„A jó mesét mesélni kell, nem felolvasni”

A mesékben a humor egy lehetőség, mert a gyerekeket nemcsak bevonni lehet általa, hanem tanítani is – vallja Darabos Attila, akinek most jelent meg második mesekönyve, a Manó Mesék. A Könyv Guru Kiadónál publikált kötet szerzőjével beszélgettünk születésnapi meglepetésről, elfelejtett és újraírt történetekről, az illusztráció fontosságáról és arról, miért kell trombitálni, amikor a lovagok bevonulnak a várba.

Miért (és mikor) érezte úgy, hogy a családi meséket írásba kell foglalni, és azokat a nagyközönség elé tárni? Kiktől kapott biztatást ehhez?

Ennek szomorú és boldogságos története van. Feleségem meghalt 31 csodálatosan együtt töltött év után, de megszületett a kis unokám. Akkor, három éve kezdtem el meséket írni, rajzolni, zenélni.

Mekkora vállalkozás egy ilyen családi szintű történetgyűjteményt kiadható könyvvé formálni? Mennyi időt vett igénybe, milyen típusú feladatokat jelentett ez a munka?

Az első könyvnek is története van. Nagylányom aki dolgozik kiadókkal, elkérte a kéziratot. Nem történt semmi hónapokig. A barátaimmal, ha szóba került a dolog, akkor néztek jobbra-balra, nem mondtak semmit. Aztán, az 55-ik születésnapomon kezembe adták az első kis könyvecskét, amit a barátaim finanszíroztak. A könnyem kicsordult! Rengeteg bátorítást kaptam a családtól a barátoktól. Már megírtam a harmadik könyvet is!

Honnan jöttek a manócsapat tagjainak nevei: Csupaszem, Csupafül, Fontos manó, illetve a bölcs Jacsa manó?

Együtt találtuk ki a lányaimmal. Sajnos azokat a történeteket nem írtam le, de a karakterek megmaradtak a fejemben. Amúgy kicsiben benne vagyok én is mindegyikben!

Eredetileg szóban mesélte ezeket a meséket, később írta csak le őket. Mennyire változtak meg a történetek az írás során?

Mind új a történet, de köthető helyszínhez, hangulathoz, valamihez, ami megtörtént a családdal korábban.

Mennyi manómese volt a tarsolyában? Azokhoz képest ki kellett hagynia a végső változatból, vagy inkább hozzá kellett még írnia?

Rengeteg! Szerintem 57 mesénél járok, de még mindig írogatok, rajzolok, sőt írok és szerzek dalokat is hozzájuk.

A barátság és az összetartozás két fontos erény, ami rendre megjelenik a kis történetekben. Mi az a legfontosabb tanulság, amit szerinte a hallgatók leszűrnek ezekből a mesékből?

Az öröm, a vidámság, a felszabadultság, a bánat, de jó érzések is, a megmosolyogtatók, olyan „manósak”.

Hogy fogalmazná meg: milyen a jó mese? A tanulság, a humor vagy a lebilincselő történet a fontos(abb)? Miért van az, hogy az egyik mesét szívesen hallgatják a gyerekek, a másikon pedig elunják magukat?

A jó mesét mesélni kell, nem felolvasni! Együtt kell trombitálni, amikor a lovagok bevonulnak a várba. Átélni a hangulatát a történetnek, együtt formálni. Lehet szomorú, vidám, de egy kis humor mindig jót tesz neki.

Szójátékok, szóviccek, vicces félreértések is nagy szerepet kapnak a manómesékben. Mit gondol, minden gyerek vevő az ilyen jellegű viccekre? És hogy tapasztalta, milyen a gyerekek humorérzéke?

A gyerekek nagyon vevők a vicces dolgokra, még akkor is, ha nem értik a szófordulatokat, kifejezéseket. Ők pontosan érzik, hogy ez valami mulatságos dolog, és nevetnek. Véleményem szerint ez egy lehetőség. Meg lehet állni és szépen, viccesen elmagyarázni, mi is az a kifejezés, és észrevétlenül már egy magasabb szintre emeltük a mesélést, mert valahol tanítottunk is.

Az illusztrációk nagyon fontosak egy mesekönyvben. A manómesékhez hogy születtek a rajzok? Milyen beleszólása volt a képek alakulásába?

Az első könyvben én is rajzoltam. A másodikban nagylányom ajánlotta Barbit [Gyuricza Barbara, a szerk.]. Sohasem találkoztunk személyesen, de annyira ráérzett a karakterekre és a történetekre, hogy eszembe se jutott mással dolgozni. Csodát művelt a könyvvel, egy másik szintre emelte a produkciót.

Milyen csatornákon, platformokon próbálja népszerűsíteni a mesekötetét? Mit tesz azért, hogy minél több gyerekhez és szülőhöz eljusson a kötet?

Igazándiból csak barátoknak mutattam meg eddig. Mindenkinek tetszett. Remélem ők majd továbbadják a „hírt”.

Milyen tervei vannak meseírói téren? Tervez esetleg következő kötetet is? Vagy valami más műfajban is kipróbálná magát?

Megírtam a harmadik könyvet is, újabb 25 mesét. Szerkeszteni kell, és dolgozom az illusztrációkon. De készül egy novellás kötetem is. Ezek nem mesék. Rövid, hangulatos történetek. Ehhez kellene majd segítség. Össze lehetne fűzni őket egy kötetbe, de engem addig érdekel, amíg megírom őket.