Krisz ötletei / Miért fontos befejezni a könyvem?
Milyen érzés leírni azt, hogy vége?
Mindnyájunknak más, de mindnyájunknak összetett. Egyrészt eufórikus pillanat: végre készen vagyok! Másrészt rengeteg bizonytalanság is társul hozzá.
- Vajon jó lett?
- Vajon tényleg készen vagyok?
- Mi lesz most a hőseimmel?
Minden könyvet legalább heteken át írunk. A szereplők ott vannak a gondolatainkban, velünk utaznak a buszon, részt vesznek a családi ebéden, elkísérik az álmainkat. És aztán egyszer csak vége. Nincs többé. Nekem személy szerint ezt a legnehezebb feldolgoznom, nem akarom elengedni a hősöket, mert megszerettem őket, rendbe raktam az életüket – elvárom, hogy velem maradjanak!
Sokan emiatt nem fejezik be soha a történetüket. Mert annyira összenőnek a karaktereikkel, hogy képtelenek nélkülük élni – legalábbis ezt hiszik. Vagy a könyvet folytatják, vagy új könyvet kezdenek az egyik hősükkel – ami általában hatással van az előző kötetre, korábbi eseményekre, és emiatt újra kell írni azt is. Ez lehet az egyik oka, ha soha nem fejezzük be a könyvünket.
A másik pedig az, hogy
mindig találunk valami javítanivalót a kéziraton.
Ez talán még nagyobb félelem, még jellemzőbb a kezdő írókra. Ha jön egy új ötlet, azt mindenképpen a már megírt történetbe akarják beépíteni – márpedig ötletek azok jönnek. Így a kézirat sosem lesz végleges, napról napra alakul, hétről hétre… évről évre.
Ez egy óriási veszély.
Ugyanis változunk. Ha éveken át írunk egy könyvet, olyan sokat változunk, hogy nekünk magunknak megváltoznak az életcéljaink. Tizenévesen önmagunkat keressük, a szerelmet hajszoljuk. A szülőkkel való kapcsolat, a szakmaválasztás van fókuszban – ebben az időszakban olyan történeteket írunk, amelyekben ezek a témák prominensek. Huszonévesen azt az embert keressük, aki mellett leéljük az életünket, és egy olyan hivatásra vágyunk, amelyben kiteljesedhetünk. Az önmegvalósítás ebben a korban is fontos: utazni szeretnénk, sportokat és hobbikat próbálunk ki. Harminc körül a gyerekvállalás és gyereknevelés lesz a központi téma, később pedig az, hogyan éljünk a gyermekeink nélkül – esetleg egy újabb párválasztás, szakmai váltás kerül előtérbe és így tovább. Egyértelmű tehát, hogy ha túl sokat várunk a könyv befejezésével, csinosításával, elér minket az a végzet, hogy már nem találjuk időszerűnek az egészet – úgy, ahogy van.
A kézirattal ilyenkor általában az történik, hogy a hős, aki elindul a történet elején, megváltoztatja a szándékait. Ha például a fiatal lány az első szerelmet kereste, a könyv végére már élete párját és hivatását találja meg. Ez azért probléma, mert az írói ígéret az volt, hogy egy könnyed romantikus regényről lesz szó, amely tizenéveseket szólít meg – és a könyv ezt az ígéretet nem váltja be, hiszen a konfliktus és a megoldás már a huszonévesek problémáiról szól. A huszonévesek azonban nem fogják elolvasni, mert a történet eleje nem róluk mesél.
Ha tehát a könyvünk lassan készül, és emiatt a fenti módon elcsúszik az írói ígéret, megváltozik a konfliktus, talajt vesz az olvasó és nem fogja szeretni a könyvünket.
Az is előfordul, hogy a kéziratot készre írtuk, és az idő elteltével itt-ott, illetve mindenhol javítgatjuk. Kijavítjuk az elejét, hogy ne a tizenéves keresse önmagát, hanem a húszéves. Kijavítjuk a következő fejezetet, hogy a hősnek már legyen szerelmi csalódása. Több helyen is hozzányúlunk a szöveghez – és ez a fajta javítás okozza, hogy hiteltelen lesz a főhős. Nem viselkedik úgy, ahogy az olvasó elvárja, mert lesznek jelenetek, amelyek átírása nem sikerült vagy elfelejtődött, és a húszéves lány tizenhatnak érződik – aztán jön mondjuk egy csók vagy akár egy erotikus jelenet, esetleg egy fontos döntés, amit a főhős huszonéves érettséggel hoz meg. A szöveg elveszíti a homogenitását, az olvasó bizonytalanná válik.
Emiatt kritikus, hogy ne írjuk éveken át a könyvünket! A túlzott vágy a csinosítgatásra, a „nem tudom elengedni” érzés legyen vészjelző! Csak addig szerkesszük a kéziratot, amíg érdemben tudunk hozzátenni. Mutassuk meg néhány ismerősnek és szakmabelinek, írjuk át, majd küldjük el kiadóknak, és közben fogjunk bele egy új történetbe, más hősökkel, más írói ígérettel!