Mi határozza meg, hogy egy történet jó-e? Szerintem az olvasó. Ha ő azt mondja, hogy a sztori rendben van, akkor rendben van. De mi az, amitől az olvasó jóváhagy egy könyvet?

1. Struktúra

Ha a történet szerkezete labilis, az olvasó megérzi. Ez elsősorban formai elemeket jelent, például:

• legyenek fejezetek
• a fejezetek hossza legyen nagyjából egyforma
• a fejezetek ne legyenek túl hosszúak
• ha az egyes fejezetek más nézőpontból íródtak, akkor a sorrendben legyen logika, pl. egyszer az egyik, utána a másik nézőpont, majd megint az első, megint a második, vagy három nézőpont a főszereplőé, a negyedik mindig a másodszereplőé.

Az is a szerkezethez tartozik, hogy a történet idővonala rendben van (télen a szereplőket öltöztessük kabátba stb.). Az írás jobb lesz attól, ha érzékeltetjük benne, hogy átgondoltuk az időbeliséget, tudjuk, hogy az adott nap hétvége vagy hétfő, március vagy november, 2011. vagy 2018. – és még jobb lesz, ha nem explicit tudatjuk ezt az olvasóval, hanem egyszerűen csak hagyjuk, hogy a szereplők mindezt megéljék.

2. Téma

Mi az, amivel a regény foglalkozik, milyen kérdéseket jár körül? Erre a kérdésre talán a legegyszerűbb úgy válaszolni, hogy mi volt az, amivel kapcsolatban kutatnunk kellett ahhoz, hogy a történetet megírjuk. Ilyen lehet például:

• mi okozhat háborús konfliktust?
• hova fajulhat a migráns-kérdés?
• lehet-e tenyészteni a lámát, és ha igen, hogyan?
• megélnek-e Magyarországon bizonyos trópusi növények, és milyen körülmények kellenek hozzá?
• hogyan zajlik egy bírósági tárgyalás, melyek a rutinmondatok?
• mi történik a véradásnál levett vérrel?

Az ilyen konkrét témákon kívül vegyük még figyelembe:

• a szereplők foglalkozását,
• a történet helyszíneit (például turizmus Balin, egy kocsma működtetése),
• a kort, melyben a történet játszódik (pl. XIV. Lajos kora).

És gondoljuk át a morális témákat, melyen szereplőink gondolkodnak, illetve amely területeken jellemük fejlődik:

• anya-gyerek kapcsolat,
• munkahelyi függőség,
• droghasználat,
• a büszkeség okai,
• társadalmi kötelesség stb.

Az a regény, mely több témával is foglalkozik, érdekesebb lesz, mint az, amely kevesebbel, egészen egyszerűen azért, mert több rá az esély, hogy az olvasónak tudunk mutatni legalább egy olyan aspektust, amely számára ismeretlen.

3. Dramaturgia

Legyen egy ív, amire az egész történetet felfűzzük, és aminek vannak állomásai. Legalább fejben (de papíron még jobb) tervezzük meg, honnan szeretnénk eljutni hová, és milyen főbb benyomások érik hőseinket ezen az úton. Az egyes fejezeteknél is figyeljünk rá, hogy honnan indítjuk őket és hol fejezzük be ezeket. (A fejezetekről korábban írtam cikket, itt olvasható.)

4. A szereplők

Alaposan tervezzük meg a szereplőinket, tudjunk róluk többet, mint a legjobb barátainkról. Tudnunk kell, hogyan reagálnak, ha sokáig kell sorban állniuk a postán, ha hívást kapnak, hogy az édesapjukat baleset érte, ha tűzbomba esik a városukra. Legyen minden fontos szereplőnek története, háttere, legyenek céljai, tervei, motivációi, és az sem árt, ha van egy titka. Kerüljük a sablonos karaktereket, adjunk mélységet a gonosz anyósnak, a szótlan harcosnak is!

 

5. A párbeszéd és a leírás

Fontos, hogy a szövegben összhangban legyen a párbeszéd és a leírás mennyisége. Legyen mind a kettőből elég, a párbeszéd legyen élő, a leírás pedig érdekes, izgalmas, és semmiképpen nem túlírt. Ezekről a kérdésekről még rengeteget lehet beszélni, és fogunk is, érdemes figyelni a blogot a következő hetekben! A túlírásról pedig nemrég jelent meg egy cikk, ajánlom, mint következő olvasmány!

Nádasi Krisz