„Csak jegyzetelve tudok olvasni”

A szépirodalom helyett kamaszkora óta a filozófia vonzotta, de csak nyugdíjas korában lett ideje, hogy megírja esszéit – meséli Dr. Morvay Frigyes új kötete, a Sok-sok kérdés – sok-sok válasz kapcsán. A Könyv Guru kiadónál megjelent kötet szerzője az interjúban mesél a filozófiai megközelítéséről, legkedvesebb témáiról és arról, hogy hogyan oldotta meg átfedéseket a kötetei között.

Az anyatejes táplálástól a háború filozófiáján és az emberi természeten át a gendervitáig sokféle témáról szól esszékötetében. Praktizáló háziorvosként is foglalkoztatták ilyen széles körben ezek a kérdések, vagy csak nyugdíjasként lett ideje ezeken gondolkodni?

Már körülbelül 15 éves koromtól vonzott a filozófia, és bár a baráti, ismeretségi körben többen mondták, hogy írjak szépirodalmat, a gondolataim inkább a filozófia irányába vittek. Iskoláim során rengeteg fogalmazást kellett írni és több irányba és több témában kiterjedt levelezésem is volt idegen nyelveken. Az orvoslásban dolgoztam kórházban is, városban is és 13 évet falvakban, és mindig széles gyakorlati körben voltam alapellátó – voltam sebész, voltam belgyógyász, voltam gyerekgyógyász. Mindig az „embert” kerestem. Számtalan szakcikket írtam, kongresszust szerveztem és látogattam, így ez a légkör kialakította bennem, hogy a filozófia világát is megismerjem, de egész praxisom alatt – 45 éven át – nem írtam könyvet. Sajnos egy műtét vitt a nyugdíjas életbe, amit követően elég jól felépültem, és a nyugdíjas években írtam a könyveket. Ez már a harmadik kötetem.

Mi volt a célja a jelen kötet filozófiai írásaival?

Filozófiai tárgyú írásaimban arra törekedtem, hogy a mélyértelmű gondolatok hivatkozásai klasszikusoktól, akár a klasszikus irodalomból is származzanak, mely gondolatok az ember mélylélektanához vezetnek el. Így mondhattam ki, hogy létezik orvosi filozófia is, amit netán vitatnak, mire megjegyzem, hogy már Heidegger szerint is vannak szakfilozófiák, mint például jogfilozófia, oktatásfilozófia, művelődésfilozófia, társadalomfilozófia stb. Az orvosi filozófia egyik gondolkodási iránya például, hogy nem az a fontos, ki mit mond, hanem, hogy miért éppen azt mondja. Folytathatnám ott, hogy az akarat mitől nem szabad. Ez nem irányzat, hanem szemlélet, és ez szándékom szerint valamennyi esszében tetten érhető.

Írásai közül hét már megjelent 2013-ban második, A szemlélet című esszékötetében. A Sok-sok kérdés – sok-sok válasz ennek a folytatása? Eredetileg mi adta az ötletet, hogy kötetbe kellene rendezni az írásait? Milyen szempontok alapján válogatta össze a kiadandó írásait?

Az új könyvben valóban vannak átfedések a másodikkal összevetve. Ez azért történt így, mert a második könyv terjesztése nem sikerült és most, hogy bízom a terjesztés sikerében, kénytelennek éreztem vagy átfedést, vagy visszautalást tenni. Az új könyv esszéit eredetileg folyóiratokba szántam, de ez a tervem nem sikerült, így döntöttem a könyvkiadás mellett.

Hogyan született a kötet címe? Kizárólag a tartalom sokféleségére utal, vagy van valamiféle filozofikusabb áthallás is benne?

A könyv címe azt sugallja, hogy az esszék ösztönözzenek beszélgetéseket, továbbgondolásokat, hiszen ez a „társas lény igénye”. Noha felvetettem, mint ugyancsak orvosfilozófiai gondolatot, hogy az ember talán nem is társas lény – íme itt az új téma!

Kiknek szánja a kötetét? Szükséges az orvosi vagy filozófiai érdeklődés az olvasásához, vagy szélesebb kört is megszólítanak az írások?

A könyv bárkinek szól, aki beszélgetni kíván velem. E mellett azt is gondolom, hogy az ifjúság felé gondolat-hiányokat is pótol.

A kötet témái közül melyik áll a legközelebb a szívéhez? Melyiket tartja a legfontosabbnak, legaktuálisabbnak? 

Valamennyi esszé a gyermekem. Legközelebb a szívemhez a szakmai módszerek leírása áll, mivel ez szakmai történelem véleményem szerint, majd később az ölés, a háború filozófiája, és igenis vitára késztet korunk tragikus elméleti irányzata, a gender-teória.

Mennyi idő alatt született meg a Sok-sok kérdés – sok-sok válasz anyaga? Írás közben szembesült-e nehézségekkel, és ha igen, hogyan oldotta meg azokat?

A könyv megírása körülbelül fél évnyi időt vett igénybe. Jegyzeteim vannak szép számmal, mivel csak jegyzetelés mellett tudok olvasni – bármit. Írás közben, folyamatosan írom a témakört. Fent említettem gördülékeny fogalmazáskészségemet és ehhez társul fogalommeghatározói készségem is. Én még Szentágothait, Romhányit hallgattam.

Maradtak-e írások az íróasztalfiókban? Ha igen, milyen témák maradtak ki, és tervezi-e a még a kiadásukat?

A fiókban és a gondolataimban még maradt sok-sok gondolat és jegyzet is, de az időm már kevés. A kiadásokhoz már nincs anyagi erőm sem, szponzorom sem.