„Az írás megszabadít a belső démonoktól”

„A tudományos-fantasztikus műfaj képviselőjeként szépen néznék ki, ha nem használnám a modern világ nyújtotta előnyöket és lehetőségeket” – magyarázza Quinn H. Lennox, alias Volentics András, miért készített honlapot, facebook és instagram oldalakat is új regényének. A Beronis – Megapoliszi álmok című, a Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent mű szerzője az interjúban mesél arról is, hogyan kell trilógiát szerkeszteni, miként hozott létre egy teljesen új világot és miért tud mindig időt találni a regénye írására.

Első kötete, a Beronis – Megapoliszi álmok egy trilógia első kötete is egyben. Hogyan jött az ötlet, hogy egyből ilyen nagy vállalkozásba fogjon? Túlnőtt a történet az egyben kiadható kereteken, vagy rögtön ilyen nagy ívűnek tervezte a sztorit?

Mindez engem is váratlanul ért. Már egészen fiatal gyerekkorom óta foglalkozom írással, történetek kitalálásával, saját naplót is vezetek, amit egyébként mindenkinek javaslok, akik írói ambíciókat dédelgetnek magukban. Gyerekkori szokásom volt, hogy ha például valami nagyon jó filmet láttam, ami nagyon megfogott, azonnal „megregényesítettem”, azaz megírtam annak az adott filmnek a regény-változatát, de persze ezek még nagyon kezdetleges szárnypróbálgatások voltak. Később aztán automatikusan jött, hogy saját történeteket találjak ki, valami eredetit.

A legtöbb író mindig azért próbál megalkotni valamit, egy világot, egy történetet, hogy azon keresztül megpróbálja visszaadni azokat az élményeket, melyek fiatalon, gyerekkorában érték, mikor valami olyan könyvet olvasott vagy olyan filmet látott, melyek nagy hatással voltak rá, vagy esetleg a személyes tapasztalatait, az életben ért pozitív vagy negatív élményeit szeretné átadni. Rám ez mind igaz.

Mindig is imádtam a filmeket és a könyveket, minden műfajt nagyon szeretek a tudományos fantasztikumtól kezdve a fantasy-n át, a horrorig, és a valóságban is számtalan élmény ért, mely élmények természetesen mind bele vannak szőve a főszereplő, Ginen Beronis életébe. A személyes történetek, valós karakterek jelenlétét azért tartottam fontosnak a fantasy és sci-fi elemek mellett, mert ezek adnak súlyt a történetnek, ettől válik hitelessé, illetve az a mondanivaló is benne van, hogy főbb jellemvonásaink, tulajdonságaink a távoli jövőben sem fog változni, mi ilyenek vagyunk, ettől ember az ember.

Elkészítettem egy vázlatot, melynek a pontjai mentén elkezdtem a regény kidolgozását, de aztán menet közbe rá kellett jönnöm, hogy ez sokkal nagyobb sztori annál, hogy egy könyvben el lehessen mesélni az egészet. Rengeteg olyan gondolat és érzelem jött fel a felszínre a könyv írása közben, melyekre nem is számítottam, hogy ott vannak bennem. Azt mindig is tudtam, hogy az írás egyfajta terápia, így az ember megszabadulhat saját belső démonaitól, azáltal, hogy kiírja azokat magából.

Hogyan építette fel a Beronis világát, amely egy távoli bolygón, a jövőben játszódik? Mekkora munka egy ilyen új világ kidolgozása? Mire kell a legjobban ügyelni közben?

A naplómnak és a jegyzeteimnek köszönhetően rengeteg minden már adott volt, de persze ezeken is alakítgatni, farigcsálni kellett a megfelelő művészi hatás elérése érdekében. Már az elejétől fogva fontosnak tartottam a valósághűséget és a hitelességet, hogy hús-vér karakterek jelenjenek meg a könyv lapjain, hiszen akkor miért követnénk őket fantasztikus útjaikon? Ha nem tudunk együttérezni velük, az egész cselekmény veszít a súlyából, és minden érdektelenné válik, hacsak nem kifejezetten csak a szórakoztatás a célunk, amivel persze nincs semmi gond, de én szeretnék ezen túl is átadni valamit, valami mondanivalót, melyet az emberek aztán magukkal vihetnek a könyv elolvasása után is.

Szerencsére a Beronis világa, a „Beronisverzum” egy olyan nagy világ, hogy rengeteg minden kényelmesen elfér benne, műfaji elemeket is beleértve. Megapolisz peremkörzetein egyfajta műfajra hajazó világot találunk fosztogatóbandákkal, a bolygó vadvilágával, élőlényeivel megspékelve. A történet kezdeti szakaszában megjelenő, és időnként felbukkanó Mara Harris-rejtély kifejezetten horror-elemeket tartalmaz. Maga Megapolisz és a városállamot létrehozó cégóriás története egyértelműen a tudományos-fantasztikus műfaj már ismert szereplői, de kicsit mégis másképpen jelennek meg, mivel itt a grandiózus, futurisztikus épületek nem egyszerű látványelemként jelennek meg, hanem egy uralkodó, elnyomó hatalom fizikai manifesztációjaként, és ezáltal mélyebb, filozofikusabb értelmet nyer minden a történetben. Ott vannak a fantáziavilágok, melyeket Ginen a valóság elől való menekülése miatt tart fenn, ezek egyértelműen a fantasy műfajt képviselik, Ginen Beronis élete pedig kifejezetten a személyes, szerzői művek jellegzetességeit mutatják, ahol inkább valóságosabb és emberibb motívumok dominálnak. Ez azért is fontos, mert Ginenen keresztül lépünk be ebbe a világba, ő vezet minket végig a történeten, ezért lényeges, hogy képesek legyünk vele együtt érzeni.

A történet magját ezek a személyes történetek adják, melyek a főszereplő hős, Ginen Beronis és a fiú körül történnek. Ő egy olyan hős, akivel nagyon könnyű azonosulni, egy átlagos, fiatal tinédzser, aki csak most kezd belépni a nagybetűs életbe, most fedezi fel (az olvasóval együtt) a világot. Nincs könnyű helyzetben a zavaros családi háttere miatt, és akkor a személyes gondjain túl még ott vannak a körülötte lévő világ gondjai, amelyek ezzel párhuzamosan Megapoliszban zajlanak.

Egy rendkívül hiteles, élő, jól felépített valóságábrázolásra törekedtem Megapolisz megalkotásakor, fontosnak tartottam a társadalmi viszonyok érzékeltetését,

mert Ginennek is meg kell ezeket a viszonyokat tapasztalnia. Talán ez az a folyamat, amelyre leginkább ügyelni kellett, hogy Ginen mellett még ott van egy folyamatosan változó, sokszínű, a saját maga problémáival küszködő világ is, melynek kidolgozása a hitelesség szempontjából legalább annyira fontos, mint Ginen életének ábrázolása.

A műfaji elemek összehangolása mellett a másik, amire nagyon ügyelni kellett, a fokozatosság elve: legyen egy rendje annak, ahogyan a dolgok történnek, fontos a megfelelő szerkezet, hogy az olvasó kényelmesen kiigazodjon ebben a világban, és mindig tudja, éppen mi történik. Kivéve persze, mikor az a cél, hogy egy nagyobb csavart készítsünk elő, mert akkor a kiszámíthatatlanság a lényeg. Ginen egy peremkörzeti kis faluból származó fiú, akit egyelőre még lenyűgöznek a hatalmas centrumkörzetek, óriási épületeivel, emberektől nyüzsgő, sokszínű világával, és ő még nem látja át a történet elején azokat a társadalmi folyamatokat, gondokat és problémákat, melyeknek később majd nagyon nagy jelentősége lesz. Ezek főleg a későbbi kötetek során fognak majd jobban előtérbe kerülni… de addigra már túl késő lesz bármit is tenni ellenük.

A történetben egyéni sorsok vegyülnek társadalmi problémákkal, álomvilág keveredik a valósággal, sok szálon fut a cselekmény. Miként tartotta kézben a szereplőket és a történet ívét? Használt esetleg valamilyen adatbázist, hogy követhesse a figurák fejlődését és a sci-fi világ jellegzetességeit?

Mint említettem, nálam az első mindig a vázlat, ahol pontról-pontra leírom, hogy honnan indulok és hova szeretnék elérkezni. A közbelső részeket sajnos nem mindig lehet előre meghatározni, hogy pontosan mi is fog történni, de nagy vonalakban azért meg lehet határozni, hogy körülbelül mi várható. Több vázlatot is szoktam készíteni, minden karakternek külön életutat készítek, vázlatpontosan összegezve, aztán készítek egyet a háttércselekményről is, azaz a Megapoliszban zajló folyamatokról, eseményekről, ugyanis a személyes történetek mellett van egy háttér-történet is, Megapoliszt is úgy kezelem, mintha ő is egy karakter lenne, saját életúttal, saját történettel. Saját fizikai felépítése van, a peremkörzetektől a külső körzeteken át a monumentális centrumkörzetekig, minden aprólékosan ki van találva. Saját történelme is van, egy fejezetben külön kitérek rá, hogy az emberiség hogyan hagyta el a Földet, és hogyan jutottak el végül a Szerán bolygóra, milyen társadalmi átalakulások és folyamatok vezettek el ide, hogy aztán felépítsék ezt az óriásira duzzadt városállamot, mely az elején még csak egy szokásos méretű városkolóniának indult.

Ha valakit egyébként bővebben érdekelnek ilyen háttér-információk, a regény honlapján a MySphere menüpont alatt folyamatosan teszek fel jegyzeteket, melyekben bővebben leírom, hogy milyen mában (vagy a közelmúltban) zajló események hatottak rám Megapolisz megalkotásakor. A kolonizáció, a szeranizmus, a kivonulók népvándorlása… ezeknek a folyamatoknak a kitalálásánál mind a történelemben már lezajlott (vagy éppen most zajló) események szolgáltatták a példát, aki nyitott szemmel jár a világban, és a történelem is érdekli, biztos vagyok benne, hogy látni fogják majd a valós párhuzamokat.

Miért választott írói álnevet? Egy angolszász hangzású név jobban passzol a sci-fi könyvhöz? És mi alapján választotta ezt a nevet?

Ennek pusztán kommerciális okai voltak, sokat gondolkodtam a könyv megjelenése előtt a névválasztáson, és nem sokon múlt, hogy végül ne a saját nevem mellett döntsek. Magyar nevű íróként nem könnyű érvényesülni a hazai könyvpiacon, ezért választottam külföldi, angolszász nevet. Persze, ha nagy siker lesz a Beronis-ból, akkor semmi akadálya, hogy váltsak és áttérjek a valódi nevemre. A Quinn H. Lennox egyszerűen csak beugrott, valahogy van érzékem megtalálni a jó hangzású neveket. Akik beleolvastak már a Megapoliszi álmokba, mind azt mondták, hogy mennyire jól sikerültek a nevek, és hogy jól hangzanak.

Alaposan felépített honlapot készített a triológiának, de az olvasói Facebookon és Instagramon is követhetik a munkásságát. Milyen minták alapján látta úgy, hogy erre szükség van? Íróként milyen hasznot remél az internettől és a közösségi médiától?

Úgy gondolom, elsőkönyves íróként minden lehetőséget meg kell ragadnom, ha azt szeretném, hogy a Beronis minél több emberhez elérjen, és minél több ember megismerje a Beronisverzum világát. Az elsődleges célom a népszerűsítés volt, és a Beronis olyan tartalmas és sokszínű fogalom-, jelkép- és szimbólumtárral rendelkezik, ami alkalmassá teszi a közösségi médiumokban való részvételre. A tudományos-fantasztikus műfaj képviselőjeként pedig szépen néznék ki, ha nem használnám ki a modern világ nyújtotta előnyöket és lehetőségeket, ráadásul ez azért is hasznos a számomra, mert számtalan olyan gondolatot is meg tudok osztani, melyeknek nem feltétlenül van köze a regény cselekményéhez, de úgymond kimaradt jelenetek, nem felhasznált cselekményszálak és egyéb hasonló részletek is felkerülhetnek, mint ahogy a filmek esetében az extra-DVD lemezek esetében szoktak. Ettől pedig reményeim szerint még tovább nőhet az érdeklődés a Beronis iránt, és az emberek szerintem általában értékelni szokták, ha meglátják a melót valami mögött.

Hétköznapi munkája mellett mikor nyílik alkalma az írásra? Hogyan osztja be az idejét, és mi az, ami a legjobban segíti a rendszeres írásban?

A Beronis az életem része, és mindig meg szoktam találni az időt, hogy foglalkozzam vele. Az embernek általában arra van ideje, amire szeretne, ha valamire nem akar időt fordítani, arra talál valami kifogást. Valamilyen szinten én is a Beronis világában élek, így sosem kell különösebb megerőltetnem magam, ha írni szeretnék. Ez így szokott lenni, ha valami már egészen fiatal korban berögzül, én pedig már egészen fiatalon elkezdtem az írást. Előfordulhatnak olyan periódusok, mikor hosszabb ideig, napokig nem tudok foglalkozni az írással és a gondolkodással, de akkor mindig úgy fogom fel, tartok egy kis szünetet, és majd sokkal több minden fog eszembe jutni, ha újra visszatérek rá. Ez mindig így szokott lenni. De akkor is mindig van nálam valami, akár egy papír és egy toll, akár a telefonom, hogy ha jön egy hirtelen ötlet, azonnal le tudjam jegyezni. Nekem az írás és a Beronis az életem részévé vált, a Beronis szinte a saját gyermekem, mely folyamatos törődést és gondozást igényel, és én ezt is fogom tenni. Mindig bele fog férni az időmbe, ez csak elhatározás kérdése.

Milyen szempontok alapján választott kiadót, és mit tanácsolna a hasonló műfajban alkotó íróknak a kiadóválasztással kapcsolatban?

Természetesen mint nagyon sokan, én is rengeteg kiadót ostromoltam a szinopszisommal, de a legtöbb esetben ilyenkor válaszra se méltatnak, ami nagyon rossz dolog. Nagyon megörültem, mikor az Ad Librum Sztorimondó pályázatára bukkantam, és amikor vissza is jeleztek, az már szinte hihetetlen volt. Még egyelőre én is új vagyok ezen a pályán, így most még sok tanácsot nem tudok adni azon kívül, hogy nem szabad feladni. Ha úgy érzed, tehetséges vagy, és van a kezedben egy jól megírt, stabil világon alapuló történet, akkor menni kell előre és minden lehetőséget meg kell próbálni. Szeretnék hinni benne, hogy ha valami elég jó, akkor az valahogy megtalálja a saját útját a megismerés felé. Csak ez időbe és rendkívül sok munkába telik. Nem szabad elveszíteni a hitet menet közben, mert számtalan olyan ember fog majd megjelenni, aki a negatív véleményével könnyen megingathatja az önbizalmat az emberben. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy higgyünk önmagunkban és a történetünkben, és abban a motivációnkban, ami miatt ezt a történetet meg szeretnénk osztani a világgal, legyen az bármi, a csak szimpla szórakoztatástól kezdve a mélyebb értelmű mondanivalóig. Egyik sem alacsonyabb rendűbb a másiknál.

Hogy áll a trilógia másik két kötetével? Mennyire lesz könnyebb megírni azokat az első befejezése után? Mi az, amit az első kötet tapasztalatai nyomán másként fog csinálni az újabbaknál?

Az első két kötetet egy szuszra írtam meg, akkor még egyetlen nagy, több mint 800 oldalas regény volt a Beronis. Rögtön tudtam, már menet közben, hogy ezt valahogy ketté kell majd osztani, de vitt előre a cselekmény fonala, ezért nem tudtam és nem is akartam megállni. Aztán

utólag megkerestem azt a dramaturgiai pontot, ami alkalmas a kettévágásra,

és azután újra átnéztem a nagyívű történet első felét, amelynek a Megapoliszi álmok címet adtam. Ezt aztán újra és újra átolvasgattam, folyamatosan javítgattam, hogy még egybefüggőbbé tegyem az első kötet szövegét, mely önmagában is megállja a helyét, de a többi kötettel lesz majd csak igazán teljes. A második kötet, melynek a Garivenháború címet adtam is megvan tehát, de további átolvasásokat és javítgatásokat igényel még. A harmadik rész még csak vázlatok és jegyzetek formájában létezik, A szeranizmus haragja címet fogja viselni, de még neki kell állni a megírásának. Azt már tudom, hogy mindegyik rész pontosan ugyanott fog majd elindulni, ahol az előző rész abbamaradt. Talán a harmadik rész megírása lesz a legnehezebb, mert ott egy nagyobb csavar lesz várható, melyet nagyon gondosan kell majd felvezetni. De ennél többet erről nem mondhatok.