„A képzeletbeli barátoktól vezethet út a valódi barátokhoz”

Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ad tanulságos gondolatokat Garay Zsuzsanna új mesekötete, A kislány és a madárijesztő, amely olyan témákat jár körül, mint a kirekesztés, a másság elfogadása, a barátság, a természetvédelem és a játék kütyük nélkül. A Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent mesekönyv szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy milyen apropóból kerülhet elő a kötet akár egy osztályfőnöki órán is, mit szimbolizál a madárijesztő, miért fontos a fokozatosság egy mesében, és mi a szerepük a mai kor tárgyainak, eseményeinek a mesékben.

Egy kislány, Flóra, akit csúfolnak az iskolában és kiközösítenek a mássága és a szegénysége miatt, barátságot köt egy madárijesztővel, aki életre is kel, majd később az osztályába is beilleszkedik. Honnan jött ennek az egyszerre korszerű és örökzöld történetnek az alapötlete?

Ez a téma már nagyon régóta foglalkoztatott, hiszen a kiközösítéssel tanárként is találkoztam, és mindig azt éreztem, hogy nagyon nehéz megoldást találni rá. Különösen egy gyermeknél, aki úgy találkozik a kiközösítéssel, hogy alig rendelkezik ismeretekkel a világról, és még kevésbé tudja kezelni. Ez a mese megmutatja az ilyen gyerekeknek, hogy nincsenek egyedül, a többi gyereknek, hogy mit érezhet a másik, lehetőséget ad gyerekek és felnőttek között beszélgetésre. Megmutatja, hogy a mesében szereplő kislány hogyan birkózik meg a helyzettel és talál barátokat.

Rengeteg téma előkerül A kislány és a madárijesztő című kötetében: kirekesztés, barátság, természetvédelem, fenntarthatóság, pénzhez való viszony, fiú-lány kapcsolatok és még sorolhatnánk. Tudatos volt, hogy ilyen sok témát becsempésszen a mesékbe, vagy így alakult? Milyen beszélgetési lehetőséget adnak ezek az olvasói célcsoport és a szüleik számára?

A barátság témája a fő motívum, mert barátokra mindenkinek szüksége van. Szerettem volna megmutatni a szülőknek azt is, hogy néha egy képzeletbeli társ is segíthet elviselni a magányt és a képzeletbeli barátoktól vezethet út a valódi barátokhoz. Flóra éppen a madárijesztő kapcsán vállalja fel önmagát. a véleményét, amit aztán a többiek is elfogadnak. A másik fontos szál a természetvédelem volt, benne az állatvédelem, hiszen ez a történet vidéken játszódik, és egy madárijesztővel városi kalandokat nehéz lett volna megvalósítani. Fontos volt még számomra, hogy megmutassam, mennyi szabadidős tevékenységet lehet csinálni a telefonok, számítógépek és egyéb kütyük nélkül. A közös játék nagyon fontos, a játék során a gyerekek kifejezhetik az egyéniségüket, elmondhatják a véleményüket, megoldhatnak közösen egy-egy felmerülő problémát. A játék feloldja a feszültségeket, erőt lehet belőle meríteni.

Egyébként ki a célcsoportja a kötetének? A kisiskolások, vagy más korosztályok is forgathatják a történeteket?

A célcsoport a kisiskolások, meg akartam nekik mutatni, hogy milyen fájdalmas, ha valaki a kiközösítés áldozata, illetve, ha valaki ezt már átélte, akkor érezze, hogy nincs egyedül és szeretettel tud ellene a legtöbbet tenni. Hangsúlyozni szerettem volna, hogy a hajszín vagy a bőrszín mássága nem lehet ok a kiközösítésre, a csúfolásra. A másság elfogadása nemcsak ebben a mesekönyvemben jelenik meg, hanem A kacatkuckó lakója című meseregényemben is, amelynek egy mozgássérült kislány a főszereplője. Szerintem a kiközösítés, kirekesztés témája fontos a szülőknek, tanároknak is, így ez a könyv jó kiindulási alapot adhat egy beszélgetéshez, akár otthon, akár az iskolában egy osztályfőnöki vagy etika órán. Néha a szülők megijednek, ha azt tapasztalják, hogy a gyermeküknek van egy képzeletbeli barátja. Ez a „barát” lehet egy élő állat vagy egy plüssállat, de akár egy mesebeli lény is. Nem kell azonban ettől megijedniük, hiszen

egy ilyen képzeletbeli társ segíthet feldolgozni egy-egy olyan nehéz helyzetet, mint egy kistestvér érkezése vagy beilleszkedés egy új közösségbe.

A könyv talán így a szülőknek is nyújthat abban támaszt, hogyan kezeljék az ilyen helyzetet, hiszen a történetben a felnőttek mind elfogadják Szalma Benőt mint Flóra barátját.

A valóság és a képzelet határán egyensúlyoz a kötetében: hol teljesen hétköznapi dolgok történnek, hol tündérek segítenek valóra váltani az álmokat. Mi a helyes arány Ön szerint a valóság és a képzelet között? E téren mi az, ami a mai felnövekvő korosztályok számára jól befogadhatóvá tesz egy mesét?

Mivel ez egy mese, nem kell mindennek valóságosnak lennie. Tündérek több könyvemben is szerepelnek, hiszek abban, hogy az embert sokszor csodák segítik az útján. A gyerekek még hisznek a varázslatban, a csodákban, és jó, ha ezt a hitet minél tovább megőrzik a szívükben. A mesében nemcsak a varázslat, hanem a fokozatosság is megjelenik, ami a valósághoz és a realitáshoz köthető. Flóra első barátja egy madárijesztő, majd egy madárka és egy újabb kiskutya, végül egy másik gyermek. A problémát kis lépésekben egyszerűbb megoldani. Flóra a saját tempójában talál önmagára és barátokra. A mai rohanó világban ez is egy fontos tanulság, hogy vannak dolgok, amiknek idő kell és ne várjunk azonnali megoldást.

Miért pont egy madárijesztővel köt barátságot Flóra? Mit szimbolizál Szalma Benő?

A madárijesztők magányosan állnak a mező közepén. Flóra is magányos, még ha ezt nem mondja ki, érzi, és keres valakit, akivel beszélgethet, akivel megoszthatja bánatát, örömét. Egy merev, fakarókból készült madárijesztő is lehet kedves, barátságos, hiszen nem a külső a fontos, hanem a belső értékek. Flóra is segít a madárijesztőnek, és néha, amikor valaki másnak segítünk, önmagunkon is segítünk.

Hogyan találtak egymásra Kracher Katival, a kötet illusztrátorával?

Kracher Katalint Hétvári Andrea költő, meseíró barátnőm ajánlotta, nekem nagyon tetszettek Kati rajzai, és szinte mindent rábíztam. Nagyon elégedett vagyok az elkészült könyvvel.

Ez a 13. kötete, de a mesék és regények többsége az előző évtizedben született. Csökkent az alkotói vágya, vagy valami más oka van, hogy kevesebbet publikált az utóbbi fél évtizedben?

A Könyv Gurunál valóban 2019-ben jelent meg az utolsó kötetem, de más kiadónál jelentek meg műveim. 2021-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtár Vécsey Utcai Fiókkönyvtára felkért egy adventi mese megírására. Így született meg az Adventi Mesekalendárium, minek az volt a különlegessége, hogy gyerekek olvasták fel a meséket. Az én mesém címe Az elgurult szerencse volt, és Pepita, a szerencsemanó a főszereplője. Pepita a történetét tovább szőttem, és 2023-ban a Mese, zene…csudajó programon róla meséltem a gyerekeknek. A Pepita otthonra lel című mesét olvastam fel, és dolgoztuk fel a gyerekekkel. 2022-ben keresett meg A Móra kiadó, hogy szeretnének indítani egy olyan sorozatot, amely bizonyos, tananyaghoz kapcsolódó témákat könnyed, humoros és élvezhető formában segít feldolgozni. Én a magyarság őstörténetét választottam, és mivel történelem-magyar szakos is vagyok, vonzott a történelmi téma. Az új sorozat címe a (N)agykaland lett, az én könyvem volt az első darabja, amely a Hetedhét ország címet kapta. Ez egy kalandjáték típusú könyv, amit gyerekeknek nem lineárisan kell olvasniuk, hanem mindig ők választják meg, merre kanyarodjon a történet. Az ilyen típusú könyvek nagy előnye, hogy választási lehetőséget ad az olvasónak, és újra olvasás esetén egy egészen más történet bontakozhat ki. Mivel ez a téma jelentős kutatást is igényelt, a könyv 2023-ban jelent meg. 2024-ben szintén a Móra EDU kért fel arra, hogy írjak a Nyelvkincstár-sorozathoz egy történetet. A kötet A varázstükör címen jelent meg 2024-ben, és a közmondások, szólások megértését segíti elő. Az írás mellett egy ideje rendszeresen tartjuk a Meseszép előadást óvodásoknak Hétvári Andrea arany babérkoszorús költővel az újpesti Ifjúsági Házban.

A regényektől a mesék felé fordult az évek során az érdeklődése. Mi az, ami miatt olyan fontosnak és testhezállónak tartja ezt a műfajt?

Tanárként mindig sok időt töltöttem gyerekekkel, mióta iskolában nem tanítok, a mesekönyvek és a hozzájuk kapcsoló programok adnak lehetőséget arra, hogy újra gyerekek között legyek. Két könyvemet, A kacatkuckó lakóját és A csalárd cukorkát a bicskei Nagy Károly Városi Könyvtár kiválasztotta egy-egy könyvtárhasználati vetélkedőhöz, aminek során a gyerekek több héten keresztül olvasták el a könyveket, feladatokat oldottak meg, csodálatos rajzokat, projekteket készítetek. Mind a két alkalommal a könyvtár meghívott az eredményhirdetésre.

Sokféle mesekötet jelenik meg manapság, a gyerekirodalom az egyik legdinamikusabb ága a könyvkiadásnak. Ön szerint milyen a jó mese? Mi az, amit minden meseírással foglalkozó szerzőnek szem előtt kellene tartania?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a klasszikus mesék és népmesék mellett szülessenek olyanok, amelyek a mai modern korhoz is kapcsolódnak.

A jó mese megragadja a gyermek képzeletét, amit akár magában tovább is folytathat.

A mesék üzenetét a gyerekek észrevétlenül szívják magukba, és mint képzeletbeli hamuba sült pogácsákat vihetik magukkal, amiket elővehetnek a tarisznyájukból később is, még felnőtt életük során is.

Mi lesz a következő munkája? Mese vagy regény? És mi lesz a témája?

A következő mű újra a Móra kiadó felkérésére készül, és a (N)agykaland sorozat újabb kötete lesz, a nevekről fog szólni. Egyszerre szórakoztató és tanító, sok érdekességgel. A neveknek régen nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, számított az eredete és a jelentése is. Remélem, hogy jövőre megjelenik, ezenkívül mindenképpen szeretném befejezni Pepita kalandjait.