Krisz ötletei / Mitől jó egy „young adult” könyv?
Előző cikkemben megmutattam, hogyan alakult ki, hogy mely korosztálynak milyen könyvet ajánlanak a kiadók. Folytassuk a témát azzal, hogy mitől lesz jó egy „young adult” könyv (tényleg érdemes visszakattintani az előző cikkre, ebben minden fogalmat pontosan elmagyarázok)!
Nézzük meg először az alapokat: egy tizenéveseknek szóló könyv milyen témát dolgozzon fel? Egyrészt érdemes végiggondolni a klasszikus témákat:
- új barátság
- első szerelem
- pénz (pénzhiány, gazdag-szegény családok közti különbség, szegénységben élni)
- családon belüli kapcsolatok
- szülők válása
- útkeresés, ki vagyok én
Másrészt ott vannak a kényesebb témák:
- nemi identitás, szexualitás
- kiközösítés, rasszizmus
- mentális betegségek, depresszió, öngyilkosság
- súlyos betegségek, gyilkosság, halál
- függőség, drog, alkohol
- bűncselekmény
- problémás családi viszonyok
- agresszió, családon belüli erőszak
A fiataloknak, akárcsak a felnőtteknek, megvan az az igénye, hogy a könyvekben szereplő hősök tettein és gondolatain keresztül feldolgozhassák a saját életük tapasztalatait, problémáit, ezért jó ötlet saját életünkből, illetve megtörtént esetekből építeni a témát, illetve a cselekményt, szereplőket is. Ne habozzunk végiggondolni saját kamaszkorunkat, mi minden foglalkoztatott bennünket! Ha van kamaszkorú gyerekünk, az ő problémáit is vegyük figyelembe, hiszen sokat változott a világ azóta, hogy mi voltunk tizenévesek.
Ha körvonalazódik a gondolat, miről is írjunk, adjunk neki struktúrát és mélységet. A YA könyvekre általában jellemzőek az alábbiak:
- a főhősnek van barátja, vagy a barátkozás fontos téma,
- valaki bajba kerül,
- az iskola fontos helyszín,
- fontos szál a romantika,
- a háttérben mindig ott vannak a szülők,
- a főhős foglalkozik vele, hogy népszerű-e a közösségben,
- központi téma, hogy a főhős először találkozik egy problémás helyzettel,
- a nyelvezete friss,
- a narrátor nem nézi le sem a hősét, sem annak problémáját; ha felnőtt is az író, nem prédikál, hanem a gyerekek szintjéről, az ő szájukkal mesél.
Ha igazán jó YA könyvet szeretnénk írni, tartsuk szem előtt az alábbiakat:
- A főhős tényleg legyen tizenéves. Viselkedjen, reagáljon, beszéljen úgy, mint egy tizenéves, legyenek olyan problémái, mint egy tizenévesnek. Ne felejtsük el, hogy a hormonok csúf játékot űznek ezzel a korosztállyal, az ő rossz tulajdonságaik erősebbek, mint a felnőtt regényhősöké. Hamarabb fognak kiabálni a szüleikkel, mint a szülők velük. Rossz döntéseket hoznak, halomban. Nem képesek azonnal okosan és viccesen visszaválaszolni, ha (főleg egy felnőtt) valami sértőt vagy bántót mond nekik. Nem vonnak le felnőttes következtetéseket.
- A fiú főhős ne legyen sötét, elvont, rovott múltú srác, aki utálja a világot. A lány főhős ne legyen csinos és magabiztos (aki aztán mégis megmentésre váró szende szűzzé lényegül át, amint megjelenik a színen az előbb említett alfa hím).
- A környezete is tartsa a főhőst tizenévesnek. Ha például a főhős rájön, hogy a szomszéd Pista bácsi földalatti mozgalmat szervez, berohanhat a rendőrségre, de azok ne higgyenek neki.
- Találjuk meg azt az érzelmi igazságot, ami rezonál majd az olvasókkal, amitől együtt tudnak rezegni valamelyik hőssel. Gondoljuk végig, mi az a hiteles probléma, amiről szívesen írunk, ki az a szereplő, aki ezt hitelesen tudja képviselni, és erről írjunk! A karakterünk olyan legyen, akire az olvasó rámondja: én ilyen vagyok, így gondolkodom, így érzek, így döntök.
- Beszéljen minden szereplő normálisan. Szavajárása lehet minden karakternek, de a szlenget ne tegyük bele a szövegbe, mert mire kijön a könyv a nyomdából, már elavultak lesznek azok a kifejezések, amiket használtunk. Kísérletezzünk a nyelvezettel, keressük meg azt a hangot, ami valóban a főhősünké, figyeljük, hogyan beszélnek a mai fiatalok!
- A kamaszok is egyéniségek. Ha sztereotipizáljuk a hőseinket, pl. a fiú rockzenét hallgat, motorozni tanul és fekete ruhákban jár, máris vesztettünk. John Green főhőse a Csillagainkban a hibában, Hazel például komoly, koraérett lány – aki a imádja a topmodelles valóságshow-t. Egy ilyen rapszodikus főhőssel sokkal többen tudnak azonosulni, mert a kamaszok nem válogatnak olyan tudatosan a kedvenceik közt, mint a felnőttek, természetes számukra, hogy egy komoly és egy könnyed könyv/film/zene is tetszhet nekik.
- Figyeljünk a lezárásra. Egy olyan történet, amik akkor fejeződik be, amikor a főhős mondjuk 14 éves, egyáltalán nem a vége. Ne akarjuk például élethosszig tartó szerelem ígéretével zárni a könyvet, mert hőseink csupán járni fognak egymással, valószínűleg pár hónapig. Az sem biztos, hogy ha a hősünk elérte a célját és felvették egy külföldi csereprogramba, akkor innentől zászlós diadalmenetben lesz része. A YA könyvekben a vége mindig csak egy átmeneti megálló!
Érdemes végigböngészni a TIME magazin top 100 YA könyvét , a KULTER top 10 listáját (ebben szerepelnek az Eduline által ajánlott „ennek kellene kötelezőnek lennie” magyar kortársak is) és a HVG ajánlását . Ezek a könyvek már sikeresek – ha elolvassuk azokat, amelyeket hozzánk közelállónak érzünk, jobban megértjük, mire van szüksége a mai fiataloknak.
Könyv Guru pályázata ifjúsági regény témában.