Krisz ötletei / Mit írjak, ha nem regényt írok? – azaz az ismeretterjesztő könyvek, szakkönyvek 10 fajtája
Könyv Guru legtöbb olvasója regényt ír. Szép számmal akadnak azonban olyanok is, akik szívesen írnának – de nem történetet. Ezzel a mai cikkel nekik szeretném megmutatni, milyen jellegű könyvek léteznek.
Sokan vagyunk vele ugyanis úgy, hogy szívesen írnánk könyvet, van késztetésünk fogalmazásra, de regényt, történetet nem szeretnénk írni.
Ha tehát ez a helyzet, alapvetően 10 féle szakkönyv jöhet szóba.
Ezeken érdemes elgondolkodni, melyik áll hozzánk a legközelebb, mit írnánk szívesen:
1. Tudományos értekezés
Nem csak kutatók, orvosok írhatnak tudományos jelentőségű szakkönyvet. Ha a munkahelyünkön, tanfolyam keretében vagy hobbiból kutatást folytattunk egy adott témában – például a turizmus jellemzőiről a saját városunkban, városrészünkben –, akkor ebből is készülhet könyv. Ezen munkák esetében fontos, hogy a munkának legyen célja, egy fő kérdése (pl. milyen céllal érkeznek hozzánk a turisták), és a kutatás adatokat és korábbi kutatási anyagokat feldolgozva jusson logikus, levezethető észrevételekre és kizárólag ezekre támaszkodva fogalmazzon meg javaslatokat, maradjon szubjektív.
2. Életrajz
Életrajzot írhatunk egy híres vagy sokat megélt ember életének eseményeiről. Ha munkánk miatt vagy szabadidőnkben sokat foglalkoztunk egy adott személlyel és nincsen róla még összegző szakirodalom, vagy léteznek ugyan könyvek, de mi új megközelítésben tudnánk írni róla, akkor miért ne fognánk bele?
Az életrajz speciális válfaja az önéletrajz: amikor saját életünket dolgozzuk fel abból a szempontból, mit tanulhat ebből a közönség. (Az önéletrajzírással sok cikk foglalkozik Könyv Guru oldalán, például ez.)
3. Dokumentumregény
Ha megragadja a figyelmünket egy valós esemény, például egy hadihajó sorsa, vagy egy különös gyilkosság, és sokat foglalkozunk ezzel a témával, utánaolvasunk, kutatunk, akkor ezzel az ismeretanyaggal is érdemes kezdeni valamit. Ha még nem jelent meg könyv ebben a témában, akkor írjuk meg mi! Ha pedig már jelent meg róla összefoglalás, leírás, akkor azt érdemes megnézni, mi találtunk-e ehhez képest új vagy eltérő adatokat, amelyre a következtetéseinket alapozzuk, eltér-e az elméletünk a meglévőektől.
Dokumentumregény esetében körültelintően járjunk el. Az olvasó csakis az igazságot várja el, tehát egy dokumentumregényben nem kreálhatunk párbeszédeket és nem írhatunk le feltételezéseket – kizárólag abban az esetben, ha ezt mint tényt le is írjuk. (Tehát például azt, hogy a következő két hónapra nézve nincsen adatunk arról, mi történt, de a történészek feltételezése az, hogy…) Legyünk éppen olyan pontosak, mint egy tudományos munka esetében, hivatkozzuk a forrásainkat!
4. Szótár, magyarázó szótár
Ha szótárra gondolunk, ne idegen nyelvi szótár jusson eszünkbe, ahol a „book” szóhoz megadjuk, hogy ennek a jelentése „könyv”. Szótár bármi, ami magyarázza az egyes szavak jelentését. Szótár az a gyerekeknek készült képeskönyv is, ami az életből ismerős képeket tartalmaz (mint például egy konyha berendezése), és az egyes részletek mellé ír szavakat a gyermek anyanyelvén vagy egy idegen nyelven. De szótárnak tekinthető az a kiadvány is, amely pár szóval elmagyaráz különféle jelenségeket.
5. Szakmai-ismeretterjesztő kézikönyv
Írhatunk szakkönyvet egy bizonyos szakterületről, például a csillagászatról vagy a festészetről, akár egészében, akár egy bizonyos aspektusát tekintve. Ennek a könyvnek a célja, hogy az érdeklődőket tájékoztassa, átadja nekik mindazt a tudást, ami nekünk megvan.
Ezek a könyvek tipikusan nem egyedi problémát oldanak meg, hanem azt a kifejezett megoldást nyújtják, hogy az olvasó többet tudjon meg egy adott tárgyról – mint mondjuk egy történelmi eseményről vagy a vállalkozások adózásáról.
6. Útmutató
Ha a könyvünk egy adott problémára választ adó szakkönyv, mert nem azt mutatja meg, mi tartozik egy adott témához, hanem hogy hogyan cselekedjünk, akkor kézikönyv helyett inkább útmutatónak hívjuk. Ezek az útmutatók egy adott kérdéskört járnak körül, megoldják az olvasó egy bizonyos, vagy egy adott tárgykörben lehetséges problémáját, problémáit. Ilyen téma lehet például a kerttervezés, az autószerelés, de ebbe a kategóriába tartozik a szakácskönyv is.
Az útmutatók kifejezetten népszerűek, hiszen a modern ember, ha problémája van, arra az interneten rákeres, és ha erről szóló könyvet talál, azt általában hiteles forrásnak tartja, megvásárolja, elolvassa.
7. Önfejlesztő könyv
Ha a mi útmutatónk kifejezetten az olvasó személyiségének, életminőségének fejlesztésére szolgál, ezt külön kategóriába szokták sorolni. Ide tartoznak azok a könyvek, amelyek a párkapcsolatok vagy családi kapcsolatok jobbá tételét tűzik ki célul, vagy jobb tárgyalópartnerré teszik az olvasót. Ha tehát egy készségnek vagy képességnek birtokában vagyunk, abban jók vagyunk, mint például eladás, vállalkozói lét, gyereknevelés, vagy akár maximalizmus, jó időbeosztás – akkor érdemes mindezeket végiggondolni, hiteles lenne-e, amit írunk, és máris belefoghatunk, hogy leírjuk másoknak azt, ami nekünk olyan jól megy!
A hitelesség fontos tényező: akkor írjunk sales képességek fejlesztéséről, ha mi magunk nemcsak hogy sok üzletet szereztünk, hanem ezt tanítottuk is, vagy akkor írjunk könyvet a harmonikus családi élet megteremtéséről, ha nemcsak a mi családunk működik jól, de mondjuk pszichológus diplománk van és az utóbbi években e szakterület felé nyitottunk a munkánkban.
8. Tankönyv, munkafüzet
Iskolai és korrepetáló tanároknak kifejezetten ajánlom a saját tankönyv összeállítását, melyet saját tanrendjük oktatásakor vagy kiegészítésként használhatnak.
Egyre több olyan könyv kerül piacra, amely az iskolai tankönyvek körén kívül tanítja a gyerekeket és felnőtteket. Megmutatják azt a tudásanyagot, melyhez ugyan létezik iskolai tankönyv, ám az új tankönyv előnye, hogy más szemlélettel tanít, vagy képes megszerettetni egy tantárgyat.
Láttam olyan tankönyvet is, amely érettségire készít fel egy adott tantárgyból, vagy egyetemi tananyagot ír le, vagy felnőttoktatásban az oktató cég használja az általa alkalmazott tanár könyvét – széles tehát a paletta itt is!
9. Útleírás, útikönyv
Ha egy adott országot vagy várost jól ismerünk, írhatunk róla szórakoztató céllal készülő útleírást (milyen volt az utazásunk, hogyan ismertük meg ezt a területet, milyen a kultúrája, társadalma, történelme stb.), vagy olyan útikönyvet, ami a jövőbeni utazást tervező olvasót segíti annak eldöntésében, hová látogasson el, mivel töltse az idejét ezen a helyén (tehát ez tulajdonképpen útmutató, lásd a 6. pontot). Ne felejtsük, hogy ennél a könyvnél kifejezetten eőny, ha még nincsen a piacon ehhez hasonló – tehát ugyanezt a tájat, várost bemutató könyv nincsen a boltokban. (Lásd még a piackutatásról szóló cikket is itt!)
10. Riportkönyv
Bármilyen téma érdekel bennünket, készíthetünk erről riportkönyvet. Ez azt jelenti, hogy ebben a témában nem a saját tapasztalatunkat írjuk meg, hanem beszélgetünk olyanokkal, akiket ez a téma közelről érint.
A riportkönyvet érdemes alaposan megtervezni. Miért ezt a témát akarjuk megmutatni – tehát melyik oldalát érdemes kidomborítani? Ehhez milyen jellegű emberekkel készítsünk riportot, azaz interjút?
Járjuk körül a témát – ha például a börtönéletről írnánk riportkönyvet, ne csak rabokat és fogvatartókat tervezzünk megkérdezni. Érdekes lehet egy interjú a börtönpszichológussal, a rabot elítélő bíróval, a rab hozzátartozójával, a sértettel – minden esetnek több szereplője van, érdekesebb lesz a könyvünk, ha legalább két oldalról vizsgáljuk meg ugyanazt a jelenséget!
Látjuk tehát, hogy sokféle könyvet írhatunk akkor is, ha nem történetet írnánk.
Ne féljünk belevágni!