„A munka nem áll meg a kiadás után sem”

„Amikor írok, a csend segít igazán elmélyülni a gondolataimban, így a zene inkább az ihlet forrása az alkotási folyamat előtt” – meséli Ángyán Patrícia, aki immár a ráhangolódást segítő zenei lejátszási listát is mellékelt harmadik regényéhez, a nemrég megjelent Az utolsó tévedés című romantikus történethez. A Könyv Guru Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy milyen elvárások és örömök „járnak” a másfél éven belül megjelent harmadik könyvével, hogyan aknázza ki a közösségi média lehetőségeit az olvasókkal való kapcsolattartásban és a regény népszerűsítésében, miért állnák meg a regényei önfejlesztő könyvként is a helyüket, és hogy mi a jelentése a címbéli áthúzásnak.

Másfél éven belül jelent meg három regénye, amiből a mostani, az előző kötetével, Az utolsó hiba cíművel együtt már egy trilógia része. Honnan van ennyi energiája, ideje és inspirációja, hogy ilyen rövid idő alatt elkészüljön a történetekkel?

Még a Szakításunk naplója megjelenése előtt belekezdtem Az utolsó hiba írásába, és a befejezése után röviddel már ki is adták. A megjelenés után az olvasók sok pozitív visszajelzése arra ösztönzött, hogy folytassam Tiara történetét, így szinte azonnal nekiláttam Az utolsó tévedés megírásának. A támogatás és érdeklődés mindig rengeteget ad hozzá a munkásságomhoz – energia mindig van bennem, hiszen számomra ez nem csupán feladat, hanem igazi szenvedély. Gyakran órákon vagy akár napokon keresztül alig állok fel a gép elől, mert annyi ötlet és inspiráció dúl bennem, hogy egyszerűen muszáj minél hamarabb leírnom őket.

Milyen terhet vagy örömet jelentett az, hogy már a 3. regényét írta? Inkább nyomasztóan vagy inkább inspirálóan hatnak Önre az olvasói elvárások?

Természetesen semmiképpen sem teherként élem meg ezt a munkát. Most, hogy a harmadik regény is megjelent, egyre inkább úgy érzem, hogy az elmúlt másfél-két évem (amióta aláírtam a Szakításunk naplója szerződését) valóban a könyvkiadásról szólt – a folyamatos ihletről, inspirációról és a kiadással kapcsolatos munkálatokról. Sok emberrel dolgozunk együtt, és a munka a megjelenés után sem áll meg. Két teljes állás mellett azonban most érzem először, hogy kissé elfáradtam. Ettől függetlenül, egy kis pihenő után újult erővel tervezek visszatérni Tiara történetéhez, és befejezni a trilógiát. Érzek némi nyomást a folytatásokat illetően, de szerintem ez egészséges, hiszen rengeteg pozitív visszajelzést kapok arról, hogy az olvasóim alig várják a befejező részt. Természetesen igyekszem ennek is megfelelni, miközben a magánéletem és a karrierem egyensúlyát is szem előtt tartom. Ezt a kettőt összehangolva fogok dolgozni, hogy végül megjelenhessen a trilógia befejező kötete.

És hogy látja, kialakult már az olvasói tábora, akik várják az újabb regényeit? Mi az, amit még tehetne az olvasók körének bővítéséért?

Egyfajta olvasói tábor már kialakult, de folyamatosan érkeznek új olvasók. Sok olyan visszajelzést kapok, hogy ha megjelenik egy új könyvem, azt biztosan azonnal megveszik – ami nagyon sokat jelent nekem. Az úgynevezett „olvasói kör” bővítéséért szerintem rengeteget teszek, amit az online jelenlétem is tükröz. Számos együttműködésem van, és nagyon kedves emberekkel is megismerkedtem, akik ezeken túl is sokat segítenek. Rengeteget posztolok napi szinten, minden platformon, mások is osztanak meg tartalmakat rólam, a könyvekről, ajánlásokat és közös projekteket hozunk létre, és mindig van valami új is. Ha valakinek ezen kívül van további ötlete, szívesen fogadom azokat is… 2025-ben pedig tervezek egy író-olvasó találkozót, ezúttal Az utolsó trilógia köré építve, mivel korábban már tartottam egyet a Szakításunk naplója kapcsán.

Az utolsó tévedésben folytatódik és bonyolódik Tiara, illetve Trevor és Kolin története. Mi az, amiben továbblépett az előző rész után? Mivel tudna kedvet csinálni az olvasóknak – akár olyanoknak is, akik még az első részt sem olvasták -, hogy vágjanak bele a trilógiába?

A könyv egy szerelmi háromszöget mutat be, de nem a hagyományos értelemben, ahol a választás szinte egyértelmű lenne. Sok történetben az egyik szereplő egyértelműen a “nem”, míg a másik a “igen” irányába hajlik, ami megkönnyíti a döntést.

Ebben a történetben azonban mindhárom karakter folyamatosan fejlődik, gondolkodik, és küzd azért, ami valóban jó neki és amit igazán akar.

Több olvasóm visszajelzése szerint a könyveim akár önfejlesztő könyvként is megállnák a helyüket, hiszen rengeteg tudatosan beépített önismereti elemet tartalmaznak. Mindezt azért, hogy ne csupán egy átlagos romantikus regényt hozzak létre, hanem olyan pluszt is, amit az olvasók magukkal vihetnek. Az első rész után érezhető a karakterek fejlődése és a történet bonyolódása. Az izgalmak és rejtélyek mellett még a mellékszereplők is kapnak egy-egy saját történetszálat, így a második rész is rengeteg új fordulattal és mélységgel gazdagodik.

Miért adott egy bőséges lejátszási listát a regényhez „ráhangolódásként”? Mennyire szokásos ez más romantikus könyvekben?

Mivel én is szeretek olvasni, az írás és a munka mellett folyamatosan találkozom új ötletekkel. Sok könyvben láttam, hogy van hozzájuk kapcsolódó lejátszási lista, így gondoltam, hogy Az utolsó trilógiát is bővíthetném ezzel. Összeállítottam egy listát olyan zenékből, amelyek jól illenek a történethez és hozzám is. Az olvasók ezt már meg is hallgathatják Spotify-on az egyik online profilom linkjén keresztül: Az utolsó trilógia néven található meg.

Egy korábbi interjújában azt mondta, az alkotáshoz kifejezetten szereti, ha csend veszi körül. Ezeket a zenéket ezek szerint szintén csak a történetre való ráhangolódásként hallgatta? Vagy munka közben is?

Így van, én, amikor írok, a csend segít igazán elmélyülni a gondolataimban, így a zene inkább az ihlet forrása az alkotási folyamat előtt. A lejátszási lista számomra egyfajta ráhangolódás, ami megteremti a megfelelő hangulatot és inspirációt ad, mielőtt elkezdeném a munkát.

Mit tanult az eddigi regényeinek megírásából? Milyen (írói) tanulságokat vont le a maga számára, amit másokkal is szívesen megosztana? Miben érzi úgy, hogy fejlődhetne, esetleg mi az, amiben változtatni fog a továbbiakban?

A Szakításunk naplójánál szerintem még nem jegyzeteltem, vagy nem sokat, de Az utolsó hiba megírásakor már elkezdtem ezt a gyakorlatot. Ha egyik helyről a másikra mentem, gyalog vagy busszal, akár kocsival, és eszembe jutott egy ötlet, azt azonnal leírtam a telefonom jegyzetfüzetébe, hogy később ne felejtsem el. Ezek a feljegyzések sok pluszt adtak a történethez, és a könyv végi csavarok is így születtek meg.

Milyen szempontok alapján született ez az áthúzásos tipográfia a címben, és miért játszott el az előző regény (Az utolsó hiba) címével is? Volt esetleg más változat is?

Mivel ez egy trilógia, már az elején tudtam, hogy hasonló címet szeretnék adni a részeknek, így „Az utolsó” kifejezés biztosan szerepelt volna bennük. A hiba címhez kerestem egy hasonló szót, hiszen a folytatás szorosan összefonódik a történettel. Az áthúzással pedig azt kívánta kifejezni, hogy ez Az utolsó trilógia második része, a folytatás. Így, ha valaki a könyvesboltokban találkozik vele, már sejtheti, hogy a két könyv összekapcsolódik. Az ötlethez egyébként inspirációt adott Jamie Mcguire Gyönyörű Sorscsapás című könyvei, amelyek hasonlóan vannak megalkotva.

A trilógia köteteinek különösen jól sikerült a borítója. Tudna mesélni kicsit a születésükről, és hogy mi a szimbolikája a kicsit álomszerű rajzoknak?

Örülök, hogy sokaknak tetszenek a borítók, ugyanis a saját ötleteimből alkottuk meg. Egy egyszerű, de nagyszerű dizájnt szerettem volna, letisztultan. A második rész borítójánál is hasonló koncepciót követtem, mivel a két könyv szoros összefügg egymással. Így Tiara újra a középpontban szerepel, tengeri csillagokkal és kagylókkal körülvéve. A szimbolika azonban titok, amit a könyv elolvasása során deríthetünk ki, így nem árulhatom el a pontos jelentését. Az is segítség lehet, hogy egyes fejezeteknél is megjelennek ezek a motívumok, ami tovább fokozza a történet mélységét. Szívesen hallanám a tippeket is, hogy ki mit gondol, és mit jelentenek ezek a tengeri szimbólumok!

A közösségi médiában és az interneten is számos helyen jelen van, az olvasók folyamatosan nyomon követhetik írói életével kapcsolatos fejleményeket, híreket. Mennyi elfoglaltságot és figyelmet követel a sokféle platform napra készen tartása? Nem okoz (néha) gondot, hogy ezekkel foglalkozzon?

Nagyon sok időt igényel, hogy mindegyik platformra külön-külön készítsek tartalmakat heti vagy akár napi szinten, de természetesen megéri. Ezért is mondtam fentebb, hogy a munka nem áll meg a kiadás után sem. Rengeteg ötletem van, és Canva a legjobb barátom ebben. Az évek során belejöttem, és a tanulmányaimat is ezen a területen fejeztem be, ezért nem okoz számomra nagy nehézséget a tartalmak megalkotása. Néha kicsit soknak érzem az egészet emberi szempontból, de ilyenkor megpihenek egy-két napot, és újult erővel vágok bele a tartalmak készítésébe.

És hogy látja: milyen hatása van a sokféle kapcsolódási lehetőségnek a könyvek eladására? Megéri ilyen intenzív kapcsolatot fenntartani az olvasókkal? Vagy inkább más szempontból értékesek ezek a platformok (például olvasói vélemények, visszajelzések, imázsépítés stb.)?

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat számít, hogy napi vagy heti szinten folyamatosan posztolok és tartalmakat készítek online. Ha ezt nem tenném, a könyveim nem lennének a köztudatban, ami valószínűleg az eladási rátákat is csökkentené. Szerencsére azonban ez nem így van. Nagyon fontos számomra a marketing, és bízom abban, hogy a könyveim a továbbiakban is minél több emberhez eljutnak, és az érdeklődők a jövőben is megvásárolják őket.

Heti szinten kapcsolatban állok sok olvasómmal, és vannak olyanok is, akik közel kerültek hozzám.

Ezen tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy megéri az intenzív kapcsolattartás, hiszen rengeteg olvasói véleményt és pozitív visszajelzést kapok. Ezúton is szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak és érdeklődőmnek a támogatást!

Ha az előzőekből következtetünk, akkor nagyjából jövő tavaszra, kora nyárra várható a trilógia befejező része. Tényleg így tervezi, vagy vannak más szempontok, körülmények is, amelyek miatt más lesz a menetrend? És mit szabad elárulni a befejező részről előzetesen?

Egyelőre nem oszthatok meg pontos információkat a trilógia befejező részéről, így azt sem mondhatom el, mikor várható a megjelenése. Az viszont biztos, hogy érdemes lesz rá várni. Az olvasók már megszokhatták, hogy mindig újabb titkokkal, árulásokkal és meglepő csavarokkal érkezem, amelyek, remélem, hogy elnyerik a tetszésüket. Egyelőre ennyit árulhatok el, de addig is szeretném hagyni, hogy a trilógia első két része még jobban berobbanjon a köztudatba, hogy minél többen várják Tiara történetének a befejező részét.