Krisz ötletei / 18 tipp az írói válság leküzdésére
Ha úgy érezzük, írói válságban szenvedünk, érdemes megkeresni ennek az okát. Általában ugyanis konkrét indoka van annak, miért nem megy az írás, miért nincs kedvünk vagy ihletünk folytatni a történetünket.
Ezekről az okokról korábban már írtam, és ezekkel összhangban szeretnék konkrét tippeket is adni az írói válság leküzdésére.
Mi segít, ha nem megy az írás?
- Egy céltalan séta!
Menjünk ki a lakásból és sétálgassunk az utcákon, parkokban, erdőben. Ne legyen úticélunk, csak töltsünk időt a szabadban és gondolkozzunk a hőseinken, és hogy mi történhet velük, mit vonz be a személyiségük. Nem kötelező sétálni – húzhatunk futócipőt és akár futhatunk is. Érdemes vinni egy füzetet, hogy a gondolatainkat lejegyezhessük!
- Egy szép füzet és toll!
Ha meglepjük magunkat egy olyan jegyzetfüzettel és/vagy tollal, amibe örömmel írunk, szívesen töltjük majd meg mindenfélével. Nem kell ennek drágának lennie. Mi magunk is elkészíthetjük írógéppapírból és egy kartonlapból, vagy bevonhatunk egy olcsó füzetet a kedvenc csomagolópapírunkkal!
- Üljünk le az ablak elé és nézzünk kifelé!
A legjobb, ha esőben vagy hóban tehetjük ezt meg – van valami végtelenül megnyugtató abban, ahogy egy védett helyről nézzük a természet tombolását. Rácsodálkozhatunk a napfényre vagy a madarakra is. A lényeg, hogy hagyjuk az elménket pihenni, felfrissülni, és csak várjunk türelmesen a kreatív gondolatokra a történetünkkel vagy ötletünkkel kapcsolatosan!
- A monoton házimunka!
A fentihez hasonló hatása van az olyan fajta házimunkának, ami nem veszi igénybe az agyunkat. Ha vasalunk, mosogatunk, ruhát hajtogatunk vagy porszívózunk, közben gondolkodhatunk a hőseinken!
- Zene!
Keressünk olyan zenét, ami nem zavar bennünket írás közben (a legjobb erre a célra a Youtube-on futó rádióadók, ahol nincsen szünet, reklám vagy hírolvasás, de a hosszabb mixeket is ajánlom). Általában az instrumentális zene segíti leginkább a fogalmazást, illetve olyan dalok, ahol az énekes nem azon a nyelven énekel, amelyen éppen írunk.
- Betűtípusváltás!
Tegyük az egész kéziratot egy teljesen más betűtípusba. Ha eddig egyszerű Times New Romant használtunk, most válasszunk egy elegánsabb típust, például Georgiát. Ha a nyomtatásban kedvelt Garamonddal ugrottunk neki az írásnak, akkor keressünk egy letisztultabb fontot, mondjuk Cambriát.
- Változtassunk az írás időpontján!
Az írás körülményein is változtassunk. Érdemes kipróbálni, hogy reggel vagy este jobban megy-e a fogalmazás. Közvetlenül alvás után szebben írunk? Érdemes emiatt este vagy hétvégén beiktatni egy húszperces csendespihenőt?
- Változtassuk az írás helyszínét!
Írjunk a lakás különböző pontjain és figyeljük meg, ez segít-e. Írhatunk kávézóban, könyvtárban vagy könyvesboltban is!
- Írjunk valami mást!
Ha nem jönnek a szavak a kéziratunkba, fogjunk egy papírt és egy tollat, és írjunk levelet egy jó barátunknak, rokonnak, aki örül, hogy hall felőlünk. Ha nem szívesen írnánk egyiküknek sem, válasszunk inkább egy közeli családtagot. Megírhatjuk a párunknak, hogyan érzünk vele kapcsolatban, milyen terveink vannak, milyen emlékek jutnak eszünkbe. Írhatunk az egyik szülőnknek vagy gyermekünknek is! (Fontos a papír és toll – hitessük el magunkkal, hogy mindennek semmi köze a kézirathoz.) Ha már folyékonyan írunk, befejeztük a levelet, üljünk vissza a kézirat elé! Írhatunk naplóbejegyzést vagy verset is – de csak egyet. Ha készen van, folytassuk a kéziratunkat!
- A kutatás!
Ha konkrét írás helyett azzal töltjük az időt, hogy adatokat szedünk össze a könyvben szereplő helyszínekről, foglalkozásokról stb., az is írásnak számít és rendkívüli mértékben motivál!
- A fotók!
Készítsünk egy hangulatképet a könyvünkhöz! Keressünk az interneten olyan fényképeket, illusztrációkat, melyek visszaadják a kézirat tárgyát, tartalmát, hőseit. Melyik színész játszaná a főhős szerepét? Milyen helyszíneken játszódik a történet? Választhatunk olyan fotókat is, amelyeken a színek azok, amelyek a leginkább kifejezik a könyv hangulatát. Ezt a képet azután tegyük meg a számítógép háttérképévé, de ki is nyomtathatjuk és felragaszthatjuk a falra!
- A vázlat!
Vegyük elő a történetről írt jegyzeteinket és nézegessük, gondoljuk és képzeljük el a soron következő eseményeket. Át is írhatjuk vagy kiegészíthetjük a vázlatot – illetve ha egyáltalán nem írtunk cselekményvázlatot, akkor kezdjünk hozzá most!
- A jellemrajz!
Vegyük elő a szereplőkről készített jellemrajzokat és a vázlathoz hasonlatosan foglalkozzunk ezekkel!
- Egy véletlen szó!
Ha megtorpant a cselekmény és új ötletre van szükségünk, vegyünk le egy könyvet a polcról, üssük fel találomra és keressük meg ezen az oldalon az első főnevet. Ezzel az adott szóval dolgozzunk, ne keressünk másikat, ha túlságosan a történetünkhöz nem illőnek találjuk – valójában minél irrelevánsabb, annál izgalmasabb lesz beépíteni a cselekménybe. Ha például a romantikus regényünknél a véletlen szó az űrhajó, elvihetjük valamelyik szereplőt randevúra vagy a barátaival egy űrhajó-szimulátorba.
- Egy új helyszín!
Találjunk rá okot, hogy a szereplőink új helyszínen, helyen találják magukat, akár utazással is. (A fordulat illeszkedjen a teljes dramaturgiába és vigye közelebb a hősöket a történet fő konfliktusának megoldásához!)
- Egy új szereplő!
Hozzunk be egy olyan szereplőt, aki még nem jelent meg eddig a történetben, vagy már régen nem láttuk. Ő tegyen vagy mondjon olyasmit, ami alapvetően változtat az események menetén – például elárul egy régi titkot, összetör egy családi ereklyét…
- Történjen meg a legrosszabb!
A következő fordulat legyen épp az ellenkezője annak, amit a szereplő remél, vagy amit mi terveztünk. Ennek a technikának a legbravúrosabb művelője P. G. Wodehouse, aki mindig úgy bonyolítja a szálakat, hogy a lehető legrosszabb történjen meg mindenkivel, és csak a regény végén derül ki, hogy ebben tulajdonképpen volt valami jó is, a szereplők céljai teljesültek, csak épp egyáltalán nem úgy, ahogy tervezték.
- A névváltás!
Tanulmányozzuk a keresztneveket és/vagy vezetékneveket, és válasszunk alternatív neveket a főhősnek. A szövegszerkesztőben néhány kattintással ki lehet cserélni a nevet – olvassunk bele és döntsük el, jobban áll-e hősünknek az új név!
Az fontos, hogy amikor úgy érezzük, írói válságban vagyunk, ne adjuk fel, hanem keressük meg az okot, és írjunk tovább!