10 lépés, melyet követve biztosan elkészül a könyvünk

Bárkit megkérdezünk, aki írt már könyvet, pláne sikereset, hogy mi a legnehezebb része a munkának, azt mondaná: a legkeményebb naponta a gép vagy a papír elé ülni, és dolgozni. Végtére is, a regények nem íródnak meg maguktól. Az írás azonban mindig folyamat is, ami – mint minden folyamat – lebontható apróbb lépésekre. Bármilyen bonyolult szöveg megszületése végső soron szavakon, mondatokon keresztül történik, és felosztható – akárcsak a kisiskolás fogalmazások – bevezetésre, tárgyalásra és befejezésre. A dolog ennél persze kicsit bonyolultabb, de csak kicsit, és a regény megírásának megkönnyítése végett 10 lépésre bontva nézzük meg, hogyan haladjunk munka közben.

* * *

Bevezetés, avagy hogyan kezdjünk hozzá

1. Miről szól a könyv

A jó kezdet alapja, hogy meg tudjuk egyetlen mondatban fogalmazni, miről is szól a könyvünk. Ezt aztán bővítsük ki egy bekezdéssé, majd bontsuk ki egyoldalas fogalmazásban. Aztán, hogy világosan lássuk a szerkezetet, készítsünk egy előzetes tartalomjegyzéket, amelyben a főbb részeket, témákat vetjük fel. Ez segít megtartani a fő irányt majd írás közben. A fejezeteket pedig ismét csak bontsuk tovább, és írjunk kicsit részletesebben egy-egy bekezdésben az ott történő fontosabb dolgokról. Persze sokszor nem látjuk még előre ilyen aprólékosan a sztori részleteit, de ne aggódjunk, mert később nyugodtan változtathatunk rajta. A kezdésben viszont sokat segít, ha már kialakult valamilyen képünk a szerkezetről.

2. Jelöljünk ki napi (heti) célokat

Bár a regény minősége nem a mennyiségen múlik, de haladni csak úgy lehet, ha rendszeresen dolgozunk. Ezért is elengedhetetlen, hogy jelöljünk ki magunknak napi (vagy heti) penzumokat. (Itt írtunk arról, mennyi volt a szokásos napi írásmennyisége híres íróknak.) Nem kell persze egyszerre sokat írni, elég például mondjuk 300 szót kitűzni, ami nagyjából egy oldal. A lényeg a rendszeresség, mert ez teremti meg az alapot a végső műhöz. A másik szempont pedig, hogy elérhető legyen a hétköznapi munka, rutin, családi kötelezettségek mellett. Ha sikerül ilyen célt kitűzni és be is tartani, máris sokkal közelebb vagyunk a regényünk megírásához.

3. Legyen ideje az írásnak

Ha már megvan a napi cél, akkor jöhet a munkaidő kijelölése. Ez azért fontos, hogy ne halogassuk a munkát, egészen addig, amíg aztán kénytelenek vagyunk másnapra tolni. Ha ki tudunk jelölni minden napra (nem is feltétlenül ugyanabban az időben) egy olyan időszakot, amikor nyugodtan tudunk dolgozni, az segít, hogy ne bújhassunk ki könnyen a munka alól. Ha itt az idő, írni kell. Ehhez tartsuk magunkat, egyébként pedig nyugodtan adjunk magunknak szabadnapokat is néha, de azt is tudatosan, vagyis előre megtervezve.

4. Dolgozzunk mindig ugyanott

Mindegy, hogy a konyhaaesztalon, vagy egy bárban írunk, de ragaszkodjunk a helyhez. Ezzel bennünk is rögzül a szokás, tudjuk majd, hogy a megfelelő időben és helyen mi a dolgunk. A legjobb, ha ez a hely különbözik a hétköznapi munkavégzésünk és tevékenységeink helyétől, mert ez a különbség is segít az elkötelezett (és nyugodt) alkotásban.

 

Tárgyalás, avagy hogyan írjuk a könyvünket

5. Jelöljük ki a végső elérendő célt

Ha már belevágtunk az alkotásba, jó, ha tudjuk, mi a végső célunk, vagyis mekkora könyvet akarunk írni. Ez talán erőltetettnek tűnhet, de amúgy sem árt emlékeztetni arra, hogy különböző műfajok különbözö ideális regényhosszt kívánnak, amelynek a szabályai máris meghatározzák, hivá lőjük be a végső méretet. A főbb szabályokhoz érdemes elolvasni ezt a posztunkat, amelyben hosszabban írtunk a különböző műfajú könyvek ideális hosszáról.

6. Legyenek heti határidőink

Nem csak a végső leadás (szerkesztőnek/nyomdába adás) határideje fontos, hanem a magunk számára kitűzött rövidebb távú, jellemzően heti célok elérése is. Sőt, ezek nélkül aligha készül el időben a kötet. A heti határidők, főleg, ha őszintén és tudatosan figyelünk rájuk, mindennél többbet segítenek, hogy ütemesen haladjunk, és pontosan fel tudjuk mérni, hogy állunk az egész munkával.

7. Kérjünk minél hamarabb visszajelzéseket

Semmi sem rosszabb, mint egy készt regényt újraírni. Ezért keressünk minél előbb olyasvalakit, akinek megbízunk az értékítéletében (egy családtag, barát vagy szerkesztő), és mutassuk meg neki írásunk első részleteit, első elkészült (vagy félkész) verzióit. Sokat tanulhatunk még az apróbb megjegyzéseikből is, és főleg rengeteg időt és bosszúságot megspórolhatunk, ha idejekorán kijavítunk hibákat, elhagyunk felesleges történetszálakat, esetleg izglamasabb irányba tereljük a cselekményt.

 

Befejezés, avagy hogyan zárjuk le a regényünket

8. Döntsük el, hogy befejezzük

Bár igen sokszor előfordulhat, hogy nem tudjuk, mikor van igazán vége egy történetnek, valamikor mégis be kell fejezni a regényt. Ezért akárhogyan is, de törekedjünk arra, hogy legyen egy határidő, legyen valami cél (például, amit a legelső pontban a szerkezetnél kijelöltünk), amit elérve tegyük le a lantot. Aztán engedjük el (a szükséges végső simítások, átnézések, apró korrektúrák után) a szöveget. De lehetőleg ne úgy, hogy berakjuk az íróasztalfiókbe. Mutassuk meg inkább a világnak, vagy ha nem is az egész világnak, de mondjuk egy kiadónak, egy alkotói közösségnek, legvégső esetben is a barátainknak. A visszajelzésekből tanulunk, a könyv pedig úgy teljesíti be a célját, ha mások olvashatják.

9. Fogadjuk el a kudarcot is

Korántsem biztos, hogy tökéleteset alkottunk, éppen ezért nem árt, ha felkészülünk (némi) csalódásra is. De ebből tudunk majd tanulni is, és megerősít bennünket a munka folytatásában, kijavításában, az újrakezdésben. Ne a tökéletességet keressük, hanem az elhatározásunk megerősítését.

10. Írjunk egy másik könyvet

Sokféle reakció fog érkezni az első könyvünkre, de ha ezekkel nem szembesülnénk, sosem tudnánk fejlődni, továbblépni. Építsük be a kritikákat a munkánkba, és mihamarabb vágjunk bele egy következő projektbe, hogy gyakorolhassuk is, és új utakat is kipróbálhassunk. Mindenki elkezdi valahol, de csak akkor viszi valamire, ha túl tud lépni az első botladozásokon, ha van ereje és bátorsága egy ilyen nagy vállalkozást folytatni.

 

Borítókép: Dan Freeman / Unsplash.com