6 tipp a fehér lap és az írói válság ellen
Az a fránya fehér lap. Ami csak virít a képernyőn, üresen, szemtelenül kacagva rajtunk, amiért nem írunk rá semmit. Mert lebénultunk. Úgy voltunk vele, megírjuk az új Bűn és bűnhődést, mi leszünk a következő John Grisham vagy Delia Owens… és semmi. A csapot elzárták, a fonalat elvágták, a csend egyre kínosabb, a lap egyre fehérebb. Mióta leültünk, csak a bizonytalanságunk nő, meg az idő telik, de a szavak bizony nem jönnek.
Ismerős?
A fehér lapra nehéz írni.
Mindnyájan éreztük már a fehérlap-szindrómát, és ez azért van így, mert természetes folyamatról van szó. A fehér az unalom színe, ezt is bebizonyították már brit tudósok, és mivel az egysíkú fehér felületen az agyunk nem talál fogódzót, még inkább rákapcsol, hogy keresse. Analizál, dolgozik – ahelyett, hogy kiengedne, teret hagyva az ösztönnek, a spontaneitásnak, a kreativitásnak. A fehér lap szétkapcsolja a két agyféltekét, a racionális bal és az intuitív jobb agyféltekét, egy fehér lapra koncentrálva nem lehet fantáziadúsan alkotni.
Amint ezt a bölcsességet felismerjük, a probléma máris kezelhetővé válik!
Hogyan írjunk fehér papírra?
Számtalan módja van a fehérlap-szindróma elkerülésének, mutatom a kedvenceimet!
1. Írós sablon
Legyen a számítógépünkön egy olyan dokumentum, aminek beállítjuk a formázását. A cím, a törzsszöveg betűtípusát, betűméretét, a sortávot stb. Írjunk bele minimális szöveget: a címbe a saját nevünket, esetleg a címadáshoz néhány ötletet.
Készítsünk bele rövid történetvázat is, írjuk fel egymás alá az alábbiakat.
- Főszereplő:
- Helyszín és kor:
- Téma:
- Nagyjából mi fog történni:
- Csattanó, lezárás:
Ennek a sablonnak az előnye, hogy amikor kitalálunk egy új novella-, vagy regényötletet, eleve egy olyan dokumentumot nyitunk meg, amiben már van szöveg, nem találkozunk fehér lappal, mintha egyszerűen új dokumentumot nyitunk a szövegszerkesztőben.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy „mentés másként” paranccsal elmentsük a sablont, mielőtt belekezdünk a kitöltésébe!
Szakcikkhez, szakkönyvhöz az alábbi sablon hasznos:
- Téma, altéma:
- Kapcsolódó példa, anekdota:
- Kulcspontok:
- Zárógondolat:
Ha szoktunk szakmai és fiktív szöveget is írni, tarthatjuk a fentieket ugyanabban a sablonban.
Minden ponthoz elég néhány szót beírni, utána máris írhatjuk a lényeget!
2. Vázlat a kéziratban
Számtalanszor leírtam már azt a tippet, hogy amikor benne vagyunk egy történetben vagy szakkönyvben, soha ne álljunk fel az írásból úgy, hogy a leírt szöveg azzal a szóval fejeződik be, amit az egyik szereplő vagy a narrátor épp az imént közölt.
A kéziratunk nézzen ki úgy, hogy elkezdődik a szöveggel, a történettel, a megírt fejezetekkel, és utána folytatódik az üres fejezetcímekkel, vagy a törzsszövegként begépelt vázlattal. Amit csak tudunk az egész anyag szerkezetéről, azt írjuk bele. Ez az egyik alapelv.
A másik, hogy amikor fel kell kelnünk az írás mellől, mindig írjunk a szöveg végére pár szót, mi is van éppen most a fejünkben. Tehát ha csenget a postás, akkor ne az adott mondatot fejezzük be, hanem ugorjunk kissé előre, és a jelenet jellegét vagy végét jegyzeteljük le. Például odavetjük: „Luca gyerekk. megbesz. Ákos”, mert párbeszéddel folytatódna a jelenet, amiben Luca a gyerekkoráról mesél Ákosnak. Így ha a postástól átvesszük a levelet, és kiderül, hogy elfelejtettük befizetni a villanyt és sürgősen utalni kell, hű, és jött egy fontos e-mail is, aztán indulni kell a gyerekért az oviba, akkor nem vész el a gondolat, hol is maradt abba a kézirat. Amikor legközelebb leülünk mellé, ott lesz az információ, hogy mivel akartuk folytatni, csak meg kell írni. Nem kell gondolkodni rajta, nem kell a nulláról indítani. Mire azt a párbeszédet megírjuk, belemelegszünk, és tudjuk a következő jelenet részleteit is, könnyen megy majd a folytatás.
3. A5-ös ötletlap
Akár egy történet (vagy szakmai cikk) elkezdéséhez, akár a folytatásához javaslom a kis méretű, A5-ös papírlapon való ötletelést. Azért kedvező a fél lap, mert ez kicsi. Ezen három ötlet is soknak tűnik.
Egy A5-ös papír nem sokáig üres: azonnal írjuk fel rá a címet, a témát, a feladatot, amire ötletelünk, amihez jegyzetet készítünk. Így máris van rajta viszonylag sok szó – azaz nem üres a lap! Ha innentől megy az írás, tehát jönnek az ötletek vagy a sorok, akkor folytassuk.
Ha még mindig nem jön az ihlet, akkor írjunk. Nyugodtan le lehet írni, hogy „van egy történet, amihez kell egy főszereplő, férfi vagy nő, hmm, legyen nő, de ne sablonos, kellene neki egy hobbi, mondjuk gyűjtsön számítógép-billentyűket, és…” ilyetén módon írjuk le a hozzávalókat, amiből megfőzzük ezt a történetet!
Szakmai anyagot írhatunk úgy, hogy „kell egy jó téma az x magazinba, ezt y típusú olvasók olvassák, őket z érdekli, valami kapós ötlet kellene, amiben magukra ismernek…”.
A titok, hogy ne befelé figyeljünk, ne arról kezdjünk írni, hogyan érezzük magunkat ebben a pillanatban vagy mivel telt a napunk. Ehelyett kifelé figyeljünk, a sztorit képzeljük el (szakmai szöveg esetén az olvasót, akinek problémája van), és ezzel a fókusszal írjunk!
Lehet listát is írni, a tipp nem csak folyószöveggel működik. Azt a formát használjuk, amelyben kreatívabbak vagyunk! Ha pedig megvan az ötlet, a vázlat, meg lehet írni a konkrét szöveget.
4. A gépelés
Mivel a fehérlap-szindrómát tényleg a fehér lap okozza, ki kell ezt venni a képletből. Ne nézzünk a képernyőre gépelés közben!
5. Nagy X
Becsapja az agyat, ha a papírlap nem üres. Nyissuk meg a szövegszerkesztőben a fájlt, és írjunk bele egy x betűt! Jelöljük ki és állítsuk a lehető legnagyobbra, lehetőleg képernyő szélességűre. Hogy miért?
Az egymást keresztező vonalak megadják azt a kapaszkodót az agynak, amitől összehangolt marad a két agyfélteke működése. Ha egy x van a szövegünk alján, akkor minden alkalommal, amikor úgy érezzük, nincs ötletünk, ezt bámulva benne maradunk a kreatív lelkiállapotban.
6. A diktálás
A gépeléshez hasonlatos a diktálás mechanizmusa: nincs fehér papír! És ha nincs fehér papír, akkor nem kapcsol be a fehérlap-szindróma sem. Képzeletben látjuk a szereplőinket, ahogy mozognak, halljuk, ahogy beszélnek, és csak ki kell mondanunk az ezt leíró szavakat. A legelső diktálásnál furcsán érezzük majd magunkat, de ne aggódjunk, egy-két alkalom után ez máris elmúlik: amint látjuk és érezzük, milyen hasznos!
A diktálásról hamarosan külön cikket írok, érdemes tovább figyelni Könyv Guru oldalát!
Illusztráció: „writer” is marked with CC0 1.0. To view the terms, visit https://creativecommons.org/publicdomain/zero/1.0/?ref=openverse.