„Az írásban számomra a szabadság a lényeg”

„Sokszor elfelejtjük, hogy száz éve is ugyanolyan emberek éltek, mint mi, ugyanúgy káromkodtak, pletykálkodtak és udvaroltak egymásnak” – hangsúlyozza Bella Blanco új erotikus regénye, a múlt század eleji Angliába kalauzoló Elcserélt sorsok kapcsán. A Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője arról is mesél, hogy mi izgatta a korabeli arisztokrácia viselt dolgaiban, miért jó, ha egy író a történelmet romantikával és erotikával vegyíti, miért nincs tanulság a regényben – ahogy az életben sem, és hogyan tudott mindenféle kényszer és korlát nélkül alkotni.

Egy szerelmi háromszög – amelynek fiú résztvevői grófok és nem mellesleg testvérek – szenvedélyes története adja a 20. század eleji Angliában játszódó Elcserélt sorsok cselekményének magvát. Hogyan jött az ötlet, hogy ebbe a közegbe és ezeket a szereplőket helyezze? Mikor és hogyan érezte, hogy ebből regényt kell írnia?

Mindig is a régebbi korokban játszódó könyvek álltak a szívemhez legközelebb. Nagyjából két éve fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szeretném az ötleteimet papírra is vetni. A húgommal régebben gyakran játszottuk azt, hogy kitalált történeteket mesélünk egymásnak, és egy ilyen alkalommal meséltem el neki az Elcserélt sorsok történetét, ami akkoriban még csak gondolati szinten létezett. Annyira megtetszett neki, hogy arra biztatott, írjam meg ezt regény formájában. Akkor még nem hittem volna el, ha valaki azt mondja, hogy közel két év múlva már a könyvesboltokban árulják az Elcserélt sorsokat.

Provokatív romantikus regénynek nevezi a fülszöveg a könyvét. Miben gondolja provokatívnak, mi az, amiben esetleg újdonságot kínál a műfaj szerelmeseinek?

Szerintem viszonylag ritka, hogy egy több mint száz évvel ezelőtti, Angliában játszódó regény ilyen erotikus témát kapjon. Angliában, főleg az első világháború korszakában, tabu volt a magánélet ilyen mélységeiről beszélni. Pedig az embereknek akkoriban is voltak kimondatlan vágyai, és rengeteg viszony, tiltott kapcsolat fűszerezte a 20. század eleji emberek életét is. Izgalmasnak találom, hogy a történelmet vegyítjük a romantikával és az erotikával, azt gondolom, emiatt több korosztály is megtalálhatja a számításait ebben a regényben.

Tudatos volt, hogy a bő száz évvel ezelőtti angol főúri világban élő szereplők a mai, trágárságtól sem mentes köznyelvi beszédfordulatokat használják?

Abszolút. Egyébként nagyon sok korabeli feljegyzést olvastam, és sokszor én is meglepődtem, hogy az 1910-1920-as években nem ritkán mennyire modern is volt a köznyelv mindennapos használata, ami igenis tarkítva volt akkoriban is káromkodással. Azt gondolom, sokszor elfelejtjük, hogy száz éve is ugyanolyan emberek éltek, mint mi, ugyanúgy káromkodtak, pletykálkodtak és udvaroltak egymásnak. Nem mellesleg Charlie és Joe is olyan grófok, akik nem nagyon foglalkoznak a származásukkal, mi több, igenis zavarja őket az arisztokrácia képmutatása és sznobizmusa, illetve gyakran töltik az idejüket a rangban alattuk állókkal.

A könyvében csak úgy hemzsegnek a kifejezetten túlfűtött erotikus jelenetek. Mennyiben tartja erotikus regénynek az Elcserélt sorsokat? És mit gondol, hol a határ a túlfűtött jelenetek megírásánál: mi az, amit már nem lehet (vagy nem érdemes) leírni?

Mindenképpen erotikus-romantikus regénynek definiálom az Elcserélt sorsokat, valóban sok a merész tartalom benne. Egyébként szerintem nem létezik határ a túlfűtött jelenetek megírásánál, ugyanis mindenkinek más az ízlése, valakinek ez lehet már sok, vagy durva, de az is lehet, hogy más olvasó ennél még több erotikus jelenetet is szívesen olvasna. Az írásban számomra pont a szabadság a lényeg.

Mi az a főbb tanulság, amit a nagy mélységeket és magasságokat megjáró szereplők szerelmiháromszög-történetéből az olvasók magukkal vihetnek?

Szerintem elsősorban az a tanulság, hogy nincs tanulság. Az élet is ilyen. Vannak jó és rossz dolgok, és sokszor mi döntjük el, melyik oldalt hagyjuk elhatalmasodni az életünkben. Én magam is sokszor tudok a végletek embere lenni, talán kicsit ez érződik is a regényen. Az Elcserélt sorsok három főszereplője gyakran kerül választás elé, és sokszor döntenek rosszul, ahogy mindannyian az életünk során. Az olvasó maga is ítélkezhet a szereplők döntései felett, de szerintem időközben rájön, hogy adott esetben lehet, hogy ő is rosszul döntene. Szeretem ezt a kettősséget, mert emberi és valóságos, nem művi.

Mennyit foglalkozott azzal, hogy utánanézzen a korszaknak és a helyszíneknek, hogy hitelesebb legyen a történet?

Imádom a történelmet és bár sok kutatómunkával járt az Elcserélt sorsok megírása, de ezt egy pillanatig nem tekintettem munkának, mivel egyébként is érdekel, hogyan éltek más korokban az emberek. Voltam többször is Angliában, a helyek többsége valóban létezett vagy a mai napig is létezik.

Hogyan jött az ötlet, hogy az egyes szereplők szemszögeit váltogatva írja meg a sztorit, olykor ugyanazt a jelenetet több szempontból is elmesélve? Mi ennek a szerkesztési módszernek az előnye?

Szerintem csak előnye van ennek a módszernek. Sokkal mélyebben bele tudunk látni egy-egy szereplő belső vívódásaiba és abba, hogy valójában milyen ember is ő. Mindenképpen több szemszögből akartam megírni a történetet, mert szerintem annyira komplexek a karakterek, hogy muszáj megmutatnom, mit is gondolnak. Ez egyébként szerintem jó példa arra, hogy egy-egy szituációt mindenki másképp értelmezhet és érezhet át. Szerettem volna megmutatni, hogy a szereplőim mit gondolnak és élnek át, hátha ezzel magyarázatot tudok adni sokszor felelőtlen viselkedésükre is. Hiszen valljuk be, sokszor mi magunk is tudunk érthetetlenül viselkedni.

A regény végén többeknek köszönetet mond, kiemelten a testvéreinek. Mit köszönhet nekik, milyen segítséget tudnak adni a családtagok a munka során?

A biztatást. Sokszor elég kishitű vagyok, és ha nincs mellettem egy ilyen támogató közeg, mint a családom és a barátaim, akkor valószínűleg nem adom ki ezt a regényt.

Mennyi ideig tartott a regény megírása? Mikor talált időt a munkára hétköznapi elfoglaltságai mellett? És milyenek az Ön számára az ideális körülmények az alkotásra?

Mint említettem, a végletek embere vagyok. Sokszor hetekig vagy hónapokig hozzá se nyúltam a kézirathoz, aztán volt olyan, hogy napokig el sem lehetett mozdítani a gép elől, annyira belejöttem az írásba. Emiatt volt közel két év a folyamat. Nagyon hangulatfüggő nálam ez, de nem szeretném soha magamra erőltetni, mert akkor elveszne az a szabadság és szenvedély, amit úgy szeretek írásban. Alkotni csak szabadon, korlátok nélkül lehet.

Milyen nehézségekkel szembesült a regényírás közben? Hogyan tudott átlendülni a nehéz pillanatokon?

A kedvemtől függött, hogy nehéznek vagy éppenséggel könnyűnek találtam az írást. A titkom annyi, hogy csak akkor írok, ha tényleg van is kedvem és ihletem. Szerencsére nem stresszeltem rá, nem éreztem tehernek egy percig se. Csak akkor írtam, ha nekem is szükségem, volt rá, hiszen egyfajta terápia ez nekem.

Van-e esetleg terve a folytatásra? Vagy valami vadonatúj történetet írna meg a következő regényében?

Már elkezdtem a második regényemet, az már a mai korban játszódik és szintén erotikus-romantikus stílusban írom. Viszont nem zárkózom el egy esetleges Elcserélt sorsok folytatástól sem, bár a történet egésze miatt inkább más, a regényben szereplő karakterek történetét bontanám ki, nem a főszereplők sztoriját folytatnám. Aki olvasta, az tudja, miért mondom ezt.