„A világban a sokféleség, a változatosság a legérdekesebb”

Matematikusként azt hitte, a kisujjában van a perspektíva, de rájött, érdemes mélyebben is foglalkozni ezzel a kérdéssel, hogy jobban megértse a művészeteket, a fotózást, a térbeli világ leképezését kétdimenzióba – meséli Kertész Viktor matematikusprofesszor, miért kezdett bele három éven belül a harmadik könyvébe, a Síkba zárt tér megírásába. A Könyv Guru Kiadónál megjelent kötet szerzője azt is elmondja, mit tanulhatunk a művészeti alkotásoktól, mi segíti a könyvírásban, és hogyan lehet jobb fotós az olvasó a könyve által.

Új könyve a háromdimenziós világ kétdimenziós, síkbeli leképezésének problémáival és érdekességeivel, a perspektívával foglalkozik behatóan. Miért nyűgözi le a képalkotásnak ez a lehetősége? Miért fontos ezt mindenkinek jobban értenie?

Nem biztos, hogy mindenkinek fontos ezt jobban értenie. Engem ez a téma nagyon érdekel, sőt lenyűgöz. Annyiféle érdeklődés, szenvedély, gondolkodás létezik. Ha minket valami megragad, akkor biztosak lehetünk, hogy nem vagyunk ebben egyedül. Bizonyosan ez másokat is megérint.

A Síkba zárt térben kulcsszerepet kap a képzőművészet. Matematikusként hogyan közeledett a műalkotásokhoz? Azokban is a matematikát kereste? És milyen szerepet tölt be az életében a művészet? Gyakran foglalkozik ilyesmivel, jár kiállításokra?

A képzőművészet nekem nagyon fontos, életem szerves része. Ifjúkoromban tanultam rajzolni. Olyan szerencsém volt, hogy az akkor működő szabadiskolákban igen neves művészek oktattak. Feleségemmel nagyon gyakran járunk múzeumokba, látogatunk kiállításokat. Erre itthon számtalan pazar alkalom van. Rengeteget utaztunk (öt világrész, ötven ország), és mindenhol felkerestük az ilyen lehetőségeket. Soha nem kerestem matematikát a művészetben.

A tér leképezése síkba, a perspektíva, a látás mechanizmusa, az optikai csalódások és hasonló, a könyvben szereplő témák nem ismeretlenek az olvasók, diákok előtt, ezekkel sokszor a közoktatásban is találkoznak már az emberek. Mik voltak azok az új szempontok, amelyek alapján a könyvét megírta? Miben tud újat nyújtani az olvasóknak ezekben a témákban?

Lehet, hogy mindez sok ember számára jól ismert. A kiindulási inspirációm a könyv megírásához elég érdekes. Egyik unokám építészmérnöki egyetemre jelentkezett. Segítettem neki a felkészülésben. Korábbi tanulmányaim alapján úgy gondoltam, a kisujjamban van a perspektíva. Miközben átvettük az anyagot, világossá vált, hogy mélyebb az elméleti háttér, mint amit általában a művészi alkotás közben felhasználnak. Akkor kezdtem mélyebben foglalkozni az elmélettel. Igyekeztem a számomra nyitott kérdéseket megválaszolni a kutatással megszerzett ismereteim alapján.

Melyek a legfontosabb ismeretek, amelyeket át akart adni az olvasóknak? Dióhéjban meg tudja fogalmazni őket?

Tapasztalatból tudom, hogy a műalkotások élvezetét az ember nem könyvből tanulja, hanem elsősorban a kiállítások, múzeumok látogatása során észrevétlenül jut el oda, hogy egyre jobban képes meglátni a műremekekben található valamennyi szépséget. Aki nem gyakorlott szemű tárlatlátogató, az kevesebbet lát meg egy műalkotásban, mint amennyit az tartalmaz. A könyvben sok gyönyörű remekműről elmondtam a gondolataimat. Aki nálam jobban ért a festményekhez, az talán vitatkozna velem, de a kevésbé járatos olvasónak remélem segítek a műalkotások megértésében és élvezetében.

És miben változtat(hat)ja meg az olvasók életét, ha átrágják magukat a könyvén? Jobban fognak tudni fényképezni? Értőbb szemmel járják majd a múzeumokat? Másképp néznek a közösségi médiát és egyáltalán az életüket elöntő vizuális anyagokra?

Távol állok a profi vagy művészi fotósoktól. De laikusan is lehet jó fotót készíteni. Az okostelefonok világában mindenki számolatlanul készíti a fényképeket. Sokan egészen elemi hibákat vétenek. Ismét csak azt tudom mondani, hogy remélem, ebben is tudok a figyelmes olvasónak némi információval segíteni. Talán a múzeumokat is értőbb szemmel járja, aki elolvassa a könyvet. És igen, talán a minket körülvevő vizuális anyagot is értőbb szemmel nézi majd az olvasó.

Van kedvenc műalkotása/ábrája, amelyen a témájával kapcsolatban a legtöbb érdekességet tudja elmagyarázni, bemutatni?

Nincs kedvencem. Elvből sincs. Mert szerintem a világban a sokféleség, a változatosság a legérdekesebb. Gyönyörködöm például a reneszánsz képek mesterien megszerkesztett perspektívájában, de ugyanúgy élvezetet nyújt a modern festészet, ahol a művész sokszor felrúgja a perspektíva törvényeit. Igaz, ezt nem tudatlanságból teszi, hanem tudatos művészi megfontolásból. Ugyanezzel a szemmel tekintem a fotókat, díszítőművészetet, szobrászatot, építészetet…

Rengeteg műalkotás és fotó reprodukciója szerepel a kötetben. Nem drágították meg ezek a kiadást? Milyen szempontokat kell figyelembe venni annak a szerzőnek, aki hasonlóan illusztrált kötetet szeretne kiadni?

De, nagyon is drágították. Nem mindig lehetséges olcsón minőséget produkálni. Úgy gondolom, hogy nyomdatechnikailag ez a könyv minőség.

Hogyan dolgozott, gyűjtött anyagot a Síkba zárt térhez? Előbb voltak meg a gondolatai és azokhoz keresett illusztrációkat, vagy régóta gyűjtögette a képeket és ábrákat egy esetleges könyvtervhez, amiket aztán most összerendezett?

Természetesen előbb voltak a gondolataim, amelyekhez anyagot gyűjtöttem. De ezek visszahatottak rám, új gondolatok születtek. Az egész könyvírásban számomra ez a legizgalmasabb, a legérdekesebb, ezt hatalmas szenvedéllyel csinálom.

Bő három év alatt a harmadik kötete jelent meg, és mindegyikhez komoly szintetizáló munkára, nagy szellemi energiákra volt szükség. Honnan, miből merít erőt ehhez az intenzív munkához? Mi esik nehezére, és a könyv írásának melyik része, ahol a leginkább elemében van?

Nem igazán kell erő ahhoz, amit szívesen, szenvedéllyel csinálunk. Az ilyesmit nem is tudom munkának nevezni. Ez szórakozás, hobbi. Persze aztán ehhez járul egy csomó tevékenység, ami sokszor valóban fáradságos munka, sokszor robot. Képzelje el például, hogy már összegyűjtött és megszámozott 100 képet. Aztán kiderül, hogy az elejére még be kell tenni néhányat. A képek számozásait, az összes hivatkozást mind módosítani kell, és nem szabad hibát véteni, mert katasztrófa, ha rossz ábrára utalunk a szövegben.

Három kötete közül melyik tartja a legsikerültebbnek? És melyiket a legolvasmányosabbnak, a legszélesebb közönség számára befogadhatónak?

Hogy melyik a legsikerültebb? Azt ne én döntsem el. A célközönségről szívesen nyilatkozom. Az első két kötetről tudom, és írás közben is tudtam, hogy csak egy szűk réteghez szólhat. De hát erre is szükség van, nem? A harmadik talán szélesebb körben is érdeklődésre tarthat számot. Mindhárom könyv belőlem jött, kikívánkozott. Nem a siker lebegett a szemem előtt.

Érkezik a közeljövőben egy negyedik is? Ha igen, milyen témában?

Már egy rövidebb negyedik készen is van. Ha elárulom a témát, akkor biztosan sok ember elmosolyodna: na, megint valami elvarázsolt, távoli dolog! Hát igen: a végtelenről szól. Azt akarom megmutatni, hogy a látszat ellenére ez mennyire hétköznapi fogalom, milyen szervesen, bár sokszor észrevétlenül él bennünk. Lehet, hogy meglepő, de az ötödiken most dolgozom. Ennek a témája a színek világa.