„Az írás szent és sérthetetlen, mindenki a maga stílusában kell, hogy alkosson”
Egy írótáborban kapott visszajelzésekből merített erőt a Dunaszerdahelyen élő Mlčúch Brenda Nicole, hogy a korábban csak az asztalfióknak és a családnak készült szövegei után regényírásba és -kiadásba is belevágjon. A Krokodilkönny címen a Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent kalandregény szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy miért épp e vérszomjas(nak gondolt) hüllő körül forog a cselekmény, mit csinált, amikor hónapokig nem jutott eszébe semmi, és mit szólt Lőrincz L. László bestsellerszerző, amikor még kiadás előtt elolvasta a regényét.
Regénye a dél-szudáni rezervátumban játszódik, főhősei között egy krokodil testvérpár is található. Hogyan jött az egzotikus helyszín ötlete, és miért kaptak ilyen fontos szerepet a krokodilok?
Mindig is vonzottak ezek a csodás hüllők, amiket az ember elsősorban kegyetlen, gyakorta emberevő fenevadakként tartanak számon, és bár valóban vannak szörnyű balesetek, mégis ezúttal az volt a célom, hogy a krokodilok sokszor elfeledett oldalait mutassam be (például az intelligenciájukat, vadászati technikájukat, hidegvérüket, együttműködési képességüket), tudományos ismeretekkel és igazságokkal alátámasztva. Továbbá, ha valaki olvasás közben elgondolkodna azon, hogy a főhős és a két krokodil között lehet-e ilyen szoros a kapcsolat, alátámaszthatom, hogy egy krokodil is kötődhet a gondozójához, habár nem olyan szoros kötelékkel, mint egy kutya. Emellett, mivel mindenképpen nílusi krokodilokról akartam írni, nyilvánvaló volt, hogy Afrikában, a Nílus egyik völgyében játszódjon a történet. Dél-Szudánt pedig azért választottam, mert egy zöldellő afrikai országot szerettem volna, nagy biológiai diverzitással (fajgazdagsággal) egy rezervátumon belül, hangsúlyt fektetve a vadőrök fontos hivatására és az orvvadászat, sajnos ma is aktív tevékenységére.
Milyen szimbolikus szerepe van a krokodilkönnynek a történetben?
Egy alkalommal kezembe került egy tudományos-cikk a krokodilkönny-szindrómáról, és elgondolkodtam, mit tudnék ebből kihozni. Mindenképp az volt a célom, hogy ezt a fajta betegséget összekössem valahogy a krokodilokkal, megmagyarázva a szindróma eredetét, és hogy mi köze van a hüllőkhöz. Szimbolikusan pedig azért tartottam fontosnak, amiért a regény címe is végül ez maradt, hogy a főhős mennyire szoros kapcsolatban áll, az általa fölnevelt krokodil testvérpárral.
A regényben olyan fordulatos, véres események zajlanak, amilyeneket inkább férfi íróktól szokhattak meg az olvasók. Mennyire jöttek ezekhez az ötletek spontánul, és mennyit kellett rajtuk dolgozni? Esetleg elolvastatta ebből a szempontból a sztorit másokkal, hogy lássa, milyen hatást tesz rájuk?
Mindig is szerettem az aktív, véres jeleneteket – még ha nem is vagyok horrorpárti – és a váratlan fordulatokat, akár könyvekben, akár filmekben, miközben törekedtem arra, hogy az adott esemény végig reális maradjon, ne rugaszkodjak el túlságosan a valóságtól. Általában pont ezek az eseménydús jeleneteket (harc a leopárdemberrel, a legagresszívebb krokodillal: Nergállal és a főgonosz levadászása) volt a legkönnyebb megírni, mert
a cselekmény a fejemben szinte filmszerűen lezajlott, és amit a képzeletem lejátszott, azt vetettem papírra.
Természetesen kíváncsi voltam mások véleményére, és akik elolvasták, azoknak mind tetszettek, nem volt gond azzal, hogy esetleg nagyon agresszívak lennének.
Mi volt a szándéka azzal, hogy minden fejezet egy összetett szó a krokodillal (Krokodilkönny, Krokodilvér, Krokodilszem, Krokodilfog, Krokodilnyom stb.)?
Eredetileg novellasorozatot szerettem volna ebből készíteni, ezért van mindegyik fejezet címében a krokodil. Illetve a -vér, -szem… stb, ezek mind arra szolgálnak, hogy az olvasónak egyfajta elképzelést adjanak a hozzájuk kapcsolt illusztrációkkal együtt arról, hogy vajon mi fog történni abban a részben. Úgymond ezek a regényem kiemelt kulcsszavai.
A Köszönetnyilvánításban említi, hogy már kiskorától ír. Milyen írói próbálkozásai voltak eddig, és hogyan jutott el oda, hogy ez a regényt ki is adja?
Nagyjából 12 éves koromtól írok, de sokáig csak magamnak és a családtagok számára készültek a műveim. Pár éve azonban elmentem egy írótáborba, ahol megismerkedtem néhány szlovákiai magyar íróval, költővel, szerkesztővel, és az ő felajánlásukra egy ideig írogattam külön egy szlovákiai magyar irodalmi folyóiratnak, az Előretolt Helyőrségnek, egy antológiának (Opusz) és a Levél Kedvesemnek című komáromi havilapnak. Mikor azonban befejeztem a Krokodilkönnyet, egy kicsit latolgattam, hogy kezdjek-e vele valamit, míg végül tavaly decemberben úgy döntöttem, keresek egy kiadót, és megérdeklődöm, van-e a olyan jó a regényem, hogy kiadhassák.
Köszönetet mond írói példaképének Lőrincz L. Lászlónak is. Mit tanult tőle? Mi az a stílusában, regényszerkesztési eszközeiben, amiben az ő hatását lehet felismerni?
Azon írók közül, akikkel személyes kapcsolatom van, azért Lőrincz L. Lászlónak mondtam köszönetet, mivel ő volt az, aki már az első novelláim elolvasása óta pozitívan állt az írásaimhoz, mindig bátorított, hogy van tehetségem az írásra, ezenkívül mindig el tudott látni tanácsokkal (például hogyan lehet jól indítani egy történetet, hogyan kell jól fogalmazni… stb.). Elsősorban ezeknek vettem hasznát, mivel arra törekedtem, hogy senkinek ne „másoljam le” a stílusát, így Lőrincz L. László esetében sem tudok konkrét példát mondani, hol lehet fölismerni az ő hatását. Az én meglátásom az, hogy az írás szent és sérthetetlen, mindenki a maga stílusában kell hogy alkosson! Mintát természetesen bárhonnan lehet venni, lehet használni is, de attól válik valaki igazi íróvá, hogy valami újat és – még ha ez manapság már jóval nehezebb – egyedit alkot.
Lőrincz L. László egyébként olvasta már a Krokodilkönnyet? És ha igen, mit szólt hozzá?
Örömmel közlöm, hogy igen! Lőrincz L. László volt azon kevés emberek egyike, aki még a kiadók felkeresése előtt elolvashatta a kéziratot, és nagyon tetszett neki, remélte, hogy hamarosan nyomtatásban is láthatja, ami végül megvalósult.
Milyen nehézségekkel szembesült írás közben? Mennyire ír könnyen/gyorsan? Mennyire kell átírnia az egyszer már papírra vetett részeket?
Számomra az írás nem nehéz, inkább időigényes. Ez azért van, mert tapasztalataim révén csak akkor sikerül jól egy művem, mikor megszáll az ihlet. Gondolom ezzel sok író és költő egyetértene. Ennek a hátránya viszont az, hogy az ihlet nem tör rám bármikor, és a regény írása során is voltak időszakok, gondolok itt hónapokra, amikor egyáltalán nem is foglalkoztam vele, mert nem jutott az eszembe semmi, amivel folytathatnám. Továbbá gyorsan írok, hogy ami eszembe ötlik, azt hamar lejegyezzem, nehogy elveszítsem a történetszálat, ezért többször is át kellett olvasni a szöveget a hibák miatt. Egy-két részletet ugyan át kellett írnom, de nagy változtatásokat már nem végeztem a regényen.
Milyen körülmények között alkot legszívesebben? Mikor jut ideje az írásra? Mennyi idő alatt tudta befejezni ezt a regényét?
Nálam nincs kőbe vésett szabály az írásra, akkor írok, ha kedvem és ihletem támad. Természetesen, ha zsúfolt heteim vannak, sokáig nem jut időm az írásra, de ha időm tengernyi és megformálódott fejemben a cselekmény, akkor akár két-három napon át is írok, persze nem folyamatosan. A Krokodilkönny, mivel nem volt megszabott határidőhöz kötve, bő egy évig, talán másfél évig is készült.
Szlovákiai magyarként miért egy magyarországi könyvkiadónál jelentette meg a művét? A kiadókeresési tapasztalatai alapján milyen tanácsot adna hasonló műfajban alkotó kezdő íróknak?
Mikor úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok és fölkeresek néhány kiadót, akiket érdekelne a könyvem, eleinte természetesen a közelemben keresgéltem. Ám mivel vagy nem jeleztek vissza, vagy előszerződéssel lettek volna csak hajlandók, a regény akár egyetlen fejezete átolvasása nélkül kiadni (ami, hogy őszinte legyek, nagyon nem tetszett), tovább folytattam a keresést, míg végül ráleltem a Könyv Guru Kiadó oldalára. Kíváncsiságból írtam nekik, és kellemes meglepetésemre érdekelte őket a szöveg, és mivel tetszett az első fejezet, fölajánlották a kiadást, amibe örömmel belementem. Nagyon sokat köszönhetek nekik! A kezdő íróknak pedig azt tudom javasolni, amit Lőrincz L. László is mondott nekem, amikor megemlítettem neki a könyvkiadást: eleinte érdemes a környezetünkben levő kiadókat keresni, aztán, ha azok nem válnak be, nyugodtan keressünk föl egyszerre többet is. Ma már az internet a bőségek tárháza, bármilyen téren. Arra viszont fölhívnám a figyelmet, hogy
alaposan fontoljuk meg, mit szeretnénk kiadni és miért.
Nem kell elhamarkodottan dönteni, gondoljuk végig az ajánlatokat, és ne keseredjünk el amiatt, ha elsőre azt mondják, hogy sajnáljuk, de ezt most nem, vagy valamilyen kritériumot betartva mennének csak bele. A lényeg, hogy legyünk e téren bátrak, megfontoltak, tegyünk a céljaink megvalósításáért, mert maguktól nem fognak megvalósulni!
A regény végén már szerepel egy rövid ajánló a folytatásból. Mit lehet tudni a következő részről? Hányat tervez? Mindegyik Dél-Szudánban fog játszódni, vagy más helyszínekre is elkalandozik? És a szereplők ugyanazok lesznek? Mikorra várható a megjelenés?
Mindenképp tervben van a folytatás, amiről egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy bár továbbra is Dél-Szudánban fog játszódni, jelenleg egy, a főhősünk számára is új, ismeretlen terepen kell megoldani egy újabb, ám különösebb rejtélyt. A szereplők továbbra is ugyanazok lesznek, ám természetesen a történetbe jönnek újak is, mind jó és rossz mellékszereplők és egy antihős is. Jelenleg még dolgozom rajta, így nem tudom előre megígérni, mikorra fog végleg elkészülni és mikorra vehetik kezükbe vagy tölthetik le az olvasók. Ami a többi folytatást illeti, szeretném, ha több részből is állna a Krokodilkönny, de ez még a jövő zenéje.
Vannak más regénytervei is?
Mivel más műfajokban is alkotok, ezért remélem, előbb-utóbb azok is kiadásra kerülnek. Jelenleg az online fiókomban van egy befejezésre váró mesekötet, és más novellaköteteket is szeretnék egyszer nyomtatott formában látni.