Az írói rutin kialakításának 3 szabálya

Sokan akarnak könyvet írni (legalább egyet), de keveseknek sikerül. Nem feltétlenül az elhatározás kérdése vagy az ambíció hiánya miatt történik ez így. Lehet, hogy valamit rosszul csinálunk. Például azt, hogy célként nem egy könyv írását kellene kitűzni. Hanem azt, hogy rendszeres íróvá váljunk.

A lényeg az, hogy az alkotás szokássá váljon. Ne csak beszéljünk a könyvünkről, a munkáról  ahogy az amatőrök teszik, hanem csináljuk is: írjunk. Ahogyan minden másban is, a siker kulcsa az írásban is abban rejlik, hogy jobban koncentrálunk a folyamatra, mint magára a célra. A célok ugyanis nagyon hasznosak, de a szokásokra támaszkodva sokkal biztosabban célt érünk. Ha tehát – például a most következő új esztendőben – valóban szeretnénk megírni / befejezni egy új könyvet, akkor nézzük, miként alakíthatjuk ki az ehhez szükséges szokásokat-

* * *

1. Hol és mikor?

A sikeres írók munkája (is) jól kialakított keretek között zajlik, a kidolgozott rutin az, ami segíti őket, hogy a nap nap után végzett munka során eljussanak a kitűzött célig. Az írói szokások közül az egyik legfontosabb, hogy kialakítsuk – hol és mikor dolgozunk. Csak akkor tudunk valóban az alkotásra koncentrálni, ha ez a hely és időpont állandó, megbízhatóan rendelkezésünkre áll, nyugalmat és egyfajta védelmet is nyújt a külvilág elterelő tényezői ellen.

Nincs persze két egyforma írói rutin, csak abban egyeznek meg, hogy mindenkinek van valami szabály és keretrendszere. Szóval a két legfontosabb kérdésünk ezzel kapcsolatban az legyen:

• Hol fogok írni minden nap?
• Mikor fogok írni minden nap?

Ha nem adódik magától, akkor képzeljük el magunkat írás közben. Hol vagyunk, milyen napszakban vagyunk, mit érzünk? Aztán igyekezzünk, hogy ezt ki is tudjuk alakítani, de legfőképpen, hogy napi szinte be is tudjuk tartani.

2. Hogy csináljuk?

Ez is a körülmények közé tartozik, de inkább már magának az írásnak a rendszerét illeti. Hogy milyen eszközön, milyen konkrét fizikai körülmények között alkotunk. Egy egyszerű szövegszerkesztőn, esetleg a mobilunkon vagy a laptopunkon írunk? Van-e bekapcsolt internet a gépünkön, vagy ellenkezőleg: egy erre szánt, minden zavaró körülményt kizáró írói célszoftverrel írjuk a regényünket? Csak írunk, ahogy jön, vagy gondosan szétválasztjuk az ötletelés, vázlatírás és a szerkesztés fázisait?

Gyertyát gyújtunk közben, zenét hallgatunk vagy egy könyvtárban, esetleg kávézóban ülünk?

Tea vagy kávé? Stb.

Mindenki a maga szája íze szerint alakítja ki ezeket a rutinokat, de a lényeg, hogy egyszerűek és hatékonyak legyenek. Végül is hónapokon keresztül szinte naponta kell majd ezeket reprodukálni, hogy hathatósan támogassanak a munkában.

3. A jótékony határidők

És amit a legtöbben nem szeretnek, de mégis be kell látni: határidő nélkül aligha készül el bármi is. Szóval, ne féljünk a határidőktől, inkább profitáljunk belőlük. Figyeljük, hogy elérjük-e a napi kitűzött szómennyiséget, és tűzzünk ki betartható határidőket a munka befejezésére. Persze a legjobb, ha mások tűznek ki nekünk ilyet (mondjuk egy kiadó), mert azt sokkal nehezebb eltologatni mindenféle indokokkal.

Segíthet az is, ha közben blogot írunk (napi vagy heti rendszerességgel), ha lapokba írunk (heti vagy havi rendszerességgel), mert ezek az apróbb határidők karban tartanak minket. Amúgy pedig mindig gondoljuk át a következő projektünket. Milyen nagyságú munka, milyen hosszú ideig tarthat, kinek készül, mikor mondhatjuk majd el, hogy elkészült? Egy nagyobb regény esetében jó, ha fejben apróbb részekre daraboljuk az egészet, például a különböző fejezetek, vagy a kézirat és a vázlat fázisai alapján, és azoknak külön határidőket szabunk meg. Ha nem határozzuk meg, hol és mikor van a vége, sosem készülünk el a munkánkkal.

 

Borítókép: rawpixel 296618 / Unsplash.com