Ízelítő / Versírás könnyedén

Zágonyi Mónika Versírás könnyedén című könyve kezdő költőket lát el alapvető ismeretekkel. Az alábbiakban ebből közlünk egy részletet.

Az időmértékes (verslábazó) verselés

Nézzünk rá először arra, hogy mit is jelent valójában az idő szó. Meghatározása a következő:

Az események tényleges egymásutánjának a folyamata. Egy egyenes vonalként lehet elképzelni, amelyen minden egyes pont előtt van egy előző pont, és utána pedig egy újabb. Három formátuma a jelen, a múlt és a jövő. Mértékei az egyforma közökben ismétlődő jelenségek, mint például a Föld tengely körüli forgása, illetve ennek tartama, sokszorosa, továbbá a Napnak a Föld körüli mozgása. Az összességét örökkévalóságnak nevezzük.

A mérték pedig a következőt jelenti:

Egy meghatározott, ismert mennyiség, amellyel egy másik, ismeretlen mennyiséget határozunk meg.

Az időmérték a verstanban annak az időnek a meghatározott tartama, amely idő szükséges ahhoz, hogy egy-egy szótagot kimondjunk. Egysége a mora, azaz a rövid szótagok kiejtési ideje, amelynek a jele egy kicsi félkörhöz hasonlít (jelen írásban a következő jelzést alkalmazom: u). A hosszú szótag kiejtési ideje két mora, a jele pedig egy vízszintes vonal (—).

Rövid szótagról akkor beszélünk, ha az adott szótagban rövid a magánhangzó. Hosszú szótagról akkor, ha a) az adott szótagban hosszú a magánhangzó; b) az adott szótagban a magánhangzó után két vagy több mássalhangzó következik, függetlenül attól, hogy maga a magánhangzó rövid-e vagy hosszú.

Az időmértékes vers sorának a legkisebb egysége a versláb, ami magában foglalja az emelkedés vagy az esés elemét. Legalább kettő, legfeljebb négy szótagból áll. A hosszú szótagot egy vízszintes vonallal jelöljük, a rövidet pedig egy kicsi, félkörhöz hasonló jellel. A verslábak a következők:

u—	Jambus (két szótagú);
—u	Trocheus (két szótagú;)
uu—	Anapestus (három szótagú);
—uu	Daktilus (három szótagú);
——	Spondeus (két szótagú)
uu	Pirrichius (két szótagú)
—uu—	Choriambus (négy szótagú)
uu——	Ionicus a minore (négy szótagú)
	csonka láb, ami a sor végén fordulhat
	elő (ritkán a sor közepén); lehet rövid
	vagy hosszú is.

Az időmértékes verssornak lejtése van, ami a verssor időmértékes lüktetésének iránya.

Ereszkedő lejtésű verslábak a következők: trocheus, daktilus.

Emelkedő lejtésű: jambus, anapestus, ionicus a minore.

Közömbös lejtésű: pirrichius, spondeus, choriambus.

Szabály, hogy ereszkedő lejtésű sorban nem szerepelhet emelkedő lejtésű versláb, és ez fordítva is igaz, azaz emelkedő lejtésű sorban nem szerepelhet ereszkedő lejtésű versláb (eltekintve attól, hogy a sor elején a trocheus megengedett). Közömbös lejtésű versláb bármiben előfordulhat.

Itt szeretném felhívni a figyelmet a szabály szó definíciójára, ami a következő:

Adott mintára épülő megállapítás vagy előírás, amely alapján valaki megalkot valamit egy bizonyos cél érdekében. Sok hasonló eset vagy gyakorlat alapján alakul ki. Valójában egy, a tapasztalatokra épülő igazság, amelyet alkalmazni kell vagy szokás. Fontos, hogy a szabály tűri a kivételt, a törvény viszont nem!

Láthatjuk tehát, hogy a szabály tűri a kivételt; a költészetben általában véve a szabályok megszegésének valamilyen funkciója van (nyomatékosítás, stb.), természetesen olyanformán, hogy az elkövetett ,,hiba” harmóniában van a vers egészével.

Időmértékes versek esetében a helyesírási hiba is megengedett a költőnek (például a magánhangzók vagy hosszú mássalhangzók esetében) annak érdekében, hogy a verslábak megfelelően alakuljanak.

Az időmértékes vers eredetileg rímtelen; ez a deákos verselési elv, ami ógörög eredetű, és hozzánk latin közvetítéssel került. A XVIII. században terjedt el egy új költői irányzat, amely által az időmértékes verseket is rímeltetni kezdték. A rímes időmértékes vers neve Leoninus; leírását lásd lejjebb.

Zágonyi Mónika Versírás könnyedén című könyve megvásárolható a kiadótól.