A lebilincselő történet írásának alapjai – 2. rész: A cselekményvázlat finomhangolása
Már tudjuk, mi a hősünk célja, azt is, mit kell megtennie, hogy ezt elérje, és hogy milyen tragédia származhat abból, ha mégsem sikerül. De hogyan tovább? Nézzük a történetépítés további lépéseit!
Múlt héten kezdtük a regényírás előtti kihagyhatatlan tervezés lépéseinek számbavételét. Merthogy mindenki olyan koherens, izgalmas, magával ragadó történetet szeretne alkotni, amibe már az első oldalakon beleszeret az olvasó, és attól kezdve le sem bírja tenni. A jó hír az, hogy bármilyen nehéznek is tűnhet egy ilyen lebilincselő sztori megalkotása, mint minden, ez is lebontható kisebb részfeladatokra. Könyv Guru összeszedte azt a 8 lépést, amelyeket meg kell tennünk, hogy alkotás közben biztosan kézben tartsuk a történetünket, és hogy könnyebben boldoguljunk a szereplőkkel, a történetszálakkal, a cselekmény irányításával. (Az első 4 lépést ebben a posztban olvashatja.)
* * *
Miután tehát sikerült meghatároznunk főhősünk célját (a mi, egyszerű példánk esetében a 39 éves szingli nőét, aki rádöbben, hogy mindent a munkának rendelt alá, nem maradt ideje magánéletre, és szeretné megtalálni az igaz szerelmet, amíg nem késő), felvázoltuk, hogy milyen tragédia történik vele, ha ezt nem sikerül elérnie (következmények), milyen feltételeket kell teljesítenie, hogy közelebb jusson a célhoz, és mik azok az események, amelyek a törekvései ellen hatnak (intő jelek), ideje végiggondolnunk, mivel lehet még összetettebbé, még életszerűbbé tenni a sztorinkat.
5. Mi ennek az ára?
Ezek után jöhetnek azok az eszközök, amelyekkel növelhetjük a drámai feszültséget a történetünkben. Így például a főhősnek szenvednie kell vagy áldozatot hoznia, hogy elérhesse a célját és leszámolhasson az intő jelek által megjelenített veszélyekkel. Ez az ára a sikernek.
Ilyen tipikus ár például egy krimiben, amikor a kőkemény nyomozót az ügy felgöngyölítése során valakik jól megruházzák. Vagy a főhősnek le kell mondania valami nagyon fontosról (esetleg el kell viselnie egy szerette elvesztését), hogy közelebb kerülhessen a céljához.
A megfizetendő árnak számos formája lehet: a főszereplőnek le kell mondania a büszkeségéről, az önbecsüléséről, a pénzről, a biztonságáról, egy barátja életéről, stb.
Elvileg igaz, hogy minél keményebb árat kell fizetnie a főhősnek, annál inkább úgy fogja érezni az olvasó, hogy méltó elérni a célját. De ne essünk azért túlzásokba! Nem feltétlenül a minél látványosabb, durvább ár teszi igazán szimpatikussá a főhőst, találjunk inkább olyan lemondást a számára, ami passzol a történethez, a körülményekhez.
A mi példánknál maradva, nem kell feltétlenül halálesetnek történnie, hogy izgalmasabb legyen a történet, elég mondjuk, ha a szingli hősünknek le kell mondania egy komoly munkahelyi előléptetésről, ami ugyan nagy szakmai presztízzsel, de sok utazással is járna, vagyis lehetetlenné tenné a rendszeres találkozásokat valakivel, a kötődés kialakulását.
A lehetséges megfizetendő árakat szedjük csokorba, és igyekezzünk csak egyet választani közülük!
6. A kis jutalom
Hogy egyensúlyba hozzuk a meghozott áldozatokat, szenvedéseket, a hősnek nem árt adni valami menet közbeni jutalmat is. Ez ugyan messze nem ér fel a végső céljával, sőt – ellentétben a feltételekkel – nem is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megvalósítsa a fő célkitűzést. Talán nincs is közvetlen kapcsolatban azzal. De nem létezne, ha a főszereplő nem keresné arra a megoldást.
A mi példánkhoz visszatérve: a vágy, hogy találkozzon az „igazival”, egy új vállalkozás beindításra sarkallja a magányos nőt, mondjuk alapít egy társkereső céget, aminek igazgatásával sokkal boldogabb lesz, mint az addigi munkájában.
Vagy egyszerűen az, hogy a szerelmet keresi, sokkal nyitottabbá és együttérzőbbé teszi a kollégái felé, ami miatt vonzóbb lesz
számukra és így jobb kapcsolat alakul ki közöttük.
A szokásos módon keressünk főhősünk számára olyan apró jutalmakat, amelyek útja során kiegyensúlyozottabbá tehetik, és válasszunk aztán közülük egy olyat, amelyik a leghasznosabb a történet szempontjából.
7. Az előfeltételek
A történet összetettségéhez további lépéseket is szükséges megtennünk, így ki kell dolgoznunk az előfeltételeket, vagyis tulajdonképpen a 3. pontban említett feltételek feltételeit. Ennek a rétegnek a kialakítása azért szükséges, mert az olvasó így fogja azt érezni, hogy a főhős fokozatosan közeledik a céljához.
A példatörténetünkben ez úgy néz ki, hogy a fiatal nő belép egy társkereső klubba, hogy új kapcsolatai alakulhassanak ki. Hamarosan több randevúra is kapott ajánlatot. Ahhoz azonban, hogy minél nagyobb eséllyel vethesse bele magát ezekbe a találkozásokba, fel kell újítania a ruhatárát (előfeltétel), mert pillanatnyilag csak – sokak számára kevéssé vonzó – szigorú üzletasszonyként tudna megjelenni azokon.
Nincs más dolgunk, mint visszakeresni a jegyzeteinkben, milyen feltételt is szabtunk főhősünk elé, és aztán válasszunk egy ahhoz passzoló, minél életszerűbb előfeltételt.
8. Csapdák
A történet tökéletes kiegyensúlyozásához még meg kell alkotni a 4. pontban említett intő jelek párjait, a cselekmény során előkerülő kisebb akadályokat.
Ennek klasszikus példája Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényéből lehet ismerős. Elizabeth Bennet boldogulását az is nehezíti, hogy nagyapja végrendelete alapján az örökség csak férfi ágon öröklődhet, így apjuk halálakor pénz nélkül maradnának Elizabeth és lánytestvérei, hacsak nem találnak előtte gyorsan férjeket.
Rengeteg módon lehet akadályt gördíteni főhősünk elé. A mi példánknál maradva a főnöke kitalálhatja, hogy minden szombat reggel korán munkahelyi értekezletet szervez valami különleges projekt érdekében, amire viszont a magányos főhősnőnknek igencsak nehéz eljutnia, mert előző este találkozik az újabb és újabb potenciális partnerekkel, és ilyenkor elég későn keveredik haza.
A megszokott módon, ebben az esetben is érdemes listát készíteni a lehetséges csapdákról, és abból választani a korábbi cselekményvázlatba illő nehézséget.
Hogy szervezzük mindezt regénnyé?
Minden elem megvan ahhoz, hogy összeállítsuk a cselekményvázlatunkat. Nincs más hátra, mint hogy össze is rakjuk, egy értelmes, rövid szövegben. A sorrendnek itt már nincs jelentősége, hiszen nem feltétlenül ebben a sorrendben kell megjelenni az egyes „összetevőknek”, ezért elsősorban arra ügyeljünk, hogy 6-10 kerek mondatban írjuk le a kialakult történetünket. Ez valóban csak vázlat, afféle szinopszis, de minden olyan elem benne van, amitől (jó esetben) érdekfeszítő sztorivá válik cselekmény. Az egyes elemek megjelenésekor hasznos lehet, ha zárójelben mögé írjuk, hogy ez a feltétel, a cél, az intő jel vagy az előfeltétel. Így jobban áttekinthető lesz utána az anyag.
Nem árt többször, különböző időpontokban újraolvasni, esetleg megmutatni olyannak, akinek adunk a véleményére, mert ilyenkor még sokkal könnyebb javítani, változtatni az egész történetünkön. Később, menet közben ez már sokkal bajosabb.
Ha sikerül jól összeállítani a cselekményvázlatunkat, meg fogjuk látni, mennyire segít ez egységben látni a történetünket, látni a motivációkat, a nehézségeket, és mennyivel könnyebb az egyes szereplők helyét is megtalálni. Ezután már „csak” egy feladatunk van: nekiülni, és elkezdeni írni!
(Ha érdekli az is, hogyan készíti elő a regényeit a világ legsikeresebb írója, olvassa el korábbi posztunkat.)
Borítókép: Sanwal Deen / Unsplash.com