„A bemagolás nem túl izgalmas dolog, és nem mindenkinél működik, így elkezdtem mesélni”
„A matematika egy olyan világ, ahol rengeteg lehetőség van arra, hogy mesékkel, játékokkal tanítsunk, segítsünk a gyerekeknek elsajátítani a megfelelő szintű tudást” – vélekedik Joó Viktória, aki a szorzótáblát mesés módszerrel tanító könyvvel jelentkezett. A Varázslatos meseszorzó című, a Könyv Guru Kiadónál megjelent kötet szerzőjével arról is beszélgettünk, hogyan segíthet a mese és a rajz a tanulásban, miért baj az, hogy manapság szegényesebb a gyerekek fantáziája, és mi az oka, hogy a diákok egyre nehezebben szánják rá magukat a tanulásra.
Mesekönyv és számtankönyv is egyszerre a Varázslatos meseszorzó. Mi adta az ötletet, hogy ebben a műfajban készítsen könyvet? Volt valami személyes oka, hogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozzon?
Régóta foglalkozom mesékkel, és valóban annak, hogy a mesét összehangoljam a tanulással, kezdetben személyes oka volt. Két csodálatos gyermek édesanyja vagyok, a kisfiam 6., a kislányom 4. osztályos.
A kisfiam szívbetegen született, és a műtét előtt derült ki, hogy veleszületett DiGeorge-szindrómája van. A szindróma egyik velejárója a figyelemzavar és a tanulási nehézség. Jelenleg speciális általános iskolába jár, ahol egész jól veszi az akadályokat. A 2020-as karantén alatt a két gyermekem tanulását, tananyagát össze tudtam hangolni, illetve össze kellett hangoljam. A második iskolabezárás ideje alatt a kislányommal már a szorzótáblát tanultuk, és mivel a kisfiam elég érdeklődő volt, a tanárnője partner volt abban, hogy vele is elkezdjünk a sok összeadás-kivonás mellett a szorzással is ismerkedni. Sokan úgy gondolják, a szorzótáblát be kell magolni és kész. De a „bemagolás” nem túl izgalmas dolog, és nem mindenkinél működik, így elkezdtem mesélni. Nagyon szeretjük a tündéres, varázslatokkal teli és állatos meséket, így találtam ki az elvarázsolt erdőt és a lakóit – a kislányom bánatára cicák nélkül.
Kiknek szól a kötet? Már óvodásoknak is, vagy inkább a számolás terén nehézségekkel küzdő kisiskolásoknak?
Akár már a nagycsoportos óvodásoknak is érdekesek lehetnek a mesekönyv történetei, nekik is és minden alsó tagozatos gyermeknek szól a könyv, akár ép, akár sajátos nevelési igényű. A normál általános iskolákban is ismert probléma, hogy 2. osztályban „bemagolják” a szorzótáblát, de az alkalmazása 3. és 4. osztályban még mindig nehézséget okoz. A mesék segítségével a szorzótábla jobban rögzül, és könnyebben emlékeznek rá. Emellett a történetek arra is felhívják a figyelmet, hogy egy közös, jó ügy érdekében milyen fontos az összefogás. A mai felgyorsult világban szükség van olyan mesékre, amelyek olvasása közben tanulnak is valamit a gyerekek, vagy közelebb hozza őket a feladatok világához. Értem ezalatt, hogy otthon nagyon nehezen szánják rá magukat a tanulásra, nem azért, mert lusták, hanem mert fáradtak és emiatt érdektelenebbek. A könyv ezen próbálja átsegíteni őket, hogy ne tanulásként tekintsenek rá, hanem mesekönyvként, érdekes időtöltésként. Emellett fontosnak tartom, hogy a meséknek legyen valami tanulsága is, amit szintén beleszőttem a történetekbe.
A mese, a rajzok, vagy a kettő együtt segíti igazán azokat, akik nehezebben tanulják meg a matematikai alapműveleteket? Mit gondol, mi okoz nekik nehézséget, és a miért nem segíti őket igazán a hagyományos iskolai oktatás?
Először is szeretném megjegyezni, hogy semmi problémám a hagyományos iskolai oktatással. A könyv egy plusz segítséget ad a gyerekeknek. A mese és a rajzok együtt segítenek, hiszen a rajzok segítenek elképzelni a történeteket és feleleveníteni a műveletek eredményeit. Azt tapasztaltam, hogy ma már egyre inkább háttérbe szorul a fantáziavilág, a képzelet, mert abban a világban élünk, ahol majdnem mindenki számára elérhető az okostelefon, a tablet, mégsem adják vissza azt az élményt, amit egy mesekönyv olvasása ad.
Milyen módszerrel lehetne/kellene a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek felépíteni a matematikai tudását? Mi az a szint, ameddig ők is eljuthatnának gond nélkül a megfelelő módszerrel?
Véleményem szerint a megfelelő módszerrel, segítséggel bármilyen szintig eljuthatnak a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek is, mint azt a saját gyermekemnél is tapasztalom. De nemcsak a sajátos nevelési igényű gyerekek küzdenek tanulási nehézségekkel, hanem az ép gyerekek közül is sokan szorulnak korrepetálásra. Szerintem az összeadás, kivonás, szorzás és az osztás az a terület, amit minden gyerek meg tud tanulni, van, aki rövidebb, van, aki hosszabb idő alatt. De mindenképpen meg kell adni az esélyt rá. A matematika egy olyan világ, ahol rengeteg lehetőség van arra, hogy mesékkel, játékokkal tanítsunk, segítsünk a gyerekeknek elsajátítani a megfelelő szintű tudást. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha gyerekekkel foglalkozunk, gyerekeket tanítunk, akkor a legfontosabb szempont a türelem, a szeretet és az elfogadás.
Ha nincs türelmünk a gyerekekhez, akár ép, akár sajátos nevelési igényű, akkor már nehezített körülményeket teremtünk, ami a tanulási eredményeken is meg fog látszódni.
Az összeadás és a szorzás mellett nehézséget okozhat a kivonás és az osztás is, de az alapműveletek kicsit magasabb szintű használata, kombinálása is. Azokhoz is tervez egy kötetet írni?
Természetesen fontosnak tartom a többi műveletet is, de mivel a szorzótábla tanulásakor merült fel a mesék ötlete, így a könyv ebben segít. Később szülőktől és pedagógusoktól is azt az információt kaptam, hogy elsősorban a szorzótábla okoz nehézséget a gyerekeknek. A jövőben inkább mesekönyvek írását, kiadását tervezem.
Van-e valamilyen tapasztalata már a könyvvel, illetve a benne alkalmazott módszerrel? Hogyan működik? Kipróbálta már esetleg pedagógus is valamelyik iskolában?
Igen, nagyon sok pozitív tapasztalatom van. Elsősorban a saját gyermekeim, másodszor természetesen, mielőtt a könyv kiadása mellett döntöttem, gyógypedagógusok, matematikatanárok véleményét kértem ki. Mindenkitől pozitív visszajelzéseket kaptam, miszerint a gyerekek nagyon szeretik a könyvben szereplő meséket, és valóban sikeresebben vették az akadályokat a szorzótábla tanulásával kapcsolatban.
Hogyan születtek az illusztrációk, és mi volt a célja ezekkel?
Egy mesekönyvhöz hozzátartoznak az illusztrációk. Szerintem fontos, hogy a gyerekek egy képi világot kapjanak a mesék mellé, így könnyebben el tudják képzelni a történeteket. A tündért a kislányomról mintáztam, a többi mesefigura rengeteg vázlat eredményeként született meg.
Tervezi-e valahogyan eljuttatni a kötetet az érintettekhez – a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekhez, a szüleikhez, tanáraikhoz? Például terjeszti-e majd Facebookon vagy más közösségimédia-platformon?
Igen. A kisfiam iskolájában minden osztálynak ajándékozok egy-egy kötetet, és a kislányom osztálya is kap egy példányt. A Facebookon közzéteszem a posztot, amelyet majd az ismerőseim meg tudnak osztani, de a szélesebb körű terjesztést a kiadóra bízom.
Hogyan keresett kiadót, és milyen tanácsai lennének azoknak, akik hasonló, tankönyvként is használható könyvet akarnak kiadni?
Igazából tankönyvnek nem nevezném, de mindenképpen érdekes és hasznos olvasnivaló. Kezdőként nagyon nagy a dilemma, hogy kiadassam-e a könyvem; vajon ha elküldöm egy kiadónak a kéziratot, milyen visszajelzést kapok. Az a tapasztalatom, hogy a kezdő íróknak nem sok lehetősége van. Én az interneten kerestem kiadót, és örömmel olvastam a pozitív visszajelzést. Azt tanácsolnám mindenkinek, aki hasonló könyvben gondolkodik és van egy eredeti ötlete, hogy bátran vágjon bele.
Nem kapott kedvet a könyvíráshoz? Esetleg nem akar írni csak a mese műfajában egy kötetet?
Régóta írok meséket, de eddig csak a saját gyermekeim hallhatták azokat. Szeretném majd a megfelelő szerkesztés, illusztráció után a többi mesémmel is megkeresni a kiadót, de jelenleg erre a kötetre koncentrálok. Remélem, hogy sok gyermeknek fog tetszeni és segíteni ez a mesekönyv.