Ha úgy érezzük, írói válságban szenvedünk, érdemes megkeresni ennek az okát. Általában ugyanis konkrét indoka van annak, miért nem megy az írás, miért nincs kedvünk vagy ihletünk folytatni a történetünket.
Ezekről az okokról korábban már írtam, és ezekkel összhangban szeretnék konkrét tippeket is adni az írói válság leküzdésére.
Mi segít, ha nem megy az írás?
- Egy céltalan séta!
Menjünk ki a lakásból és sétálgassunk az utcákon, parkokban, erdőben. Ne legyen úticélunk, csak töltsünk időt a szabadban és gondolkozzunk a hőseinken, és hogy mi történhet velük, mit vonz be a személyiségük. Nem kötelező sétálni – húzhatunk futócipőt és akár futhatunk is. Érdemes vinni egy füzetet, hogy a gondolatainkat lejegyezhessük!
- Egy szép füzet és toll!
Ha meglepjük magunkat egy olyan jegyzetfüzettel és/vagy tollal, amibe örömmel írunk, szívesen töltjük majd meg mindenfélével. Nem kell ennek drágának lennie. Mi magunk is elkészíthetjük írógéppapírból és egy kartonlapból, vagy bevonhatunk egy olcsó füzetet a kedvenc csomagolópapírunkkal!
- Üljünk le az ablak elé és nézzünk kifelé!
A legjobb, ha esőben vagy hóban tehetjük ezt meg – van valami végtelenül megnyugtató abban, ahogy egy védett helyről nézzük a természet tombolását. Rácsodálkozhatunk a napfényre vagy a madarakra is. A lényeg, hogy hagyjuk az elménket pihenni, felfrissülni, és csak várjunk türelmesen a kreatív gondolatokra a történetünkkel vagy ötletünkkel kapcsolatosan!
- A monoton házimunka!
A fentihez hasonló hatása van az olyan fajta házimunkának, ami nem veszi igénybe az agyunkat. Ha vasalunk, mosogatunk, ruhát hajtogatunk vagy porszívózunk, közben gondolkodhatunk a hőseinken!
- Zene!
Keressünk olyan zenét, ami nem zavar bennünket írás közben (a legjobb erre a célra a Youtube-on futó rádióadók, ahol nincsen szünet, reklám vagy hírolvasás, de a hosszabb mixeket is ajánlom). Általában az instrumentális zene segíti leginkább a fogalmazást, illetve olyan dalok, ahol az énekes nem azon a nyelven énekel, amelyen éppen írunk.
- Betűtípusváltás!
Tegyük az egész kéziratot egy teljesen más betűtípusba. Ha eddig egyszerű Times New Romant használtunk, most válasszunk egy elegánsabb típust, például Georgiát. Ha a nyomtatásban kedvelt Garamonddal ugrottunk neki az írásnak, akkor keressünk egy letisztultabb fontot, mondjuk Cambriát.
- Változtassunk az írás időpontján!
Az írás körülményein is változtassunk. Érdemes kipróbálni, hogy reggel vagy este jobban megy-e a fogalmazás. Közvetlenül alvás után szebben írunk? Érdemes emiatt este vagy hétvégén beiktatni egy húszperces csendespihenőt?
- Változtassuk az írás helyszínét!
Írjunk a lakás különböző pontjain és figyeljük meg, ez segít-e. Írhatunk kávézóban, könyvtárban vagy könyvesboltban is!
- Írjunk valami mást!
Ha nem jönnek a szavak a kéziratunkba, fogjunk egy papírt és egy tollat, és írjunk levelet egy jó barátunknak, rokonnak, aki örül, hogy hall felőlünk. Ha nem szívesen írnánk egyiküknek sem, válasszunk inkább egy közeli családtagot. Megírhatjuk a párunknak, hogyan érzünk vele kapcsolatban, milyen terveink vannak, milyen emlékek jutnak eszünkbe. Írhatunk az egyik szülőnknek vagy gyermekünknek is! (Fontos a papír és toll – hitessük el magunkkal, hogy mindennek semmi köze a kézirathoz.) Ha már folyékonyan írunk, befejeztük a levelet, üljünk vissza a kézirat elé! Írhatunk naplóbejegyzést vagy verset is – de csak egyet. Ha készen van, folytassuk a kéziratunkat!
- A kutatás!
Ha konkrét írás helyett azzal töltjük az időt, hogy adatokat szedünk össze a könyvben szereplő helyszínekről, foglalkozásokról stb., az is írásnak számít és rendkívüli mértékben motivál!
- A fotók!
Készítsünk egy hangulatképet a könyvünkhöz! Keressünk az interneten olyan fényképeket, illusztrációkat, melyek visszaadják a kézirat tárgyát, tartalmát, hőseit. Melyik színész játszaná a főhős szerepét? Milyen helyszíneken játszódik a történet? Választhatunk olyan fotókat is, amelyeken a színek azok, amelyek a leginkább kifejezik a könyv hangulatát. Ezt a képet azután tegyük meg a számítógép háttérképévé, de ki is nyomtathatjuk és felragaszthatjuk a falra!
- A vázlat!
Vegyük elő a történetről írt jegyzeteinket és nézegessük, gondoljuk és képzeljük el a soron következő eseményeket. Át is írhatjuk vagy kiegészíthetjük a vázlatot – illetve ha egyáltalán nem írtunk cselekményvázlatot, akkor kezdjünk hozzá most!
- A jellemrajz!
Vegyük elő a szereplőkről készített jellemrajzokat és a vázlathoz hasonlatosan foglalkozzunk ezekkel!
- Egy véletlen szó!
Ha megtorpant a cselekmény és új ötletre van szükségünk, vegyünk le egy könyvet a polcról, üssük fel találomra és keressük meg ezen az oldalon az első főnevet. Ezzel az adott szóval dolgozzunk, ne keressünk másikat, ha túlságosan a történetünkhöz nem illőnek találjuk – valójában minél irrelevánsabb, annál izgalmasabb lesz beépíteni a cselekménybe. Ha például a romantikus regényünknél a véletlen szó az űrhajó, elvihetjük valamelyik szereplőt randevúra vagy a barátaival egy űrhajó-szimulátorba.
- Egy új helyszín!
Találjunk rá okot, hogy a szereplőink új helyszínen, helyen találják magukat, akár utazással is. (A fordulat illeszkedjen a teljes dramaturgiába és vigye közelebb a hősöket a történet fő konfliktusának megoldásához!)
- Egy új szereplő!
Hozzunk be egy olyan szereplőt, aki még nem jelent meg eddig a történetben, vagy már régen nem láttuk. Ő tegyen vagy mondjon olyasmit, ami alapvetően változtat az események menetén – például elárul egy régi titkot, összetör egy családi ereklyét…
- Történjen meg a legrosszabb!
A következő fordulat legyen épp az ellenkezője annak, amit a szereplő remél, vagy amit mi terveztünk. Ennek a technikának a legbravúrosabb művelője P. G. Wodehouse, aki mindig úgy bonyolítja a szálakat, hogy a lehető legrosszabb történjen meg mindenkivel, és csak a regény végén derül ki, hogy ebben tulajdonképpen volt valami jó is, a szereplők céljai teljesültek, csak épp egyáltalán nem úgy, ahogy tervezték.
- A névváltás!
Tanulmányozzuk a keresztneveket és/vagy vezetékneveket, és válasszunk alternatív neveket a főhősnek. A szövegszerkesztőben néhány kattintással ki lehet cserélni a nevet – olvassunk bele és döntsük el, jobban áll-e hősünknek az új név!
Az fontos, hogy amikor úgy érezzük, írói válságban vagyunk, ne adjuk fel, hanem keressük meg az okot, és írjunk tovább!
