Decens Recenzens / Hogyan neveljünk a 21. században?
Cziegler Orsolya: Okos gyerekek, gyerekes felnőttek – IQ vagy EQ?
Dr. Nuridsány Eszter*
Egy könyv címe rögtön gondolatokat indít el az ember fejében. Egy pszichológiai könyv címe hallatán általában kérdéseinkre remélünk válaszokat. A szóban forgó kötet esetében valószínűleg ilyesmi kérdésekre:
Milyen az, ha a gyerekünk szuper intelligens?
Mi a teendőnk ilyenkor?
Hogyan ismerjük fel az érzelmileg éretlen felnőtteket, és hogyan érdemes feléjük fordulni?
Általánosságban: milyen kapcsolat van az értelmi és az érzelmi intelligencia között?
Ám ha ezekre a kérdésekre keressük a választ, ez nem a mi könyvünk. Szakemberek számára nem jelent különösebb újdonságot ez a könyv.
Viszont haszonnal forgathatják Cziegler Orsolya kötetét azok, akik arra kíváncsiak, hogyan nő fel egy emberi lény. Megismerhetjük a lelki fejlődés folyamatának főbb állomásait, választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy szülőként milyen viselkedést hogyan értékeljünk és mi a teendőnk, ha nehéz helyzetekben találjuk magunkat. Általánosságban: mit tegyünk annak érdekében, hogy értelmileg és érzelmileg is jól fejlődjön gyermekünk?
A könyv bevezetője általánosságban bemutatja, hogy épül fel az ember személyisége. Ennek alapja az Erik H. Erikson nevéhez fűződő fejlődéspszichológia. Erre épül a további 6 fejezet is, melyben részletesebben mutatja be az életszakaszokat.
Miután ezeket kifejtette egy szerkesztési hibával induló rész jön (8. fejezet után a 4. fejezet következik), ami nem illik bele ebbe a sorba. (Hasonlóan kakukktojásként olvastam a Boldogság kék madara c. fejezetet is.) Számomra meg is akasztotta az olvasás lendületét. De ennek ellenére se hagyjuk ki! Fontos gondolatokat olvashatunk itt is. Például, hogy
mi történik akkor, ha túl sok fejlesztő foglalkozásra visszük kisbabánkat, vagy túl sok okoskütyüt kap, ahelyett, hogy ölelnénk őt?
A Ringató jelentőségéről mesél, a szabályok, határok létjogosultságáról, és arról hogyan legyünk EGYÜTT a gyermekünkkel.
„Ha a gyermekünk nem kapja meg tőlünk a kellő odafigyelést, ha nem kirándulunk együtt, nincsenek közös játékaink, nem étkezünk együtt, akkor érzelmi hátizsákja üres marad, ebből nem tud meríteni a későbbiekben sem. Olyan hiány állapotba kerül, amit a későbbiekben nehezen tudunk pótolni.”
Szó esik persze a könyv címében említett értelmi fejlődésről is. Azonban az értelmi képességek maximális kihasználásának mikéntje és mennyisége mellett az író rámutat, hogy milyen más szükséglete is van egy fejlődő gyermeknek. Vagyis, hogy érzelmi töltet nélkül nem lesz teljes a kép, harmonikus a személyiség. A szülői nyugalom, türelem és kitartás erejére mindig szükség van. Az örök törvény is elhangzik: amit elvárunk gyermekünktől, azt nekünk is be kell tartanunk!
„A leendő szülő (a mi gyermekünk) mást nem hallott tőlünk az iskolában, a médiából, mint hogy az élet folyamatos tanulás, így a tudatos szülői-gyermeknevelési törekvéseiben, akit ügyében egyre inkább előtérbe kerül a baba kognitív fejlesztése, mint emocionális biztonságának megteremtése! Ez a későbbiekben óriási problémát fog jelenteni a személyiségfejlődés folyamatában.”
Amiben ez a mű kiemelkedő más személyiségfejlődést boncolgató könyvekhez képest az az, hogy
a régi tudást ráillesztette a mai kor emberére.
Példát mutat arra, hogyan kell a gondolkodásunkat átformálnunk, hisz rettentő sokat változott a világ az értékrend és az életvitel területén is, ha csak az elmúlt 20 évet nézzük. Akár az érési folyamatra gondolunk, például, hogy korábban kezdődik a kamaszkor (már 11-12 éves korban), vagy arra, hogy ebben a korban milyen hatások érik az embert a technika fejlődésével. Milyen tárgyakkal vesszük magunkat körbe, milyen tevékenységekkel töltünk több időt, mit és hogyan használunk a kapcsolat felvételére? Vajon milyen hatással vannak fejlődésünkre, életünkre?
A könyv legfőbb erényei tehát:
- Jól használható, praktikus tanácsokat ad.
- A gyermeki működésről, gondolkodásról is szót ejt.
- Beleágyazza az elméletet a mindennapokba, még pontosabban a 21. századi ember életvitelébe.
- Példákkal segíti ezek megértését.
A könyv legfontosabb üzenete, hogy gyermekünket magát lássuk, és ne azt, amivé szeretnénk, hogy váljon. A képzések-fejlesztések- különóra és a szabad tevékenység harmonikus egyensúlyát emeli ki, hogy ezek milyen alapvető jelentőséggel bírnak. Bemutatja, hogy a gyermeki lélek és értelem fejlődésének van egy természetes folyamata, amit érdemes elfogadnunk és nem szabad siettetnünk. Fontos megteremteni az érzelmi biztonságot, miközben a gyermek saját értékeire összpontosítunk. Ennek az útnak a végén gyermekünk felnőtté válhat, aki képes magabiztosan, felelősségteljesen élni az életét, miközben megéli és felismeri érzelmeit, majd mindezek birtokában később biztonságban fel tudja nevelni saját gyermekeit.
„A gyereket az életre kell nevelnünk: éppen ezért kellenek már pici gyerekként is szabályok, hogy magától értetődővé váljon számára, a társas életben neki is alkalmazkodnia kell bizonyos feltételekhez, együtt kell működnie a környezet személyeivel: szülőkkel, testvérekkel, nevelőkkel, később a kortársaival.”
* A szerző pszichoterápiás szaktanácsadó, gyermekpszichiáter.