“Mindenkinek szíve joga, hogy próbálkozzon a létezőknél jobb fordítást készíteni”

“A lefordított Viszockij-versek mennyiségének szempontjából a magyar nyelvre fordítás előkelő helyen áll. Csak az angol és néhány szláv nyelv előzi meg” – magyarázza Marosi Lajos, aki igen nagy szerepet vállalt ezeknek az arányoknak a kialakításában. A Zavarni néha még fogok – Viszockij 80 című kötet szerkesztője és fordítója ugyanis 15 éve fordítja az orosz színész, költő és bárd verseit, dalait, a Könyv Guru kiadónál a közelmúltban megjelent gyűjteménye pedig munkásságából 160 vers fordítását tartalmazza. Az interjúban egyebek mellett beszélt arról, hogyan tartja karban orosz nyelvtudását, kivel beszéli meg az értelmezési nehézségeket, illetve, hogy mit érez mások Viszockij-fordításai láttán.

“Bordaröntgen ez rivaldafénnyel” – jellemzi tömören a kötetet a borítószövegben. Hogyan tudná megvilágítani ezt a tömör kifejezést az olvasóknak?

Az idézet az Énekes a mikrofonnál című dalból származik. Amikor a költő már nem szűk körének énekel, hanem pódiumon, mikrofonnal küzdve, a reflektorok és a rivalda fényével megvilágítva, akkor testét-lelkét leképezi, közszemlére teszi, s egyúttal bepillantást enged a társadalom veséjébe is. A röntgenmotívum másutt, az Énekelek még, talán a nyárról című versben is megjelenik. Használt celluloidlemezre, röntgenre is készítettek szükségből hangfelvételt a háború után. A fura dizájn nem kevésbé morbid tartalmat hordoz Viszockijnál: „A bordarács mögött ülő beteg tüdők remegnek – / Fehér–fekete képeken halálokok morognak,/ A röntgenek nehéz ötéves terv felől fecsegnek,/ az életüket nyújtva így, mint hanglemez forognak.” A címlap tervezőjével – fiammal – ezt a képet választottuk a kötetre.

Mint írja, a Leningrádi Hajóépítő Egyetemen tanult meg oroszul. Hogyan tartotta máig karban a nyelvtudását?

A hajóépítő szaknyelv elhalványult a fejemben, mert mérnöki diplomám megszerzésének évében (1974) a magyar kormány beszüntette a folyami-tengerjáró hajók gyártását. Jött az „újratervezés” és az életen át való tanulás. Új, Budapesten szerzett filozófiai diplomámmal doktori iskolába mentem Moszkvába 3 évre, ahol a technikai kultúráról írtam disszertációt a filozófia és a szociológia szaknyelvén. Élőszóban sokat tolmácsoltam, 1980-tól pedig rendszeresen fordítok verseket, amihez szótárazok. Tucatnyi általános és speciális szótárat használok. Könyvet olvasok, levelezek, 5-10 évenként kiutazom Szentpétervárra, Moszkvába, ahol megfürdök és lubickolok az orosz nyelvi közegben. Mindezt saját költségen, hiszen nem vagyok nyelvtanár, hogy pályázatokon és szakmai gyakorlatokon vehetnék részt. Itthon is keresem az alkalmat, hogy oroszul beszélgessek.

Miként küzdött meg a Viszockij-versekben gyakran előforduló argó kifejezésekkel?

Azokban az évtizedekben tanultam meg oroszul, amikor Viszockij a dalait írta, így a köznyelvi tudásom megfelelő ahhoz, hogy értsem őt. Az argó persze nehezítő körülmény, különösen azért, mert ifjúkoromban se használtam a szlenget, nem forogtam olyan közegben. Habár fél évig tartottam álláskereső foglalkozásokat szabadulás előtt álló fogvatartottaknak a nyíregyházi börtönben. Nem mondhatom, hogy ez nem volt rám tartós hatással, mert később a KSH-ban témámnak éppen a bűnügyi statisztikát választottam.

Amúgy a közhiedelemmel ellentétben Viszockij nem írt durván: nyomdafestéket nem tűrő szavakat a legritkább esetben találni műveiben. A fordítások forrása gondosan szerkesztett könyv, így amikor lehetséges, a szerző által csiszolt, letisztázott utolsó változatokat tartalmazza. Baráti körben és katonák előtti fellépésein Viszockij fogalmazhatott akár vaskosabban is.

Vlagyimir Viszockij 1979-ben (forrás: wikipedia)
Vlagyimir Viszockij 1979-ben (forrás: wikipedia)

Értelmezési problémáimat meg szoktam beszélni két egyetemi csoporttársnőmmel, egy moszkvai költő-műfordítóval és főképp a Wysotsky in different languages honlap szakértőivel. E problémák között van az argó is. Aztán segítenek az internetes értelmező szótárak, a bloggerek és a csetelő laikus olvasók. Kezem ügyében tartom Fenyvesi István kétnyelvű szlengszótárát, amelynek irodalmi példái gyakran éppen Viszockijtól vett idézetek. De a szlengnél nagyobb problémát jelentenek nekem a népies vagy a szótári alaktól eltérő kifejezések.

Többen is segítették a munka közben felmerült problémák megoldásában, de vajon volt-e, aki a végén szakmailag ellenőrizte a fordításait?

Attól függ, mit értünk szakmai ellenőrzésen. A tartalom megértésének precizitását akár több réteg mélységig? A helyes versformát, adekvát stílust, az eredetihez közeli költői képeket? A leírt szituáció szakszerű magyar megfogalmazását?

A minőséget nem utólagos ellenőrzéssel, hanem a vers feltárásával és fordítás közben történő konzultációkkal igyekszem biztosítani. A fent említett honlapot működtető Wysotsky Group névtelen orosz szerkesztői majdnem mindent tudnak Viszockij dalairól. Már egyre kevesebbet kell őket kérdezni, mert jegyzetekkel látják el a szövegeket a külföldi olvasók és a fordítók kedvéért. Ezek a jegyzetek lehetnének még részletesebbek, de nehéz 240 nyelven dolgozó fordítók szükségleteit eltalálni. Az a megtiszteltetés ért, hogy (minden értesítés nélkül) felvettek engem is egy kb. 30 fős névsorba azok közé, akik kérdéseikkel, felvetéseikkel segítik a munkájukat.
Az ideális műfordítói ellenőrzés kortárs költő esetén valósítható meg. Volt alkalmam kipróbálni. A Volodarszkij házaspárral úgy dolgoztunk, hogy az elkészült fordítást a magyarul kiválóan tudó Olga felolvasta a költőnek, Leonyidnak, majd visszafordította neki oroszra, hogy a költői képeket ízlelgethesse.

Az időmértékes versformát, sorvégi és belső rímeket a lehető legszigorúbban követem. Ez után csak annyi ellenőrzésre van szükség, mint bármely szövegnek publikáció előtt: korrektúrára, kívülálló személy friss szemére.

Mi volt a legnagyobb nehézség, amivel szembesült a költemények fordítása közben, és hogyan lendült át rajta?

A nehézségek néhány típusát tudom inkább megnevezni: földrajzi nevek, ismert személyek, számok, olyan szakszavak, amelyeket nehéz vagy nevetséges körülírni, közismert verssorok kölcsönvétele. Oroszország neve oroszul Rosszija vagy Rusz. A magyar fordító hátrányból indul. Másokhoz hasonlóan Oroszhont szoktam írni, ami nem telitalálat, mert kicsit modoros. Van aztán egy vers, amelyben Viszockij Raszéjának írja hazája nevét. Ez vagy bensőséges viszonyt vagy öniróniát fejez ki, netán mindkettőt. Megoldásom: Elhagytam Orosszhont.

A legnagyobb kihívás egy olyan szójáték volt, amelyben Viszockij a Szajnát, a kutyálkodást és A kertész kutyáját hozza össze azon az alapon, hogy oroszul a Szajna ugyanúgy hangzik, mint a széna, a kertész kutyája pedig szénán fekszik. Kicsit bonyolult, nem is érdemes (szó)viccet magyarázni. (Tinéktek írok – 86. vers.))

Volt statisztikusként számszerűsítve elemezte a versek hosszát, fordításait, megszületési idejüket. A saját munkájával kapcsolatban mindennek utánaszámolt? Tudja például, hogy mennyi ideig tartott átlagosan egy vers lefordítása, vagy, hogy magyarul mely szavakat használta a leggyakrabban?

Célszerű látni a saját helyünket egy tevékenységben, amely a világra kiterjed. A lefordított Viszockij-versek mennyiségének szempontjából a magyar nyelvre fordítás előkelő helyen áll. Csak az angol és néhány szláv nyelv előzi meg. Egy négysoros versszak lefordítása nekem átlagosan fél napomba telik, de a folyamat egy-egy költeményen belül gyorsul, az első versszakok lassabban alakulnak, a mű vége felé pedig ütemesebben haladok. A kerek Viszockij-évfordulóhoz, tehát a kötet kiadásához közeledve havonta 6-7 verset ültettem át magyarra.

Ami a magyar szavak gyakoriságát illeti, szerettem volna erre figyelni, ezt mérni, szótárt állítani össze. Rövid ideig csináltam is, de abba kellett hagynom, annyira munkaigényes volt. Pedig nem haszontalan: az ember tükröt tart maga elé, sőt, ha fordítótársainak is volna ilyen szótára, minőségi összehasonlításokat lehetne tenni. A konkrét kérdésre, hogy melyik szót használtam leggyakrabban, van egy biztos és pofonegyszerű, valamint egy összetettebb válaszom. A leggyakoribb szó a határozott névelő. Ilyen az oroszban nincs, ezért a magyar szövegnek nehezebb beférnie ugyanannyi szótagba. (Próza fordításánál ez a probléma nem áll fönn.) Az időmértékes verselés szigorú ritmusa miatt valószínűleg felülreprezentáltak az egy- és kétszótagú szavak: noha, nosza, suta, sose, srác, ász. A csupa hosszú szótagból álló szavakat kerülnöm kellett, mert ilyenek az oroszban nincsenek. Sajnos az ellenség szót is mással kellett helyettesíteni, pedig szükség volt rá. Megérzés alapján nevezek meg néhányat a leggyakoribb szavak közül: bűn, vodka, kutya, farkas, mén, csúcs, jég, tenger, hajó, parancs, front, pilóta, titok, homály, barát és nő.

A bevezetőben említi, hogy mások is foglalkoznak Viszockij verseinek magyarra ültetésével. Hogy érzi: rivalizál velük, vagy inkább együtt munkálkodnak a közös ügy érdekében? Hogyan érinti, ha kiderül, valaki más már lefordított egy olyan verset, amelyikkel maga is sokat bajlódott?

Ha rivalizálnék más fordítókkal, akkor könyvemben hallgattam volna róluk és munkájukról. Meg lehet nézni, kölcsönös-e ez az attitűd. Azok közül, akik a Viczai Péter szerkesztette 3 kötetben fordítók voltunk, már többen meghaltak, de akik élnek, se publikálnak már Viszockijt. Abból a társaságból egyvalakivel levelezek, ebben az értelemben nem vagyok egyedül. Ha találnék fiatalokat, akik arra vetemednének, hogy orosz verset fordítsanak, akár éppen Viszockijt, szívesen segítenék nekik.

Marosi Lajos 02
A fordító, kötetével.

Nyilvántartásom miatt nem jellemző, hogy meglepetéssel értesülök: ezt vagy azt a dalt valaki már lefordította. A létező fordítások zömét ismerem. Inkább az a helyzet, hogy sok új versfordítással találkozom, amelyek nekem már megvannak. Mindenkinek szíve joga, hogy próbálkozzon a létezőknél jobb fordítást készíteni. Vagy ha nem is jobbat, de a sajátját. Igen hasznos mások munkáját elolvasni. Ez az önellenőrzés módja is: kiderülhetnek a félreértések.

Melyik a kedvenc Viszockij-verse, és miért?

On nye vernulszja iz boja: Ő odalett a csatában. Egy utólag felismert barátságról szól. Természeti képei hol lágyak, hol felkavarók, dallama miatt is a legszebb Viszockij-dalok közé tartozik, Vlagyimir Szemjonovics szokatlanul líraian énekli. A Szinematograf siketnéma színház jelnyelvvel kísért előadásában különösen emlékezetes.

Milyen megfontolás alapján választott kiadót, és milyen tapasztalatokat tudna megosztani erről a folyamatról más szerzőkkel?

A kötet kiadásához pályázati lehetőséget kerestem. Felfigyeltem az Ad Librum Aktív szerző programjára. Nem kellett várakozni, könyörögni, elég volt önmagamat adni. Ráadásul gondoltam, hogy megtanulhatok blogot vezetni, honlapot működtetni. Nekem ez a „most vagy soha!”

Mik a további tervei? Készül már a következő Viszockij-kötet?

Viszockijt továbbra is fordítok (12 verssel készültem el az anyag leadása óta), de nem egy újabb kötetben való publikálás céljával, annyira idegőrlő volt a kiadás jogának megszerzése. Szeretném viszont feliratozni a videofelvételeket, clipeket. Tervezem egy kétnyelvű verseskötet megjelentetését, amelyben szerzői jogvédelem alatt már nem álló poéták költeményei szerepelnének (Krylov, Puskin, Brjuszov, Jeszenyin, Cvetajeva, Mandelstam) együtt a „viszockijos” fordítói műhelytitkaimmal. A fordításoktól majdnem függetlenül dolgozom egy könyvön, amelyben leningrádi és moszkvai tanulmányaim élményeit írom meg leveleim és hajónaplóm alapján.

A Viszockij-kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól és a könyvesboltokban.