A tökéletes nő
Az ominózus este azon ritka alkalmak közé tartozott, amikor mindhárman otthon voltak, s a lakásban csend, és nyugalom honolt.
A férfiak – apa és fia – kedvük szerint ejtőztek, ki a fotelban, ki a heverőn, és még a tévé se volt bekapcsolva. Itt ugyan a hitelesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy pár napja elromlott, és mivel az asszony nem ért rá, így a megcsináltatás is váratott magára.
Száz szónak is egy a vége, igazi békebeli idill volt, csupán az asszony tett-vett még odakünn, egy kis mosogatás, rendrakás a konyhában, szemét levitele, megágyazás, stb., de hát ez minden este így volt, erre kár is szót fecsérelni. Tehát jól elvoltak.
Mivel az apa már az újságját is kiolvasta, más dolga nem lévén, beszédbe elegyedett a fiával. Hamarosan a nőkre terelődött a szó, ami nem is csoda, hiszen a beszélgetők egyike még csak most töltötte be a tizenötödik életévét.
Apa – kezdte –, tudod milyen nőt tudnék én elképzelni magamnak? Na, halljuk – mondta az apa -, és egész testével fia felé fordulva, valódi érdeklődéssel leste a szavait.
Hát először is, legyen olyan szép, hogy fiatal korát követően még harminc év múlva is jól nézzen ki. Ez feltételezi, hogy ne hízzon el, és teljes mértékben adjon magára, beleértve ebbe az öltözködést, a frizurát, a sminkelést és a kézápolást is.
Aztán fontos, hogy okos és rafinált legyen, hogy ha én bajba kerülnék, legyen aki átlátja a helyzetet, és a jó ötleteivel ki tud húzni a pácból.
A műveltség nagyon fontos, legyen diplomája, beszéljen nyelveket, de ne legyen emiatt beképzelt.
Legyen ugyanakkor önfeláldozó, ápoljon, ha lebetegszem, s öreg koromra legyen támaszom akkor is, ha már nem leszek ilyen jóképű. Ha netán vérre, vagy szervre lenne szükségem, önként ajánlja fel – persze csak akkor, ha egyezik a vércsoportunk.
Természetesen legyen bátor, hogy ha kell, engem mindenkor szóban és tettben megvédelmezzen.
Alapvető elvárásom, hogy fix munkahelye, biztos keresete legyen, anyagi javait ossza meg velem, ne sajnálja tőlem a pénzt se szórakozásra, se ételre, ruhára.
Szorgalmas is legyen, lássa el magas színvonalon a háztartási munkákat, tartson mindent tisztán, az ingeimet, trikóimat, fehérneműmet vasalja, a cipőmet rendszeresen fényesítse ki.
Ne kérje és ne is várja el, hogy segítsek a házimunkában, hiszen az az asszonyok dolga.
Ne legyen nagy baráti köre, a szabadidejét szentelje a családjának, ne járjon el a barátnőivel szórakozni, pletykálni.
Ne szórja a pénzt, legyen takarékos és beosztó, de azt tartsa szem előtt, hogy én ne szenvedjek semmiben se hiányt.
Főzzön jól, ismerje és rendszeresen készítse a kedvenc ételeimet.
Álljon ki mellettem mindig, akkor is, ha valamit elszúrtam, s tartson ki mellettem jóban-rosszban, akár ha börtönbe jutok, akkor is.
Itt megállt a beszédben, hogy levegőt is vegyen, mivel az eddigieket mind egy szuszra sorolta fel. Az apja, kihasználva ezt, rákérdezett: Mondd csak, nem felejtettél ki valamit?
Ja, persze, hát szeressen nagyon, s én legyek számára a legfontosabb.
Befejezted? – érdeklődött az apa. Ez mind nagyon szép. De szerinted, létezik ilyen ideális nő, aki érted mindezt megtenné?
A beállott pillanatnyi csendben az asszony hangja hallatszott odakintről. Az ötvenévesen még mindig csinos asszony, aki egy cseppet sem hízott el, be se ment a nappaliba, úgy sorolta: kisfiam, a ruháidat, fehérneműdet kivasaltam, a cipőd is fényes, a kedvencedet készítettem holnap reggelire. Kipótoltam a zsebpénzedet, megveheted a trikót magadnak, és elmehetsz a moziba is. Az osztályfőnöködnek megmondtam, én tudom, hogy te sohasem puskázol, és javítsa ki azt az igazságtalan matek kettesedet. Hétvégére kihívhatod a barátaidat a nyaralóba, már mindent előkészítettem a szalonnasütéshez, remélem, jól érzitek majd magatokat…. Na, megyek aludni. Jó éjszakát édes kisfiam! Tudod, hogy nagyon szeretlek…