Krisz ötletei / Miért félek az írás elkezdésétől?
Stephen King azt mondja, számára az a legfélelmetesebb pillanat, mielőtt elkezdene egy új történetet. Teljesen igaza van.
Mind félünk a fehér papírtól.
Jó lesz, amit írok? Elég jó vagyok ahhoz, hogy írjak egy történetet? Efféle félelmek tartanak bennünket a hatalmukban.
A történet írása közben bármelyik ponton ránk törhet ez a félelem. Tudom én ezt? El tudom kezdeni? Tudom folytatni? Képes vagyok befejezni?
Mindenkinek más ezek közül a legfélelmetesebb.
Van, aki az elkezdést halogatja.
Rengeteget ötletel, vázlatokat készít, az internetet bújja: kutat. Talán észre sem veszi, hogy ez egy idő után már csak pótcselekvés: még mindig nem érzi magát elégnek ahhoz, hogy nekifogjon. Pedig amit nem kezdünk el, abból soha nem lesz szöveg! A legfontosabb, hogy felismerjük a félelmünket, hogy tulajdonképpen nyugodtan elkezdhetnénk már magát az írást.
Tekintsünk magunkba: pontosan mi tart vissza bennünket az elkezdéstől? Mi az a bizonytalanság, ami nem enged minket belekezdeni a sztoriba?
- Érdemes ilyenkor végiggondolni az írással kapcsolatos félelmeinket.
Azért nem kezdem el, mert…
- félek, hogy nem fogom tudni folytatni?
- nem szeretem igazán a főhősömet?
- nem hiszem, hogy elég jól kidolgoztam a karaktereket és meg fognak elevenedni?
- nem elég izgalmas a cselekmény?
- előre aggódom, hogy nem fogom tudni elhelyezni a szövegben azokat az apró nyomokat, infókat, amelyeknek a történetnek végére kellene csak összeállniuk?
- nem vagyok biztos a főhősöm döntéseiben?
- félek a lezárástól, hogy be tudom-e fejezni a könyvet?
- tartok attól, hogy egyszer majd befejezem?
- aggódom, mit szól majd a családom, ha megtudja, hogy írok?
- félek, hogy kinevetnek a barátaim, amiért ilyen csöpögős/lelkizős/agresszív sztorit írok?
- nem tudom, mi lesz a kézirattal, ha befejezem?
- félek, hogy nem találok kiadót?
- előre fázom attól, hogy kiadóknál kell majd kilincselnem?
- félek, hogy valaki kiadja és nekem majd ki kell állnom az emberek elé, hogy ezt én írtam?
Rengeteg félelem rejtőzik bennünk az írással kapcsolatban. Mindenkinek más a legnagyobb aggodalma, mindenkinek más indoka van rá, hogy ne üljön le írni.
De amint bevalljuk magunknak, mi is ez a félelem, mitől aggódunk, máris megtettük a legnagyobb lépést.
Mi történjen ezután?
- Írjuk le ezeket a kérdéseket, és adjunk rájuk választ.
Fogalmazzuk meg a lehető legpontosabban, mi is bánt minket! Ezután minden félelemre dolgozzunk ki egy stratégiát, nyugtassuk meg magunkat. Ha írástechnikai félelmeink vannak, erre például jó ötlet eldönteni, hogy hagyjuk a történetet, hadd alakítsa magát – ha gond van a szereplőkkel, cselekménnyel, párbeszéddel, infóadagolással, bármivel – majd később foglalkozunk vele, amikor már van érdemi szöveg, amin látszik, hogyan lehetne alakítani.
Ha a kiadással kapcsolatos félelmeink vannak, írjunk le akciókat: például hogy készítek majd listát a számomra szimpatikus kiadókról.
Az ismerősök véleményével kapcsolatos félelmeket se kezeljük félvállról. Igenis fontos nekünk a család, a barátok, normális, ha aggaszt minket, mit szólnak majd. Gondoljuk végig reálisan, miért is szeretnénk, ha elfogadnánk az új hobbinkat, vagy hogyan kezeljük, ha nevetnek majd. Keressünk például a neten információt híres írókról, akiknek meggyűlt a bajuk a családdal, a kritikusokkal!
Válaszoljuk meg az összes félelmünket – lehetőleg írásban. Ha nem találjuk megnyugtatónak a válaszokat, keressük meg ennek az okát. Valószínűleg maradt bennünk még egy kérdés, amit félünk bevallani még magunknak is. Ne tegyük! Írjuk le ezt is, foglalkozzunk vele, kezeljük!
Ha minden félelmünk a papírra kerül, elgördül a mellkasunkról a nehéz kő, és képesek leszünk elkezdeni az írást. Ehhez konkrét tippeket is adok a halogatásról szóló korábbi cikkemben.
Írásra fel!