„Ha valaki 66-szor átolvassa a kéziratát, álmából felkeltve sem téveszti össze a szereplőit”

Mesének indult, többkötetes fantasyregény lett/lesz belőle – árulja el Juhász Zoltán, hogyan vágott bele első könyvébe, a most megjelent Mereldólia, a Teremtő Kertje – I. A Megjövendölt című történetbe. A Könyv Guru Kiadónál napvilágot látott kötet szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy őt mi vonzotta ehhez a manapság nagyon divatos műfajhoz, miért volt könnyű számára a világépítés, és miben hasonlít hozzánk történetének főhőse, Leonas.

Hogyan született meg a Mereldólia világa, és maga Mereldólia, a boldog birodalom? A kötet eleji köszönetnyilvánításból arra lehet következtetni, hogy meseként kezdődött a világépítés? Ha így volt, mikor vált komolyra a dolog, és hogyan lett belőle regény?

Az egész akkor kezdődött, amikor édesapám 2020-ban elhunyt. Persze már előtte is játszadoztam a gondolattal, hogy írok egy történetet, amit én találok ki, és ahol bármi lehetséges, hiszen számomra erről szól az elképzelt világ, a fantasy. Amit elképzelsz, azt az írott világodban megvalósíthatod. De a történtek után, valamint annak hatására megindult bennem valami, egyfajta megmagyarázhatatlan érzés, és úgy éreztem, eljött az ideje, hogy amit elképzeltem, azt meg is valósítsam, vagyis, hogy megírjam Mereldólia és Leonas izgalmas életútját. Ami a kérdés másik részét illeti, való igaz, hogy a történet mesének indult, amit eredetileg a kisfiamnak, Dávidnak kezdtem el írni. S hogy mikor kezdett komolyabbá válni? Talán akkor, amikor legelőször megkérdezte, hogy miért vannak öldöklések a mesében. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez nem egy gyerekmese lesz. Mivel pedig az ötletek csak jöttek és jöttek, hamar világossá vált számömra, hogy ez egy hosszú história lesz, amit biztos, hogy egy könyvben nem megvalósítható.

Mennyire volt tudatos, hogy egyfajta „mesés” stílus végig megmaradjon a szövegben? Vagy ez csak egy olvasói benyomás?

Hogy olvasói benyomás-e, vagy sem, azt nem tudom. Az, ahogy megírtam ezt az egészet, nem volt tudatos, mármint a „mesés” szöveg, ilyen az én mesélői stílusom. Bár nem tagadom, hogy hatalmas inspirációt adott a Göncz Árpád fordította Gyűrűk Ura könyvekben való szóhasználat.

A két főszereplő, Rimadar, a gonosz „vérmágus”, és Leonas, az ifjú mágus, akit megkísért a sötét oldal. Van valamilyen allegorikus vagy személyes jelentésük is ezeknek a figuráknak?

Személyes jelentésük nincs, allegorikus jelentésük annál inkább. Hiszen a legtöbb mese általában a jó és rossz küzdelméről szól. Ahogy ebben a regényben is: ott van Rimadar, aki az eredendő bűn megtestesítője, míg Leonas a gyarló és esendő ember, aki képtelen ellenállni a csábításnak.

Miért fontos, hogy Leonasnak meg kell küzdenie ezzel a belső konfliktussal, a kísértéssel?

Nem csak a regény- vagy mesehősöknek kell megküzdeniük a belső konfliktusokkal. A való életben is rengetegen küzdenek ezzel a problémával. Mindannyian, köztük én is. Sokszor megkísértenek minket elérhetetlennek hitt dolgok, és akkor derül ki, hogy ki melyik utat választja. Leonasnak ki kell állnia a próbát, hogy a végén kiderüljön ez. Képzelje csak el, mi lenne, ha a mesékben és a regényekben nem lennének konfliktusok vagy izgalmak? Unalmas, lapos lenne az egész történet és senkit sem érdekelne. És minél több a konfliktus és izgalom, annál hosszabb a történet is.

A regény középpontjában egy jóslat áll. Mit gondol, miért ilyen erős motívum a jóslat a fantasy irodalomban, és önnél milyen szerepet tölt be?

A jóslat egy fantasyban olyan, mint a való életben a hit. Az embereknek kell valami, ami erőt és kitartást ad nekik, amibe reményekkel telve kapaszkodhatnak. Egyébként a hit nálam fontos szerepet tölt be.

Önt mi vonzotta a manapság nagyon divatos fantasy műfajhoz? Vannak kedvenc szerzői vagy művei, amelyek hatottak a stílusára?

Engem a fantasy már több mint húsz éve érdekel és foglalkoztat. Gyermekként rengeteget álmodoztam olyan világokról, amelyeket abban az időben olvastam, vagy a televízióban láttam. S úgy érzem, hogy akkor a fantasy nem vonzott, hanem beszippantott engem. Ebben a műfajban pedig kifejezetten nagy hatással volt rám J.R.R. Tolkien A szilmarilok és Gyűrűk Ura című könyvei, George Lucas Star Wars-a, valamint J.K. Rowling Harry Pottere.

Hogyan élte meg a világépítés folyamatát (mennyire tartotta nehéznek vagy izgalmasnak)? Mennyit tanult erről tudatosan, vagy esetleg ösztönösen csinálta?

A világépítés folyamata számomra nagyon egyszerű volt, mivel hatalmas Tolkien-rajongó vagyok, s a mesémet az ő mitológiája ihlette, amit hál’istennek nagyon jól ismerek. Ezek ösztönösen jöttek, nem tudatosan, nem szabályszerűen, hanem csak úgy, maguktól.

Hogyan építette fel Mereldólia szabályrendszerét – például a mágia működését, a különböző fajok (tündék, törpök, emberek) együttélését? És mit lehet tudni a vérmágia természetéről?

Építeni nem kellett, csak átgondolni, mivel már ismertem ezeket, mert a meséhez Tolkien mitológiáját vettem alapul, és Star Wars párhuzamot is tartalmaz. De mivel ez egy boldog birodalom és mindenkinek az a célja, hogy békében és harmóniában éljen, így arra gondoltam, hogy ebben a történetben ezeket a népeket összeboronálom egy helyre, Mereldóliába. A mágia működésének megértésében pedig nagy szerepet kapott a menyasszonyomnak, Bettinek a tudása és jártassága. S hogy mit lehet tudni a vérmágia természetéről? Erre bővebb magyarázatot kap majd az olvasó a második kötetben…

Különös, a magyar fül számára idegenül hangzó neveket választott hőseinek (Revnar, Argaraf, Dirion, Rimadar, Leonas stb.). Hogyan születtek meg a nevek, volt-e valami szabály hozzájuk? És nem volt nehéz ezekkel a nevekkel dolgozni, nem kavarodott bele a sok, furcsa kiejtésű névbe?

A nevek kitalálásában bevallom nagy segítségemre volt az internet. Szabály nem volt, amelyik név megtetszett, azt leírtam magamnak. Volt olyan, hogy egy szereplőnek több név közül kellett választanom. Olyan is akadt, amikor egy kiejtett névről egyből bevillant a szereplő képe, s tudtam, az lesz az igazi. És előfordult az is, hogy egy-egy tündenév betűinek sorrendjét felcseréltem, s ebből jött létre egy új karakter neve. A lényeg, hogy könnyen kiejthető idegen neveket válasszak magamnak is és az olvasóknak is, amelyek könnyen befogadhatók, mint például: Leonas, Rimadar, Revnar, Belnír, vagy Baldur, Silas stb… Nem volt nehéz ezekkel a nevekkel dolgozni, legfeljebb eleinte. De tudja, ha valaki 66-szor átolvassa a kéziratát, álmából felkeltve sem téveszti össze a szereplőit.

Volt olyan pont, ahol elakadt a történet írása közben? Hogyan lendült túl eze(ke)n a nehézsége(ke)n?

Történetbeli elakadás soha nem történt, mert már az elejétől tudtam, melyik cselekményszál hova fog vezetni, s a végkifejlet is megvolt a fejemben. Élet adta nehézségek viszont előfordultak. De talán az egyetlen rövid időszak, amikor nem írtam, az a négy és fél hónap volt 2022-ben, amikor egy nagyobb házba költöztünk a családommal. Az elő- és utómunkálatok sok időt elvettek. Ezt leszámítva, család és munka mellett szabadidőmben gőzerővel folytattam a munkát.

Milyen irányba megy tovább a folytatás? Egy új világba kerül Leonas, vagy valami mást eszelt ki? És hogy áll vele, mikorra várható a II. rész?

A folytatás izgalmas lesz és kicsit még jobban Leonasra fog fókuszálni, s talán komorabb hangvételű lesz majd egy-egy olvasó számára. De érdemes kivárni, ezt megígérem. Már elkezdtem, haladok is vele. Most a könyv negyedénél járhatok, s ha minden jól megy, akkor egy-két éven belül az is kiadásra kerül. Bízom benne, hogy sokan olvassák majd. Akik pedig szeretik a Gűrűk Urát, azok ebben a mesében is ismerős terepen mozoghatnak.