Krisz ötletei / Mitől különlegesek a pályázat külön közlésre javasolt novellái?
Mitől is különlegesek Guru novellapályázatának különdíjas alkotásai?
A novella definíció szerint egy olyan, rövid lélegzetvételű írás, amely csattanóval zárul, és története, ha van neki, egy szálon fut. Ennek a definíciónak a legtöbb kapott írás meg is felelt – illetve látszott rajta a megfelelni akarás. Egyetlen szöveg volt csupán, amely egyértelműen az esszé kategóriába sorolható. Kaptunk azonban néhány olyan novellát, amely nem mondható tipikusnak, így ezeket kiemeltem az értékelési rendszerből és külön közlésre javasoltam. Elárulom, miért.
Kozma Sándor Görcs című írása lényegében egy elmélkedés a pályázatról – ez a téma sablonos, emiatt a pontrendszerben alulmaradt volna. Ha azonban ettől a ténytől eltekintek, akkor a mű humora és stílusa megkapó, bájos, mégpedig annyira, hogy szinte ellenpontozza a klisét. Azt választottam, hogy nem értékelem, hanem közlésre javaslom, mert azt gondolom, az érdeklődők megtanulják belőle, hogy ezt a témát ne használják, továbbá azt is látják, mit jelent a „stílus”.
Saláth Barbara Sötétben című írását is nehéz volt novellaként értelmeznem. Barbara egy (felnőtteknek szóló?) mesével pályázott, aminek van íve és története, stílusa, kezdete és lezárása, azonban a mese-jelleg miatt a mondanivaló máshogy jelentkezik: kedves és aranyos, de nem mutatja azt a leckét, amit a főhős megtanul, nem vezeti be az olvasót az író gondolataiba. Egyszerűen csak megmutatja, a képzelet mennyire valóságos lehet egy kisgyereknek.
Pógyor Fanni írása összehasonlíthatatlanul jobb, mint ennek címe: Szerepkonfliktusok egy fiatal felnőttben. Ez sem tipikus novella, inkább egy érzés szavakba öntése. Különleges a stílusa – biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem is fog tetszeni, mint ahogy ez az egyedi alkotásokkal lenni szokott. Az különösen tetszik, hogy Fanni ösztönösen, mégis tervezetten írt így (amit azért a helyesírási és mondattani hibák is mutatnak). Nem követte el azt a hibát, amibe könnyű beleesni: szépirodalmiaskodás helyett valóban gondolkodik.
Kis Zoltán horrorisztikus írása nem zseniális, azt mondanám, erős közepes szintű. „A fekete doboz”-t azért javasoltam közlésre, mert a történet nagyon érdekes. A terjedelem nem engedte meg a téma megfelelő kifejtését, ebből az ötletből egy elbeszélést vagy akár regényt kellene írni, emiatt emeltem ki az értékelési rendszerből. Dicséretes, hogy a szókorlát ellenére a szerző megírta a sztorit – és még így röviden is működik. Szerintem az olvasóknak tetszeni fog!
Sári Csaba története szintén kilóg a „novella” címke alól, inkább tanmesének nevezném. Mondandója azonban aktuálisabb, mint valaha. Két ember versengéséről szól – valami olyan nyereményért, ami csak az elméjükben létezik. Könnyű kivetíteni a történetet és a leckét bármi másra a mai életben: a szimpla szomszédi vitákra, barátok vagy házastársak egymáshoz való viszonyára, a pénzre, a politikai hatalomra országos szinten (akármelyik országban), akár Nagy-Britannia EU-s kiválására is. (Még akkor is, ha a szerző eredetileg nem gondolta, hogy a mondanivaló ilyen szerteágazó lesz.) Emiatt javasoltam a novellát közlésre még úgy is, hogy stilisztikai szempontból csinosításra szorul.
Jó olvasást kívánok!