„Hihetetlen, de két hét alatt készült el minden”
„Volt, hogy véletlenül hat órát töltöttem az írással egyhuzamban, mert nem vettem észre, hogy elrepült az idő” – meséli Dudás Viktória, akinek most jött ki első regénye, a K-psycho. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent pszichológiai és romantikus thriller szerzője az interjúban beszél arról, mi inspirálta a szokatlan, hátborzongató történetet, miért vonzza a koreai kultúra, és honnan merített erőt az alkotás közben válság megoldására.
Hátborzongató megismerni egy sorozatgyilkos gondolkodását, lelkivilágát. Honnan jött az ötlet, hogy ebbe a közegbe kalauzolja az olvasóit? Miért izgatta ez a kevéssé szokványos téma?
Úgy gondolom, hogy egy szerelmi történet már nem lett volna elég, így valami újat szerettem volna adni. Szeretek belekóstolni másba, kevésbé szokványos témákat feszegetni és valami hétköznapival ötvözni. Szerettem volna, ha az olvasóim azonosulni tudnak a történettel, bele tudják képzelni magukat Liz és Taehyung mindennapjaiba, ugyanakkor el is rugaszkodhatnak a talajtól. Maga az ötlet váratlan volt még számomra is, mondhatni, hogy csak „beugrott”.
És miért lett a regény helyszíne Korea? Van valamilyen kötődése ehhez a távoli kultúrához?
Pár éve már, hogy belecsöppentem a távol keleti kultúra zenei világába és azonnal magával ragadott. A K-pop (talán így többen ismerik) által megismertem az országot, a kultúra szerelmese lettem. Mindig is vonzott az a közeg, a gondolkodásmód és az a hatalmas tisztelet, amiben élnek. Talán ez vonzott, hogy egy kicsit magam is a részese lehessek ennek, ne csak az olvasóim.
Milyen ismert szerzők hatottak Önre, kiknek a stílusát, történetvezetését érzi különösen közel magához?
Gyerekkorom óta sokat olvasok, ezért nem is nagyon tudnék kiemelni konkrét írókat. Mindenkinek vagy egy mágikus köre, amivel be tudja vonzani az olvasóit és magával ragadni a sorok tengerébe. Ha muszáj lenne neveket mondanom, Robin Cook, Stephen King és Alfred Hitchcock mindenképp az első helyen szerepelnének a thriller, misztikum és horror vonalam kialakításában, valamint a mai varázslók közül mindenképp kiemelném Sylvia Day és Borsa Brown realisztikus, erotikus műveit.
Mennyire kellett utána járnia szakmai kérdéseknek az írás előtt, hogy hiteles legyen a pszichológiai macska-egér játék, és a sorozatgyilkos lelkivilágának bemutatása?
Az igazat megvallva, korántsem végeztem olyan mély kutatómunkát, mint sokan gondolnák. Utánaolvastam a pszichopata, szociopata és antiszociális személyiségzavar legismertebb tüneteinek, következményeinek, néhány történetnek, azonban leginkább a könyvek és filmek utóhatása, és az elmém szüleménye minden. Elnézést kérek, ha nem éppen tudományos alapokon nyugszik a történet, de amikor elkezdtem írni, álmomban lett csak kiadva nyomtatott formában a történet!
Milyen szempontok alapján választott címet? Voltak más verziók is?
Igyekeztem rövid, mégis összefoglaló címet adni a könyvnek, ami nagyjából elénk vetíti a tartalmat. Korábban voltak más alternatívák, de valahogy úgy éreztem, elsiklanának fölötte az emberek és nem éppen megnyerőek. A kiadó segítségével választottuk végül a könyvre került címet, amiért köszönettel tartozom!
Hogy talált kiadót a regényének?
Rettenetesen nehéz volt rátálni a kiadóra. Rengeteg cég csak elveszi a hasznot, nem segít a terjesztésben, az ismertetésben. Váratlan díjakat számolnak fel, illetve voltak kellemetlen tapasztalataim a visszajelzésekkel is. Egyáltalán nem úgy megy, ahogy az ember elképzeli, hogy megír egy sztorit és az első talált helyen kiadja és jön a nyereség. Majdnem két évig keresgéltem és ugráltam a kiadók között, mire megtaláltam a Könyv Gurut.
Itt a félelmeim ellenére mindenki nagyon segítőkész volt, ötleteket gyártottak, bevontak az előkészületekbe, együtt csináltunk mindent a végsőkig.
Mennyi idő alatt készült el a történettel? Milyen napirend szerint tudott írni?
Visszagondolva nevetségesen hihetetlen, de csupán két hét alatt készült el minden. Iskola és munka mellett mindig leültem a gépem elé, amikor csak szabad órám adódott. Volt, hogy véletlenül hat órát töltöttem az írással egyhuzamban, mert nem vettem észre, hogy elrepült az idő.
Milyen nehézségekkel szembesült a regény írása során, és hogy oldotta meg azokat?
Mindenképp nehéz volt összeegyeztetni a történet szálait és azt, hogy ennyire elvont, mégis hétköznapi legyen a sztori. Amikor egy kisebb válságba keveredtem, csak lehunytam a szemem és a fejemben végig pörgettem a szálakat, és igyekeztem magam beleképzelni a cselekménybe, én vajon hogyan mondanám, csinálnám, vinném tovább a történetet.
A regény vége kínálja a folytatás lehetőségét. Készül már rá, vagy esetleg valamilyen más történetbe vág bele?
Egy közösségi oldalon írok fanfiction-öket, ezeknek a sikerei sarkalltak arra, hogy megpróbálkozzak a könyv kiadásával. Ott továbbra is aktívan szórom a különböző történetek részeit, de amennyiben lesz rá igény és szeretik a művemet, boldogan ülök neki a második felvonásának is! Addig pedig titokban már készül is a következő történet a kiadásra, amit remélem, hogy várni fognak majd az olvasóim!