Magyarok a Nobel-díj előszobájában
Magyar részről Illyés Gyula volt a 90 aspiráns egyike az 1965-ös irodalmi Nobel-díjra – derült ki a Svéd Királyi Akadémia minap megnyitott archívumából. A díjjal kapcsolatos információk minden esetben fél évszázadra vannak titkosítva. A listából az is kiderül, hogy a korábban az 1965-ös díjra jelöltnek mondott Füst Milán ebben a kilencvenes válogatásban nem szerepelt.
Illyést egyébként nem Magyarországról ajánlották,
hanem a magyar származású, de már az Egyesült Államokban született Lotz János, a Columbia Egyetem nyelvészprofesszora protezsálta. Az 1965-ös irodalmi Nobel-díjat Mihail Solohov szovjet író kapta 1957-ben publikált Emberi sors című kisregényéért. A svéd Svenska Dagbladet című lap szerint a bizottságban vita volt, hogy Solohov esetleg a szintén jelölt orosz költőnővel, Anna Ahmatovával megosztva kapja a díjat, de erről hamar letettek az ítészek.
Magyar írók és költők neve sokszor felkerült már a Nobel-bizottság listájára. A második világháború előtt Szabó Dezső mellett Herczeg Ferencet például az 1920-as évek derekán háromszor is felterjesztették a kitüntetésre Az élet kapuja című művéért, Tormay Cécile-t pedig egy évtizeddel később kétszer jelölték A régi házért – foglalta össze a jelöléseket az olvasóterem.com. De rajtuk kívül számos név keringett még, így Kosztolányi Dezsőé, Németh Lászlóé, Pilinszky Jánosé, Weöres Sándoré vagy Déry Tiboré. Az is tudható, hogy a három magyarországi jelölőszervezet: a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar PEN Club és a Magyar Írószövetség mások mellett Szabó Magdát, Mészöly Miklóst, Nádas Pétert és Esterházy Pétert is jelölte már a díjra.
Esterházy neve néhány napja merült fel újra, amikor Konrád György bejelentette, a következő évi jelöltek közé őt javasolta. Mint Konrád elmondta, azért hozta a jelölést nyilvánosságra, mert úgy érzi, Esterházy „aktuális állapota indokolja ezt”. Az író hasnyálmirigyrákkal küzd, erről nemrégiben (Szüts Miklós festővel közösen) könyvet is jelentetett meg A bűnös címmel. Kérdés, hogy nem sodorta-e veszélybe Esterházy díját Konrád György bejelentése, mivel a jelöltek nevét az akadémia szabálya szerint szigorúan titokban kell tartani.
Néhány ismertebb név az 1965-ös listáról:
Akik a díjat később megkapták:
Samuel Joseph Agnon (a zsidó író a következő évben kapta meg a díjat, megosztva az 1965-ben szintén felterjesztett Nelly Sachs német költőnővel), Samuel Beckett (1969), Heinrich Böll (1972), Pablo Neruda (1971), Nelly Sachs (1966, Agnonnal).
Akik sosem kapták meg a díjat:
Anna Ahmatova (a bizottság állítólag fontolgatta 1965-ben, hogy Solohov az orosz költőnővel megosztva kapja a díjat), Theodor Adorno, Louis Aragon, Jorge Luis Borges, Martin Buber, René Char, Friedrich Dürrenmatt, Giovanni Guareschi (Don Camillo figurájának megteremtője), Gunnar Gunnarsson (az izlandi írónak ez volt a 7. jelölése az évek során, de végül sosem kapta meg, pedig 1955-ben különösen sokan ajánlották), Erich Kastner, André Malraux, Gabriel Marcel, Sommerset Maugham, Alberto Moravia, Vladimir Nabokov, Ezra Pound, Georges Simenon, Upton Sinclair, Gustave Thibon, Thornton Wilder, Marguerite Yourcenar.