –, és megnéztem, van-e a nyakörvén biléta.
Ha közbeékelt tagmondatról beszélünk, érdemes odafigyelni, mikor teszünk mögé vesszőt és mikor nem. A szabály egyszerű: ha a tagmondat kiemelésével kellene vessző, akkor a tagmondat mögé is odakívánkozik. Az előző példamondat így néz ki a beékelt tagmondat nélkül:
Felvettem az ölembe a kiskutyát, és megnéztem, van-e a nyakörvén biléta.
Ebből láthatjuk, hogy igen, kell vessző akkor is, amikor plusz információt toldunk a mondatba.
Nézzünk meg egy másik példát:
Felvettem az ölembe – pedig ficánkolt rendesen – a kiskutyát és megnéztem, van-e a nyakörvén biléta.
Ebbe a mondatba nem kellett a beékelt tagmondat mögé vessző, mert ha ezt a részt kivesszük, akkor sem tennénk oda, ahol ez a tagmondat volt:
Felvettem az ölembe a kiskutyát és megnéztem, van-e a nyakörvén biléta.
Párbeszédben és közbeékelt tagmondat esetében a nagykötőjel előtt és után mindig szóközt is ütünk, kivéve a párbeszéd elején (a sor elején) és kivétel még az az eset is, amikor a beékelt tagmondatot közvetlenül vessző követi. Ez utóbbi esetben a gondolatjel és a vessző között nincsen szóköz. (Lásd feljebb.)
Néhány speciális esetben szavak között is használunk gondolatjelet.
Az egyik ilyen eset, amikor két vagy több nyelvet vagy hasonló elemet kötünk össze, például:
angol–magyar szótár
földrajz–testnevelés-tanár
Osztrák–Magyar Monarchia
A másik eset, amikor a kötőjel hosszú, amikor tól-ig viszonyt érzékeltetünk, például:
Győr–Sopron vasútvonal
De ha egyik szabály sem érvényesül, akkor kiskötőjelet használunk, például:
Győr-Moson-Sopron megye
Figyeljük meg, hogy ezen esetekben mindig hozzátapad a kötőjel a szavakhoz, tehát sosincs szóköz. Az is fontos jellemzője e szerkezeteknek, hogy a toldalék mindig hozzátapad a szavakhoz:
angol–magyar szótárban = angol–magyarban
Győr–Sopron vasútvonalhoz = Győr–Sopronhoz
Győr-Moson-Sopron megyében = Győr-Moson-Sopronban
Fontos, hogy ne írjunk kötőjellel olyan szavakat, kifejezéseket, amelyeknek nem ez a helyes írásmódja. Nézzük meg néhány gyakorta elrontott szó helyes alakját:
hogyhogy
szedett-vedett
réges-rég
nemrég
Duna-part (és Duna-parti, de a Duna partján)
tegnap–ma (tart a fesztivál)
maholnap (= hamarosan)
cikkcakk
limlom
Nyelvhelyességi kérdésekkel kereshetjük az e-nyelv.hu oldalát, illetve a nyest.hu honlapot. Aki szeret teszteket megoldani, annak pedig ajánlom az irjhelyesen.hu heti kvízeit!
Borítókép: Raphael Schaller / Unsplash.com