Történelemszemlélő / Hogyan tették el láb alól arzénnel a vak katonát?

Mit kínlódsz vele? A tiszazugi arzénes mérgezések

Mátay Mónika (szerk.)

Egy évszázada híres-hírhedt gyilkosságsorozat zajlott le az Alföldön: a tiszazugi arzénes mérgezések. A számtalan formában kutatott, feldolgozott bűnténysorozatot az utóbbi években minden korábbinál szélesebb körű, interdiszciplináris kutatói összefogással vették górcső alá, és mostanra monográfiává értek a munkálatok. A vizsgálatokat végző kutatócsoport 2011 ősze óta működik az ELTE Történeti Intézetében, a témát feldolgozó kötet várhatóan 2016 őszén jelenik meg. Könyv Guru több részletben is foglalkozik a publikálás előtt álló kötettel, melynek során a szerkesztők bepillantást engednek a Magyarországon eddig ritkaságszámba menő kutatás részleteibe. A sorozat első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatja, ezúttal pedig újabb exkluzív írásunkból az egyik bűnügy hátborzongató részleteire derül fény. 

* * *

Az előző részben Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter drámai hangvételű cikkéből kiderült, hogy váltak áldozattá a veterán, rokkant katonák. Az általa bemutatott vak katonát felesége megalázta és elutasította, a nagyrévi Jóljárt István története azonban ennél is borzasztóbb: őt a felesége feltehetően arzénnal ölte meg. Jóljárt Istvánnét ekkor, 1929-ben már Varga Gyulánénak hívták, leánykori neve Sülye Mária. 1888. december 25-én született, nagyrévi lakos, református vallású, írni, olvasni tud, hat elemit végzett, két gyermek anyja, és 22 hold föld tulajdonosa. 25 évesen, 1913-ban ment feleségül Jóljárthoz. Az esküvő után a férj nagyszüleinél, Ambrus Mihályéknál laktak. Jóljárt anyja már nem élt, apja újraházasodott és a feleségével Ókecskére költözött. Az asszony szerint jól kijöttek a nagyszülőkkel, lányuk, Mária is itt született.

Kevéssel később, 1914 őszén a férj bevonult katonának. Röviddel a harcok kezdete után az orosz fronton baleset érte: egy gránátlövés során a széthulló kő- és földdarabok kivájták a szemét. 1915-ben, megvakulva, hazajött a háborúból. Megoperálták, de az orvosok nem tudtak segíteni rajta, véglegesen elveszítette a látását. A fővárosba járt fel a Vakok Intézetébe, majd a Zita kórházba, 1916 szeptemberében végleg visszatért a falujába. Két héttel később már halott volt. A vak veterántól semmit sem örökölt a felesége.[1]

Vargáné szerint férje gorombáskodott és féltékenykedett mióta hazatért, és gyakran meg is verte.[2]

Vaksága miatt munkaképtelenné vált, ami ingerlékennyé tette. „Nem jó életet éltünk” – vallotta Mária a bíróságon. „Miután a háborúban megvakult, a kórházakat járta mígnem végleg otthon maradt 1916 közepén azután még két hónapot élt”.[3] Mivel orvos nem volt a faluban, a betegeket is a bába gyógyította. Férje a szeme elvesztése mellett gyomorfájástól és mellkasi fájdalmaktól szenvedett, amire Fazekasnétól gyógyszert kért.[4] A bába háromszor–négyszer vízbe keverve valamilyen sárgás-fehér szert adott a betegnek. Ettől azonban a férfi még rosszabbul lett, sokszor hányt, végül szeptember 20-án meghalt.[5] Egy Szegedy nevű fiatal orvos néhányszor megvizsgálta, de folyamatosan nem kezelte.

 

 

Vargánét 1929. augusztus 2-án tartóztatták le a csendőrök, elmondása szerint nem bántalmazták. Egy héttel később már a szolnoki törvényszéki fogdában tett vallomást. Azt állította, nem tudja, mi végzett a férjével, Fazekasné sosem közölte vele, hogy mit adott neki, az orvosságot nem ő, hanem a férfi kérte a bábától. Az asszonynak semmi sem volt gyanús, csak utólag váltak különössé a halál körülményei, akkor, amikor fény derült a tömeges mérgezésre. Jóljártnak folyamatosan hasmenése volt és szomjazott a halálát megelőző időszakban. A sajtó szerint azonban az asszony beismerte bűnösségét. A Pesti Napló tudósítója így írja le viselkedését: „Varga Gyuláné született Sülye Mária nem nyugodott a vallomása alatt: mert úgy érzi, hogy az ő tette csunyább a többinél. Vargáné ugyanis a harctéren mindkét szemére megvakult első férjét, Jóljárt Istvánt tette el láb alól.”[6]

A nyomozás idején Jóljárt István sírját felbontották. A vasbeton, sárgaréz plakettal ellátott sírkő felirata: A hazáért Jóljárt István közvitéz hősi halált halt 1916. szept. 20. A hatósági leírás szerint a 164 centiméteres test fekete fa koporsóban fekszik szemén fekete pápaszem van. A bal kézfeje mellett látható zöldes-szürke ellenzős katona sapkája. Ruházata mellényből, csíkos ingből és fehér gatyából áll. Fehérneműje korhadt, nedves papírként mállik le róla. Mellkas és hasüregi szervei barnás masszaként a gerinc két oldalán találhatók, semmi nem azonosítható belőlük. Koponyája ép, fogai szépen megmaradtak, koponyacsontja a vakszemüveg rozsdája miatt zöld a szemgödrök körül, szemüregében barna gézlapokat találtak. Koponyájából, valamint medence és hasüregmaradványaiból vettek mintát vegyészeti elemzés céljából.

A gyanúsított vallomásában elmondta, hogy Jóljárt halála után a gyászév leteltével Fazekasné megkérte, legyen a fia felesége, amit ő elutasított.[7] A bába azzal fenyegette, meg fogja bánni ezt a döntését. A nyomozás során tagadta, hogy Fazekasné az ő tudtával és hozzájárulásával adott volna be mérget a férjének. Az egyik falubeli, az ügyben tanúként meghallgatott Kardos Mihályné Szendi Mária, aki egyben vádlottként állt a bíróság előtt, hiszen férjét és fiát is meggyilkolta, pontosan tisztában volt a tünetekkel. Azt állította, Jóljárt egyértelműen mérgezéses reakciókat mutatott a halálát megelőzően, tehát biztosan arzént adtak neki. Még arra is emlékezett, hogy a bába panaszkodott: Jóljártné nem akart fizetni a szolgálataiért.[8]

Jóljárt István nem az egyetlen áldozat. Vargáné már vizsgálati fogságban ült, amikor a nyomozás kiderítette: két további haláleset terheli bűnlajstromát. A vádakat, amint első férje kapcsán, ezúttal is kitartóan tagadta. Az asszony Jóljárt halála után öt évig élt özvegységben, ekkor ment feleségül Varga Gyulához. A Jóljárt István halálát követő években férje családjával, pontosabban annak nagyapjánál és nagyanyjánál lakott a lányával együtt. Ambrus Mihály a halála előtt végrendelkezett, dédunokájára, Jóljárt Máriára íratta 20 hold földjét, ezt követően néhány nappal meghalt. Felesége két hónappal később követte férjét. A cibakházi csendőrség bejelentést kapott, mely szerint nemcsak Jóljárt, de Ambrus Mihály és felesége is mérgezés áldozatai lettek.

A nyomozati iratok alapján a csendőrség 1929 októberében tényleírást készített, amelyből világosan kiderült, hogy az 1921. szeptember 20-án elhunyt Ambrus Mihály és felesége, az 1923. december 28-án elhunyt Ambrus Mihályné született Kiss Julianna a haláluk előtt hasmenésről és hányásról panaszkodtak. Betegségük idején orvosi kezelés alatt egyikük sem állt. A szomszédságukban lakott a bába, gyakran járt a házuknál, de az idős embereket nem kezelte. A boncolás alapján világossá vált, hogy természetes halál áldozatai, de a pontos okot a vegyészeti elemzés tárta fel.[9] Az elemzés szerint mindkét tetemben arzén nyomai láthatók, a méreg mennyisége „bőven elég volt az élet kioltásához”.[10]

A Szolnoki Törvényszék első fokon három rendbeli gyilkosságért halálbüntetésre ítélte Varga Gyulánét. Kronberg János ügyész vádbeszédében Klebelsberg Kuno korábban említett cikkét idézte:

„Amikor ezt az asszonyt vádolom – mondotta – eszembe jut Klebelsberg miniszter egyik cikke, amelyben arról ír, hogy a hadirokkant, aki megvakulva került haza a harctérről, a kórházban műszemet kapott. A műszem beillesztése után magához hívatja a feleségét, örömében azt sem tudja, hogy mivel kedveskedjék az asszonynak. Elérkezett a találkozás pillanata és mikor az asszony meglátja férjét felkiáltott: „Neked is jobb lett volna, ha a srapmell szétvitte volna a fejedet”. A hazájáért, családjáért hősiesen küzdő férjet, aki roncstestében hős lelkét hozta haza, így fogadta a felesége. Ez az asszony, aki itt ül a vádlottak padján, nem csak megbántotta, de meg is gyilkolta férjét.”

A Szolnoki Törvényszék ítéletét a Királyi Tábla végül megváltoztatta. A bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a bűntényeket Vargáné követte el, csak azt, hogy az áldozatokat arzénnel megmérgezték. A vádlottat bizonyíték hiányában felmentették.[11]

[1]              Kis Újság 1930. február 8.

[2]              Magyar Hírlap 1930. január 27., Az Újság 1930.február 8., Kis Újság 1930. január 25.

[3]              JNSzML. VII.1. Szolnoki Királyi Törvényszék iratai. Varga Gyuláné büntetőpere.

[4]              Az Újság 1930. február 8.

[5]              Kis Újság 1930. február 8.

[6]              Pesti Napló 1929. augusztus 9.

[7]              Friss Újság 1930. február 8.

[8]              Kis Újság 1930. február 8., 8 órai Újság 1930. február 3.

[9]              Varga Gyuláné büntetőpere.

[10]            JNSzML. VII.1. Szolnoki Királyi Törvényszék iratai. Földvári Károlyné büntetőpere.

[11]            Friss Újság 1930. november 16.