Hogyan írjunk sorozatot? 1/2. rész
Olyan regényötletünk van, amiről tudjuk, hogy ez egy kötetbe nem fér bele? Nem egyedi eset. Sok kezdő író talál ki eleve olyan komplex világot sok szereplővel, hogy erről ő maga is el tudja dönteni, hogy bizony három-négyszáz nyomtatott könyvoldalban nem tudja elmondani. A mai és következő havi cikkben a sorozatokkal foglalkozunk: ma a felsőszintű tervezéssel, a jövő hónapban pedig a részletesebb tervezéssel és a romantikus sorozatokkal!
Mely esetekben sejthető, hogy sorozat lesz az ötletünkből?
Ha az alábbi jellemzők egyike vagy akár több is igaz a regényötletünkre, gyanakodhatunk, hogy nem fér bele egy kötetbe a kész mű:
- Ha a műfaj történelmi regény (akár családregény) vagy fantasztikus irodalom, esetleg romantika.
- Ha rengeteg kutatást és tervezést végeztünk.
- Ha a helyszín földrajza, biológiája, történelme, kultúrája, politikája stb. bonyolult.
- Ha a fontos szereplők száma tíznél több.
- Ha egymás utáni generációkról is szeretnénk beszámolni.
- Ha a cselekmény bonyolult: sok fordulatot látunk előre, küldetések sorozatának érzékeljük a történettervünket.
Technikailag sorozat ugyan, ha több detektívregény is íródik egy nyomozóval (pl. Sherlock Holmes esetei), de ezek más logika mentén épülnek fel, így nem tárgyalom őket. Lényegében minden egyes könyv egy különálló regény, nem az e cikkekben prezentált módszertan mentén tervezzük őket.
Hogyan tervezzük meg a sorozatot?
Kezdjük azzal, hogy a sorozat teljes ívét felvázoljuk!
- Honnan indul nagyjából a főhősünk, és hová jut el a küldetés végére?
- Ki egyáltalán a főhős, és mi a küldetése?
Mindezt fogalmazzuk meg körülbelül egy, legfeljebb két oldalban! Írhatunk folyószöveget, de rajzolhatunk egy A3 lapra pókábrát vagy bármilyen diagramot. A lényeg, hogy ne csupán egy-két mondatban fogalmazzuk meg a történetet, hanem kicsit hosszabban – mint egy szinopszisban.
Keressük meg a fő dramaturgiai konfliktust: mi az a probléma, ami a sorozat elején kiderül, és a legvégén oldódik csak meg? Vegyük példának a Harry Potter-sorozatot: itt arról van szó, hogy létezik egy gonosz varázsló, akit Harrynek le kell majd győznie. Nézzünk egy történelmi sorozatot is, Cseke Lajostól A Kárpátok farkasai az északi származású Keménd boldogulását követi nyomon a székelyek földjén. A fő konfliktus, hogyan illeszkedik be az idegen, viking kinézetű fiú és vezeti győztes csatára a székelyeket.
Hogyan tervezzük meg az egyes köteteket?
A fő dramaturgiai konfliktust bontsuk le kisebb egységekre! Gondoljuk végig az események sűrűségét és az eltelő idő mennyiségét is! Ugyanis jó vezérelv, hogy egy kötet egy évnél hosszabb időt ne öleljen fel, ha az egész konfliktus több évig húzódik. Azonban ha mondjuk hét évet hét kötetre bontunk, nem biztos, hogy ugyanannyi lesz a mondanivalók, ezáltal a terjedelem, ha egy évet egy kötetben írunk. Nézzük csak meg a Harry Potter-köteteket: egyre vastagabbak! Cseke Lajos könyvei ezzel ellentétben nagyjából ugyanolyan hosszúak.
Fontos a terjedelem?
Nos, az olvasó szereti, ha azt kapja, amire befizet. Ha ő egy háromszáz oldalas kötetet olvas első darabként, akkor igen, örül neki, ha a harmadik sem ötszáz oldalas. A Harry Potter-sorozat rajongói nem panaszkodnak ugyan, hogy az utolsó kötet háromszor olyan hosszú, mint az első, de nem véletlen, hogy az utolsó kötetből két film készült, nem pedig egy, mint a korábbiakból.
Rowling az egy iskolai év egy kötet logikát szerette volna tartani, amit Leiner Laura például remekül megoldott a Szent Johanna gimi-sorozatban: az utolsó félévben neki is több mondanivalója volt, de ő két kötetben mondta el. Ez a kiadónak és neki magának is előnyösebb volt, hisz több bevételt hozott, nem mellesleg a rajongók is örültek, hogy plusz egy kötetet kapnak.
A cselekmény hogyan határozza meg az egyes sorozatköteteket?
Minden egyes kötetnek legyen saját történeti íve! Azaz a nagy konfliktuson belül legyen több kisebb probléma, amit a főhős megold.
Harry például minden egyes kötetben pontosan egy küldetést hajt végre, van egy olyan probléma, amit megold. Az első könyvben a bölcsek kövét óvja meg Voldemorttól úgy, hogy kitalálja, hová rejtették azt a tanárok az iskolában, és a gonosz varázsló előtt szerzi meg. A hangsúly a küldetésen van, és csak mellesleg jut közelebb a fő célhoz, Voldemort megismeréséhez és legyőzéséhez.
Cseke Lajosnál az első könyv konfliktusa az, hogy Keménd hogyan vív ki magának tekintélyt idegenként, hogyan éri el, hogy befogadják annyira, hogy meg is nősülhessen és portyára, csatába mehessen, majd kiválasztottként áttelepülhessen egy új helyre. Nála ez nem egyetlen küldetés, inkább egy állomás a hőssé váláshoz vezető úton. Ráadásul éveket ölel át a történet, kisgyermekkortól a fiatal felnőtté érésig követjük Keméndet.
A saját tervünket nézve döntsük el: nálunk melyik típusú kötetre bontás jó ötlet?
- Küldetésekről beszélünk, melyek egyre nehezedve viszik a hőst egyre közelebb a célhoz?
- Vagy inkább egy egyenes útról van szó, amelynek állomásai vannak?
Az első esetben a küldetéseket különítsük el és tervezzük meg!
A második esetben pedig az állomásokat jelöljük ki, és azt keressük, milyen az út két állomás között! Ez utóbbi esetben nagyobb a választás szabadsága, ugyanis azt nevezhetünk ki állomásnak, amit mi gondolunk. Cseke Lajos első kötetében, a Csiglemezőben jó dramaturgiai ív lett volna az is, ha a regény csak a házasságkötésig tart. Vagy befejezhette volna az író ott is, ahol Keménd minden kétséget kizáróan bizonyítja harci rátermettségét, és visszalopja a lovakat a bolgároktól.
Rowling azonban nem fejezhette be a regényét egy hónappal a tanév vége előtt, lehetetlen, hogy ne tudjuk meg, Harry hogyan indult haza, csak azért, mert a bölcsek kövét megszerezte.
Ha szabad kezünk van ennek a döntésnek a meghozatalában, akkor sokkal jobban tudjuk irányítani a terjedelmet. Arra szánjunk kellő figyelmet, hogy a választott véghez idomítsuk magát az ívet! Ha például a harci rátermettségre helyezzük a hangsúlyt, akkor a teljes regényben legyen kiemelkedően fontos az edzettség és a csatározás. Ha a házasság a végpont, akkor a romantika kapjon kellő hangsúlyt a történetben, és így tovább.
A cselekmény leírt hosszát úgy tudjuk a legjobban megbecsülni, ha összeírjuk a fordulatokat az egyes ívekhez, és számításba vesszük, hogy ahogy egyre inkább belemerülünk a világunkba, úgy lesz egyre több mondanivalónk. Tehát ha az első kötetnél felmerül, szűkebb vagy szélesebb körét vonjuk-e be a történéseknek, válasszuk a szélesebbet, azaz a több fordulatot, mert a későbbi kötetekben kevesebb fordulatról is bővebben írunk majd, egyrészt mert részletesebben fogalmazunk, másrészt mert sok pici ötletünk támad majd.
Ha egy kötethez van 20-40 olyan jelenetötletünk, amit komplexnek érzünk (több szereplő van benne, párbeszédet, helyszíneket látunk magunk előtt, változásokat, akciót), akkor az valószínűleg kitölt egy kötetet.
Az első kötetet érdemes úgy megírni, hogy önmagában is megálljon. Ennek több oka is van, melyről egy egész cikket írtam a KNW blogon, de a legfontosabb, hogy sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő, egy befejezett regény jobb, mint egy befejezetlen sorozat!
Kép: unsplash.com