5 helyesírási tipp a kézirat szerkesztéséhez
Egy írónak valamennyire a helyesíráshoz is kell értenie, még ha nem is kell profi
korrektornak lennie. A magyar nyelv szabályai azonban kacskaringósak, és sok esetben nehéz
eldönteni, hogyan is írjuk, ha helyesen írjuk. Szeretnék ma megmutatni öt egyszerű tippet,
hogyan legyen jobb a helyesírásunk!
1) Jólesik
A legtöbb kéziratban helytelenül szerepel ez a szó. Amikor a szereplőnek valami tetszik,
akkor egybeírjuk a jólesik szót. Különírva akkor használjuk, ha mondjuk a szereplőnk
karatézik, és ügyesen esik, amikor kigáncsolják.
A harcos tehát jól esik, de a limonádé jólesik.
Ugyanez igaz (sajnos) a párjára is, a néni eshet rosszul, és eltörhet a combcsontja, de ha
megsértenek, az nekem rosszulesik – akármilyen furcsán is néz ez ki egybeírva.
2) Férfinak vagy férfinek
A férfi magas hangrendű szó, azaz csupa magas magánhangzó szerepel be: é, i.
Nyelvtanilag tehát az lenne helyes, ha úgy ragoznánk, mint a többi magas hangrendű szót:
férfinek, férfive, férfihez.
Azonban mennyire férfias, hogy ez pont egy magas hangrendű szó? Semennyire. Ezért
megengedi a magyar nyelv, hogy mély hangrenűként ragozzuk: férfinak, férfival, férfihoz.
Mindkét ok logikus tehát, és a helyes alkalmazásnak egy titka van: legyünk
következetesek! Ha inkább mély hangrendűnek gondoljuk, akkor mindig mély hangrendű
ragot adjunk hozzá – vagy fordítva.
3) Utána megy
A szerzők általában tisztában vannak vele, hogy a bemegy szó elváló igekötőjét egybeírjuk
az igével. A be- nem bonyolult igekötő. Rendre megremeg azonban az írók keze az alábbi
igéknél:
utánamegy
továbbmegy
hazamegy.
Ezeket az igekötőket is egybeírjuk az igével (akkor is, ha az nem a megy ige). Csak akkor
szerepelnek külön, ha ezek határozóként vannak jelen a mondatban.
Az utána sokszor szerepel a szövegekben külön és egyben is. Mutatok rá példát:
Józsi először elmegy kenyérért, utána megy csak az anyjához vidékre.
(A fenti mondatban utána = később, időhatározó.)
A tovább általában igekötő, ha az ige előtt van, jellemző, hogy egybeírjuk. Példa:
Gréta továbblapoz a könyvben, egészen a szív illusztrációjáig. Emese még tovább lapozza
a könyvet.
(Azaz egybeírjuk, ha kb. ellapoz értelemben használjuk, de ha időben tovább lapoz valaki,
mondhatni messzebb, akkor már ez határozó, különírjuk.)
A hazamegy a legegyszerűbb szó: azt mindig egybeírjuk.
4) Egyelőre
Azt gondoltam, mára már minden író tudja, hogy az egyelőre szóban nem szerepel „n”
betű, de nem így van. Beleveszem hát a listába.
Megjegyezni úgy könnyű, hogy megtanuljuk az alábbi példamondatot a kivételre:
Egyenlőre vágom a tortát.
Ebben az esetben egyenlő szeletekről van szó.
Ha tehát nem matematikai egyenlőségről van szó, akkor nincs „n”!
Egyelőre csak öt szabályt mutatok.
5) Nyolcéves
Az efféle szerkezetek írása rendre problémás a kéziratokban:
ötszintes,
háromórás,
tízéves.
Ha a számnév egy főnévvel együtt jelzővé válik, mint a fenti esetekben, akkor egybeírjuk
ezt a két szót. Tehát a gyermek hétéves, az autó négykerekű, a papírlap kétoldalas.
Csak akkor írjuk őket külön, ha a szám nem egyszerű szó, hanem összetett szó, például
huszonnyolc, százhúsz, tizennégy. Ekkor a helyes szavak:
a fiú tizennégy éves,
a felhőkarcoló százhúsz szintes,
a százlábú huszonnyolc lábú.
A mai helyesírásóra véget ért, remélem, hasznosnak bizonyul!