Lehet-e egy fan fiction önmagában értékes?
Írtam már korábban arról, hogy szerintem igenis érdemes fan fictiont írni, de a minap még biztosabb lettem ebbéli meggyőződésemben, amikor elolvastam Jean Rhys életének fő művét, a Wide Sargasso Sea-t. Ez az alig több mint százoldalas regényke, melyet Rhys oly sok éven át írt, egy kreol lányról szól, Antoinette-ről.
És ez egy fan fiction történet.
A lány édesanyja Martinique szigetéről kerül Jamaikára, ide megy férjhez. Fehér bőrű nő, első és később második férje is európai ember, ami nem olyan tény, amit a szigetlakók elviselnének, ezért a család sok megpróbáltatáson megy keresztül. A regény elején azonnal a bonyodalomba csöppenünk, hamar eljön a pillanat, hogy a felszabadított rabszolgák felgyújtják a család házát, és az anya első házasságából származó fia a tűz következtében meghal.
A nő beleőrül. Lányának nevelését a mostohaapa veszi át, zárdába küldi a gyermeket, majd amikor eléri a felnőttkort, férjet keres neki. A férj neve nem jelenik meg a regényben, de ha nem tudnánk, kiről van szó, akkor is rájönnénk. Az első nyom, hogy a férj Bertának szólítja feleségét, tekintet nélkül arra, hogy a nőnek már van neve. A második, ami árulkodik a világról, melybe Rhys beleszőtte a történetét, a Grace Poole nevű ápoló, akinek egy angliai helyszínen az a dolga, hogy egy nagy kastélyban egy időközben megőrült nőre vigyázzon – aki titokban képes kiosonni a zárt lakrészből, és gyertyát fogva bolyong a folyosókon, ha ahhoz van kedve.
Ez a momentum már egyértelműsíti, hogy a férj Mr. Rochester, a könyv címe pedig, melyből a fan fiction született: Jane Eyre.
A Wide Sargasso Sea épp úgy bevonult az irodalmi kánonba, mint a Jane Eyre – a maga nemében is érdekes, korát meghazudtoló mű ez, realista ábrázolásmódjával, de ha hozzávesszük, hogy Rhyst leginkább Mrs. Rochester alakja érdekelte az alapműben, és az ő történetét írta meg, kiterjesztve a Jane Eyre valóságát, teljesebbé téve az események univerzumát, úgy még inkább szembeötlik a könyv forradalmi újító értéke.
A kötet ugyanis sok mindent megváltoztatott. Már korábban is megjelentek Sherlock Holmes-történetek nem Doyle tollából , de ebben az évben (1966-ban jelent meg Rhys könyve) mutatták be a Star Trek c. filmsorozat első epizódját, ami akkora fan fiction írói lázzal járt, mint manapság a Twilight, A szürke ötven árnyalata (ami maga is Twilight fan fictionként indult) és a Harry Potter fan fictionök gyártása. Ugyanebben az évben adták elő a Hamlet spin-offját, a Rosencrantz és Guildenstern halott c. művet is. Ennek írója, Tom Stoppard, valamint Jean Rhys a magasirodalom felől közelítették meg a fan fictiont, ráadásul Stoppard a színpadot használta, míg a Star Trek-sztorik írói laikusok voltak; mégis a tény, hogy e két esemény egyszerre történt, átírta az olvasók viszonyát a könyvekhez. Ami eddig egyoldalú viszony volt, most hirtelen csatornává vált: az olvasók visszaírhattak a szerzőknek, elmesélhették nekik, hogyan látják ők a karaktereket.
A fan fiction erről szól: mi is elmondhatjuk, mi mindent képzelünk el még a megírt karakterekkel a könyv határain túl.
Hogy szabad-e, az már egy másik kérdés
Rhys idejében még nem védte az eredeti szerzőket a jog, de azóta megváltozott a világ.
Azokat a műveket átdolgozhatjuk, kiegészíthetjük, melyeknek írója legalább 70 éve halott. De a kérdés ennél kicsit bonyolultabb, mert USA-ban hoztak korábban egy olyan rendeletet, amely azt kötötte ki, hogy az 1978 előtt kiadott művek a publikálásuk után 75 évvel válnak közkinccsé, majd ezt a rendeletet módosították, 95 év lett a hossza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden olyan történetet átdolgozhatunk, ami 95 évvel ezelőtt jelent meg először. Idén a 2020-95 = 1925 előtt írt műveknek már bármilyen átírása megjelentethető úgy, hogy a szerző (fordító) szabadon szedhet utána bevételt.
Kíváncsi vagyok, milyen mértékben jelennek meg ezek a történetek a piacon, hisz egyre több író nyúl a régi történetekhez, és dolgozza át például a klasszikus Andersen-meséket.
Vajon divatba jön-e megint Aldous Huxley és Edith Wharton?
Nádasi Krisz író, szerkesztő