50 dolog, amit az olvasók utálnak a könyvekben
Mindnyájan olvasunk könyveket és mindig vagyunk vele úgy, hogy azt gondoljuk: na, ezt ne! Olvasós fórumokban, csoportokban barangolva összeszedtem a legjellemzőbb apróságokat, amit az olvasók tipikusan nem szeretnek a könyvekben. Nem csak kezdő íróknak hasznos lista!
Az olvasók utálják:
- Ha a szereplők folyton néven nevezik egymást. Gyere, Juci. Jövök, Egon.
- Amikor a szereplők giccsesen részletesen vannak leírva. Az arany napfény megcsillant holdszőke hajának fémes-sárgás tincsein…
- Ha a képzavarra azt mondják, irodalmi. Szeme főtt babként csillogott.
- Jelzőhalmozás. Bíbor szegélyű, súlyos, fekete sas címerével hímzett palást.
- Szerelem első látásra.
- Szerelmi háromszög nulla újítással.
- Kiderül a főhős szerelméről, hogy talán a testvére.
- A szende főhős az arrogáns pasasba szeret bele.
- A női és férfi főhős is szexiként van eladva, de mi nem látjuk, miért lenne bármelyikük is szimpatikus.
- Unalmas főhős.
- Minden szereplőnek pontosan egy tulajdonsága van, gyakorlatilag egydimenziósak.
- A szereplők soha nem beszélnek az érzelmeikről, nem mondják ki egymásnak a gondolataikat, és ebből rengeteg álprobléma adódik.
- Kiszámítható fordulatok.
- Ha a szerző annyi kutatást sem végzett, hogy beírja a témát a Google-be, pedig már az első találat nyilvánvalóvá tenné, hogy nem igaz, amit írt.
- Papírízű párbeszédek, amelyek soha nem hangoznának el a való életben.
- Dalszöveg vagy vers a regényben.
- Isteni közbeavatkozás – például amikor a hős bajba jut, és egy teljesen ismeretlen szereplő hirtelen megjelenik és megmenti.
- Amikor egy sorozat minden darabja nagyjából ugyanazt a konfliktust írja le, csak a szereplők neve más.
- A szereplő álma van leírva.
- Amikor a szereplők csak azért hoznak rossz döntéseket, hogy bonyodalom legyen a könyvben.
- Minden szereplő nézőpontjába beleugrik a szerző, mindenki gondolatait látjuk.
- A katonáknak nincsen személyisége.
- Amikor a sci-fiben mai, földi fogalmak vannak.
- Nemi szervek leírása.
- Az öltözködés és ruhák leírása.
- Helyesírási hibák.
- Amikor a szerző azt hiszi, a szarkazmus vicces.
- Ha az összes szereplő ugyanolyan testbeszéddel reagál, például mindenki folyton a távolba néz vagy a fejét rázza.
- Amikor a krimi végén a tettes mindent bevall egyetlen hosszú monológban.
- A szereplő nem vonja le azokat a következtetéseket, amiket az olvasó igen.
- A felkiáltójelek.
- Amikor a szerző arra használja a szereplőket vagy a leírást, hogy a saját véleményét hangoztassa. Főleg, ha politizál.
- Amikor a szerző azt hiszi, hogy az hatásos, ha oda-vissza ugrál a jelen és múlt eseményei között.
- A könyv első fele fantasztikus, aztán kiderül, hogy mindennek klisés a megoldása.
- Tökéletes szereplő.
- Olyan gonosz, aki azért gonosz, mert csak.
- Amikor a szerző valami dialektust próbál írni.
- Amikor a szerző folyton húzza az orrunk előtt a mézesmadzagot, hogy majd itt lesz valami, és azt hiszi, hogy ezáltal lesz rejtélyes a történet.
- Gyerekkorra való visszaemlékezések.
- Minden nézőpont ugyanúgy hangzik.
- Az a fajta kezdés, hogy ha valaki x héttel ezelőtt azt mondta volna, hogy z, nem hittem volna neki.
- A rossz vesszőhasználat.
- A tükörbe nézés.
- Amikor kiderül, hogy az izgalmas kezdés csak azért volt, hogy a szerkesztő figyelmét felkeltse, de a könyv többi része unalmas.
- Amikor a szerkesztő nem törölte ki a „nagyon”-okat.
- Amikor a szerző egyszer csak megszólítja az olvasót.
- A végén kiderül, hogy mindez csak álom volt.
- Amikor a pszichopata főhős megbán valamit.
- A szereplők megígérnek valamit egymásnak: „ígérem”, vagy azt mondják, „te teszel engem teljessé”.
- Amikor a történelmi regényben a hitelesség fontosabb, mint a sztori.
Mindannyian tudunk mondani olyan további jellemzőt, amitől a falra mászunk. A releváns Facebook-posztban várjuk a további ötleteket!
Nádasi Krisz író, szerkesztő