„»A tudás hatalom«, de szerintem az írás is az”

Először jön az ihlet, aztán elkap a gépszíj és ilyenkor szinte „felrobban az agyam” – fogalmazza meg, mi történik vele írás közben Mary G. Grant, alias Zachárné Králik Petra, akinek nemrég jelent meg első regénye, az Esküvői kalamajka. A Könyv Guru Kiadónál napvilágot látott romantikus történet szerzőjével arról is beszélgettünk, miért az esküvőszervezés körül forog a regény cselekménye, hogyan használta fel saját jellemvonásait és a környezetében élők karaktereit a szereplők megformálásához, miként alkotta meg írói álnevét, és mi alapján döntötte el, hogy érdemes lesz kiadnia a már évek óta kész kéziratát.

A regény története négy barátnő sorsát követi, de a középpontban egy esküvő szervezése áll. Mi inspirálta erre a sztorira? Volt valami személyes élménye, ami hatott Önre ennek kapcsán?

Közgazdász végzettségem van, de konferencia-szervező szakirányon végeztem az egyetemen és nagy vágyam volt, hogy esküvőszervező legyek. A szakdolgozatomat is ebből írtam, és volt szerencsém esküvőkön is dolgozni. Az életem azonban másképp alakult, így végül nem lettem esküvőszervező, de az esküvők iránti rajongásom töretlenül megmaradt. Innen jött az esküvős témaötlet.

És az mikor jutott eszébe, hogy ebből a történetből regényt írjon? Milyen szempontokat mérlegelt, mielőtt eldöntötte, hogy kiadja az Esküvői kalamajkát?

Gyerekkorom óta imádok olvasni és középiskolás korom óta nagyon szeretek írni is. Már akkor is több, rövidebb történetet írtam. Ez a szenvedély az egyetemen is megmaradt, és igazából akkor határoztam el, hogy egyszer mindenképpen szeretnék írni egy regényt. Amikor eszembe jutott ez a téma, nem is volt kérdés, hogy ez lesz az a bizonyos történet, amiből regény lesz. A kézirat már hat évvel ezelőtt elkészült. Akkor nagyon örültem, hogy sikerült megírnom egy regényt és ez nekem elég is volt. Azóta néha elővettem, beleolvastam, tökéletesítgettem, de nem is gondolkodtam a kiadásán. 2024 nyarán a kislányom belenyúlt a telefonomba, miközben néztem rajta valamit, és fogalmam sincs, hogy mit csinált, de behozott egy oldalt, amin egy kiadó hirdette magát. Ekkor jutott eszembe, hogy talán itt az ideje elővenni az Esküvői kalamajkát, lássuk mit mondanak róla a profik. Elküldtem több kiadónak is és legnagyobb meglepetésemre több helyről is pozitív visszajelzést kaptam. A Könyv Guru volt a legszimpatikusabb és mindenki dicsérte. Igazából több szempontból mérlegeltem először, hogy megéri-e kiadni a könyvet: mind anyagi oldalról, mind egyéb szempontokból. Ugyanakkor bennem volt az is, hogy írtam egy regényt, amire azt mondja a kiadóvezető, hogy érdemes a kiadásra. Aztán végiggondoltam, hogyan vesz valaki könyvet.

Hogyan veszek meg én egy könyvet? Ha tetszik egy borító, elolvasom a címét. Ha tetszik a cím is, elolvasom a fülszöveget. Ha megfog a fülszöveg, megveszem a könyvet.

A férjem is biztatott, hogy itt a lehetőség, hogy megvalósítsam az álmomat és tudtam, hiszek abban, hogy az Esküvői kalamajka van annyira jó könyv, hogy megvegyék és szeressék az olvasók.

Miként formálta meg a főszereplőt, Sarah-t? Van benne valami Önből?

Úgy gondoltam az legyen a főszereplő, aki szervezni fogja az esküvőt, hiszen ez a kiindulópontja az egész cselekménynek. Mivel nekem is ez a szenvedélyem, itt már meg is született a párhuzam Sarah és köztem. Egy esküvőszervezőnek precíznek, pontosnak, kreatívnak kell lennie és persze az sem árt, ha kötélidegekkel rendelkezik. Fontosnak tartottam, hogy meglegyen számára a kihívás és a bizonyítási vágy, ugyanakkor olyan karakternek alkottam, aki nagyon realista, de egyúttal van benne kellő humorérzék ahhoz, hogy bármit túléljen. Mindenképpen szerettem volna, ha olyan karakter, aki hisz az igaz szerelemben, de ugyanakkor szkeptikus is a múltja miatt, még akkor is, ha az igaz szerelem épp az ajtaján kopogtat. Az esküvők iránti szenvedély, a precizitás, a humoros felfogás abszolút közös vonásunk, illetve az is, hogy romantikusak vagyunk, hiszünk az igaz szerelemben és abban, hogy semmi sem történik véletlenül. Talán Sarah az egyetlen olyan karakter, aki leginkább közel áll a valósághoz, de ő sem mindenben.

A történetben több sors is összefonódik. Hogyan találta ki a karakterek (Jenny, Rachel és Demi, illetve Sarah) közötti kapcsolódásokat és konfliktusokat?

Szerintem minden író merít az íráshoz ötletet a környezetéből. Ez velem sem volt másképp. A négy barátnő karakteréhez a saját baráti környezetemből merítettem ihletet. Nem mondom, hogy létező emberek, mert nem azok, de egy-egy tulajdonságuk nagyon is valós, ahogy a kapcsolódásuk is egymáshoz. A baráti körömben volt olyan kapcsolat, ami hasonló volt Demi és Jason kapcsolatához és hasonlóak voltak a konfliktusok is emiatt. Így alakult ki a fő konfliktus alapötlete, amit aztán jócskán továbbfejlesztettem, illetve egy esküvő köré építettem.

Milyen módszerrel építette fel a cselekményt? Készített például részletes vázlatot, vagy inkább ösztönösen írt?

Van egy füzetem, ahova fel szoktam írni az ötleteimet. Először mindig leírom az alapgondolatot, ami eszembe jut a történetről, kikről szól, mi történik. Ez az Esküvői kalamajka esetében úgy nézett ki, hogy legyen négy barátnő, legyen egy esküvő, ami valami miatt veszélybe kerül. Innen indultam.
Utána kezdem el kidolgozni, hogy akkor pontosan hány szereplő is van, hogy hívják őket és hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Következő lépésként kitalálom a foglalkozásukat, és írok egy-egy rövid karakterjellemzést mindegyikről. Aztán, ahogy elkezdem végiggondolni a cselekményt, egyre több ötletem lesz, amiket mind felírok a füzetembe. Ha ezekkel megvagyok, utána szoktam leülni a laptop elé és ténylegesen elkezdeni írni a regényt. Közben persze ismét ötleteim támadnak, amiket szintén feljegyzek, hogy ne felejtsem el. Van, amikor egy-egy történés, de van olyan is, amikor konkrét párbeszéd jut eszembe. A füzetem rejti ezeket a „kincseket”, de amikor írok, akkor abszolút ösztönösen jön minden. Úgy szoktam fogalmazni, hogy először jön az ihlet, aztán elkap a gépszíj és ilyenkor szinte „felrobban az agyam”.

A regény utolsó mondata, és ezzel nem spoilerezünk sokat: „Ha igazán akarsz valamit, és
elég kitartó vagy, akkor semmi sem lehetetlen”. Mit remél, ezen kívül mit visznek még magukkal az olvasók a könyvből? Van valamilyen további üzenet, amit szeretett volna közvetíteni?

Ez a könyv egyszerre szól a barátságról, a szerelemről és az álmainkról. Fontos, hogy az emberek kövessék az álmaikat, legyen szó munkáról, utazásról, hobbiról, vagy bármiről. Ha tudjuk, hogy mit szeretnénk, akkor higgyünk magunkban és ne hagyjuk magunkat eltéríteni a céltól. Ugyanígy nagyon fontosak az emberek életében a barátságok is. A barátság sokszor összefonódik a szerelmi életünkkel, elvégre nem biztos, hogy az aktuális partnerünk és a barátaink kedvelik egymást. Lényeges szempont, hogy hallgassuk meg mindkét oldalt, sose csak az egyikre figyeljünk. Mindig tanuljunk a hibáinkból, és ha valaki figyelmeztet arra, hogy rossz úton járunk (ismét), akkor érdemes ezen legalább egy picit elgondolkodni. Nem szégyen beismerni, ha hibáztunk. Illetve az is megfontolandó, hogy érdemes-e a biztosat otthagyni egy bizonytalanért.

Miért választotta a ma már meglehetősen keveset használt, kicsit talán gyerekmeséket idéző „kalamajka” szót a címbe? Milyen más változatok voltak a címre?

Mindenképpen olyan címet szerettem volna, amiben szerepel az „esküvő” szó és már a címből kiderül, hogy ezzel az esküvővel nincs minden rendben. A „keveredés” és „gubanc” szavak kevésnek, a „káosz” és „katasztrófa” meg túl erősnek tűntek. Ez pedig egy olyan szó, ami szerintem – mint ahogy Ön is fogalmazott – gyerekmesékre hajazva „kedvesen és mókásan” jelzi, hogy valami nem stimmel. Igazából a címet nagyon hamar kitaláltam, a regényt még alig kezdtem el írni, mikor a cím már végleges volt.

Milyen megfontolásból választott magának írói álnevet, és miért épp ezt?

Sajnos úgy vettem észre a tapasztalatok és a felmérések alapján, hogy valamiért a magyar szerzők könyveit kevesebben olvassák. Másrészt a saját nevem túl hosszúnak bizonyult, ezért döntöttem az írói álnév mellett. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen az, mindenképpen olyat szerettem volna, ami teljes mértékig kapcsolódik hozzám. A „Mary”-t a nagymamám tiszteletére választottam, mert ő volt az, aki mindig hitt bennem és bátorított, hogy folytassam az írást. A középső „G.” betű a férjem és a kislányom nevének jelentéséből keletkezett. A „Grant” pedig a könyv egyik pozitív férfi karaktere, Benjamin Grant után született, ezzel is örök emléket állítva a legelső könyvemnek.

Van egy megszokott napi rutinja az írásra? Mikor és hogyan talál időt erre? És hogyan kezeli az írói blokkot vagy az olyan helyzeteket, amikor nem jön az ihlet?

Korábban, még amikor az Esküvői kalamajkát írtam, akkor mindig esténként, munka után, illetve hétvégén írtam. Most, hogy van egy kislányom, már nehezebb a helyzet. Ilyenkor az írás az alvásidőkre korlátozódik. Senki sem szereti, amikor „alkotói válságban” szenved. Főleg, ha már nagyon közel a cél. Én sem vagyok túl boldog, amikor nem tudok haladni a regénnyel, mert megakadtam és nem tudok elmozdulni semerre. Ennek ellenére nem szoktam rágörcsölni. Ilyenkor félreteszem, mással foglalkozom, sétálok egyet, zenét hallgatok, aztán majd megjön az ihlet. Én az Esküvői kalamajka háromnegyedénél akadtam meg. Meg volt már a legvége is, de egyszerűen sehogy sem bírtam összekötni a kettőt. Legalább egy hónapig nem nyúltam hozzá, mire végre hirtelen megszállt az ihlet és sikerült túllendülnöm a blokkon.

Melyik részét élvezte legjobban a könyvírás folyamatának? És melyik volt a legnehezebb?

Az egészet! Komolyan, imádtam minden pillanatát. Nem tudnék kiemelni csak egy részfolyamatot, mert az első betűtől az utolsóig élveztem. A legnehezebb talán az volt, amikor már nagyon közeledtem a könyv végéhez és tudtam, hogy hamarosan el kell búcsúznom szeretett karaktereimtől. Persze csak képletesen, hiszen ők most már mindig velem maradnak.

Miben változott az írásról alkotott képe most, hogy befejezte első könyvét? Mit tanult ebből a folyamatból, és mit tanácsolna ezek alapján azoknak, akik az első regényük írását most kezdik?

Szokták mondani, hogy „a tudás hatalom”, de szerintem az írás is az. Hiszen az ember elkezd egy regényt írni, ahol megalkotja a karaktereket, a kinézetüket, a jellemvonásaikat. Felelős minden mozzanatukért, a döntéseikért. Úgy alakítja a történetüket, ahogyan csak szeretné és a legjobb, hogy egy regényben igazából bármi megtörténhet, a határ a csillagos ég. Mielőtt írni kezdtem, mindig úgy gondoltam, hogy nem vagyok kreatív, mert nem vagyok ügyes igazából semmiben.

Az írás viszont egy teljesen új világot nyitott meg számomra, és rájöttem, hogy de igen, én is kreatív vagyok, csak másképp.

Igazság szerint, mire befejeztem a regényemet, csak még jobban megszerettem az írást. Nagyon sok tapasztalatot szereztem és leírhatatlan érzés volt, amikor befejeztem a könyvet és tudatosult bennem, hogy írtam egy regényt. Arról nem is beszélve, amikor kiadták és a kezemben tartottam a végeredményt. Azt tudom tanácsolni azoknak, akik most kezdik az első regényük írását, hogy higgyék el, menni fog. Nem szabad kapkodni. Akkor írjanak, amikor ihletük van, nem szabad erőltetni semmit, minden jönni fog magától. De talán a legfontosabb, hogy higgyenek önmagukban és soha ne adják fel!

Kapott már visszajelzéseket a könyvére (esetleg béta olvasóktól)? És miként kezeli a kritikát, akár a szerkesztőtől, akár az olvasóktól?

Igen, többektől kaptam már visszajelzést, egyelőre mind pozitív, aminek szívből örülök. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni és biztosan lesz olyan, akinek nem fog annyira tetszeni. Ezzel semmi probléma nincsen, hiszen nem vagyunk egyformák. Az építő kritikákat nagyon szívesen fogadom, hiszen ebből én is csak tanulni tudok. Így mindenkinek üzenem, aki elolvassa a könyvet, hogy mondja el/írja meg az őszinte véleményét, mert az nekem is nagy segítség egy esetleges következő regényhez.

A regény végén történtek fényében akár folytatást is lehetne írni az Esküvői kalamajkához. Készül erre, talán már el is kezdte? Ha nem, van esetleg más regényötlet a fejében?

Úgy gondolom, hogy az Esküvői kalamajka története ezen a ponton véget ért. A szereplők sok mindenen átmentek, sok minden történt velük és szerintem sikerült elérnem az egyes karakterek életének tökéletes befejezését. Jelenleg egy új regényen dolgozom, amiről egyelőre nem szeretnék sokat elárulni, de az biztos, hogy abban is lesznek humoros női és férfi karakterek, váratlan fordulatokban sem lesz hiány és kicsit betekintést nyerhetünk a skót felvidék szépségeibe.